A tizennyolcadik szövetségi parlament választásra 61,8 millió német polgár volt jogosult, közöttük hárommillió új választó. A lakosok 4451 jelöltet állítottak, kilencszázzal többet a 2009-es választásokhoz képest. Harminc párt állított tartományi listát. Figyelemreméltó, hogy 44,3 millióan járultak az urnák elé, ami valamivel magasabb részvételt jelentett a 2009-es történelmi mélypontnál.

Majdnem megvolt az abszolút többség

Véglegesnek tekinthető, hogy a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a bajor testvérpárt, a Keresztényszociális Unió (CSU) szövetsége a szavazatok 41,5 százalékát szerezte meg, ez 311 mandátumot jelent a 630 tagú Bundestagban. Az abszolút többséghez – 316 mandátumra – 42,5 százalékra lett volna szükség. A CDU/CSU huszonhárom esztendeje nem ért el ekkora sikert, s 5 mandátummal maradtak el az abszolút többségtől.

A német sajtó Angela Merkelt Konrad Adenauerhez és Helmut Kohlhoz hasonlítja. Ebben van is igazság, hiszen a németek kedvelt ,,Ossi”-jának is harmadszor sikerül elnyernie a kancellári széket. A CDU/CSU választási központjában nem véletlenül skandálták az Angie, Angie nevet a jelenlévők, hiszen a választási győzelemmel Merkel lehet a leghosszabb ideig hivatalban lévő női kormányfő Európában, megelőzve a 11 évig miniszterelnök Margaret Thatchert.

A német parlamenti választásokon erősödtek a szociáldemokraták. A 2009-es 23 százalék után, 25,7 százalékot értek el. Kiesett viszont a Bundestag-ból hatvannégy év után a Szabad Demokrata Párt (FDP), amely 4,8 százalékot szerzett. Az FDP rendelkezett a legnagyobb kormányzati tapasztalattal, eddig 52 évig volt kormányon. Gyengültek a Zöldek és a Baloldal, 8,4 illetve 8,6 százalékot értek el. A bejutásra esélyesnek tartott euroszkeptikus Alternatíva Németország (AfD) párt a szavazatok 4,7 százalékát szerezte meg, nem sikerült átugrania az öt százalékos küszöböt.

A közvélemény nagykoalícióra számít

A találgatások a továbbiakról már a választások előtt megkezdődtek. Az eredmény legfeljebb a győzelem arányait tekintve lepte meg a megfigyelőket. A lényeg azonban az, hogy a CDU/CSU szövetségnek koalíciós partner után kell néznie. Az uniópártok ma meg is kezdik az értékelést. A közvélemény és az elemzők is arra számítanak, hogy a szociáldemokratákat kérik fel a koalíciós tárgyalások megkezdésére. A CDU/CSU legutóbb a 2005-2009-es időszakban kormányzott együtt az SPD-vel, a kancellár akkor is Angela Merkel volt.

Az elemzők annál is inkább lehetségesnek tartják az együttműködést a szociáldemokratákkal, mivel az európai, az uniós kérdések megítélésében nincsen ,,szakadék” a CDU/CSU és az SPD között. Az európai elemzők is úgy vélekednek Merkel hasznos az eurozónának, stabilitást jelenthet az Európai Uniónak.

Ha jól megy németeknek, jól megy Európának

Igaz a megállapítás, ha jól megy Európa legnagyobb gazdaságának, jól megy az Unió egészének is. Márpedig Merkel és az általa vezetett szövetségi kormány eredményesen hozta át Németországot a válságon. Európa most abban reménykedik, amint azt a megfigyelők már a választások előtt megállapították, hogy a németek végre elkezdenek fogyasztani, elkezdik költeni a pénzüket. Ez élénkülést hozhat Európában is. Kétségtelen, a német külkereskedelmi többlet a 2011-es zuhanást követően felfelé kapaszkodik. A gazdasági recesszió közepette a német GDP, ha szerényen is de emelkedik, s az elmúlt esztendőkben a válság ellenére a felére esett a munkanélküliek száma.

Magyarország számára sem mindegy, hogyan alakul a jövőben a német gazdaság. Nem csupán a hagyományos történelmi kapcsolatok mondatják ezt, hanem a tények is. A legjelentősebb tőkét a németek hozzák ugyanis Magyarországra, s közismert az is, hogy a legfejlettebb cégeink közül a többség a német piacra termel. A német-magyar külkereskedelem ugyan 2011-ben elérte a mélypontját, de azóta javulás tapasztalható, ami leginkább szintén Magyarország számára hasznos. Olyan jelentős vállalatokkal kötött együttműködési megállapodást a magyar kormány, mint például a Mercedes, az Audi, a Bosch, a Siemens, a Knorr-Bremse.

Mindazonáltal, ha tényleg megkezdődnek, viták is várhatóak a koalíciós tárgyalásokon. Leginkább az adózás tekintetében vannak véleménykülönbségek a CDU/CSU és az SPD szakpolitikusai között. A CDU/CSU nem támogatja az adók emelését, az a véleménye, hogy a közterhek növelése „megmérgezi a konjunktúrát”. A leendő partner a kampányban viszont azt hangsúlyozta, hogy a tehetősebbeknek többel kellene hozzájárulni a válság enyhítéséhez, ehhez pedig differenciáltabb adózásra lenne szükség. A kampány idején ugyancsak vitatéma volt, hogy Németország csatlakozik-e az európai mennyiségi lazítási programhoz.  Ebből a szempontból fontos volt, hogyan dönt a német alkotmánybíróság az eurózónás válságkezelő alapról. A Merkel kormány eltökélt volt a pénzügyi tranzakciókra kivetendő különadó mellett, és megállapodott tíz euróövezeti tagországgal, hogy az úgynevezett megerősített együttműködés során bevezetik az új adónemet. A tervet támogatták a baloldali pártok, de nagyobb mértékű adót kivetését javasolták.

A kampányban a bizalom döntött

A spiegel.de azt hangsúlyozta: Angela Merkel a német váalsztók bizalmába férkőzött, sikerült elhitetnie, hogy irányítása alatt jó kezekben van Németország. A bizalom kérdése a koalíciós tárgyalások idején is sokat nyomhat a latban. Most az a kérdés, sikerül-e a bonyolult politikai kérdések megoldásához is megnyerni a leendő partnert. Merthogy élnek még az emlékképek a legutóbbi CDU/CSU-SPD koalíciós kormányzásról mindkét oldal politikusainak fejében. Való igaz, az együttműködésről akadtak  jó és kedvezőtlenebb tapasztalatok egyaránt.