A csődegyezségi tárgyalás ugyan csak jövő februárban esedékes, ám a most pénteki, illetve határozatképtelenség esetén január 2-i közgyűlés máris fontos döntéseket hozhat. Annál is inkább, mert immár nem 5 millió darabos, hanem akár 50 millió darabos részvénykibocsátásról is határozat születhet. Ami azért elég komoly játékteret nyitna az egyezkedő hitelezőknek és tulajdonosoknak, tekintettel a mostani 2,64 millió darabos részvényszámra.
Emlékezhetünk, hogy az E-Star december 8-án jelentette be, hogy csődvédelmet kért, mert nem tudott határidőre eleget tenni a kötvényesekkel szemben fennálló fizetési kötelezettségeinek. A Fővárosi Törvényszék aztán december 13-án elrendelte a csődeljárást. Ami az egész BÉT-et nehéz helyzetbe hozta, amennyiben az E-Star kiesett a BUX-kosárból, s ez élesen rávilágított arra a sajnálatos körülményre, hogy jelenleg nincs olyan papír a pesti parketten, amely maradéktalanul megfelelne minden index-kritériumnak, s a kieső helyére léphetne.
Kicsit hosszabban emlékezve, felidézhetjük a kötvényesekkel folytatott, szinte már játékelméleti magaslatokat közelítő, játszma izgalmait. A csődöt megelőzően ugyanis a társaság a bruttó 35 százalékos diszkont árfolyamon tett vételi ajánlatával, annyi lejáró kötvényt tudott begyűjteni, amivel fél milliárd forint körüli összegre sikerült leszorítania a követeléseket. A végére azonban eldurvult a „játék”. A kötvényes-dilemma úgy hangzott, vajon érdemes-e 35 százalékos (nettó 26 százalék) áron eladni a követelést. Ami csak akkor „jó bolt”, ha csődbe megy a társaság, hiszen a 35 százalék is több a semminél. Igen ám, de ahogy haladt előre a visszavásárlás, folyamatosan csökkent a csőd esélye, s így egyre nőtt a valószínűsége annak, hogy majd azok a kötvényesek járnak jól, akik kitartanak, mert a teljes összeghez hozzájuthatnak. Nos, a végsőkig kitartók lényegében csődbe kergették a társaságot.
Még jobban belelapozva az E-Star emlékkönyvébe, egy ígéretesen indult kispapírt látunk. A 2007-ben tőzsdére vezetett, elsősorban városok és intézmények fűtési, távfűtési rendszereinek felújítását és működtetését végző társaság 2009-ben újabb – másodlagos – részvénykibocsátást is végrehajtott: 2750 forintos árfolyamon 400 ezer darabot forgalomba hozva. Ezzel abban az évben a BÉT Tőzsde csapata díjat is elnyerték. A következő évben Romániában terjeszkedtek, majd 2011-ben a varsói tőzsdére is bevezették a papírt, jövőbeni lengyelországi projekteket vizionálva. Aztán jött a névváltoztatás, s lett a provinciálisan hangzó „regionális fejlesztőből” E-Star. Az árfolyam történelmi csúcsokra jutott 2011 tavaszán, amikor rövid ideig a 12 ezres lélektani szintet is túlszárnyalta. A kiszáradt hitelpiacon azonban letörtek a cég szárnyai, s hiába bocsátottak ki kötvényeket, a banki finanszírozás nem tudott lépést tartani a növekedési tervekkel. Az aggodalmak nyomán lejtőre került a kurzus, s egy év alatt a néhány száz forintos tartományba szánkázott az árfolyam. Egy lengyel hitel megállapodás még felcsillantotta a reményt, ám a sorozatos szerződésbontások már a működési problémákat jelezték.
A hitelezők számára a jelenlegi helyzetben a részvénykompenzáció tűnik elfogadható megoldásnak. Észre kell azonban venni, hogy erősen megfogyatkozott a mostani főtulajdonosok iránti bizalom. Tegyük hozzá, 50 millió darabhoz közeli kibocsátás, vagyis tízszeres, tizenötszörös vagy annál is nagyobb arányú hígítás esetén a 25 százalékos pakettel rendelkező Soós Csaba és a 10 százalékos részesedéssel bíró Sandling nem is biztos, hogy lépést tudna tartani a részvényszám emelkedésével. A hitelezők számára azonban ez már valószínűleg mellékes körülmény.
Fontos lehet ugyanakkor az árfolyam. Vajon mit érhet majd a már most is 178 forintra esett felhíguló E-Star? A becslések 50 forinttól 400 forintig terjednek. Nem véletlenül. Az elmúlt években többször is tapasztalhattuk, hogy a parkettra hulló kispapírok árazása teljesen elszakad a fundamentumoktól. Általában hosszan elnyúló hibernált állapotok és egészen rövid lázrohamok váltakoznak. Néha felkapja egy-egy hangulati rali a kurzust, de ez jobbára csak arra elég, hogy gyorsan eladjanak a korábban különböző szinteken beragadt befektetők.
Mégis lehet, hogy korán temettük az E-Start. Az alternatív energia ágazat nyilván nincs halálra ítélve. Ha megkegyelmeznek a hitelezők, s valahogy kiheveri a társaság a gyors növekedésből adódó gyermekbetegségeit, talán talpra állhat. Láttunk már ilyet a tőzsdén.
