A csomag tartalmazza az energiavezetékek méterenkénti 100 forintos mértékű adóztatását, a bankszektorral történt írásos megállapodás egyoldalú megszegését, vagy éppen a tranzakciós adó mértékének megemelését. Aki bővebben kíváncsi rá, az a Tőzsdefórum oldalán megtalálja a csomag tartalmának pontos és részletes leírását. Amivel szeretnék foglalkozni ebben az írásban, az inkább a csomag pszichológiai és gazdasági hatásai.
Első és legfontosabb, az a gazdaság finanszírozási kérdése. Lehet furcsán hangzik a nem liberális elveket követő közgazdászok számára, de a vállalkozások fő finanszírozási forrása a bank. Ezek alapvetően vállalati hitelek, projektfinanszírozás, lízing, stb. (lásd középiskolai tankönyv) formájában valósulnak meg. A hitel kihelyezéshez természetesen a bank megvizsgálja a leendő adós visszafizetési képességét, a felhasználás célját, meghatározza a saját nyereségkulcsát (kamat), valamint forrást gyűjt (lakossági és vállalati betét) a kihelyezés megvalósulásához.
Csak azért írtam le ezt ennyire részletesen, mert szeretném felhívni a kedves olvasó figyelmét arra, hogy a bank nem maga az ördög, egyes híresztelésekkel szemben, hanem egy fontos szereplője a magyar gazdaságnak. Mondhatni az egyik fő mozgató ereje. Hiszen forrást biztosít beruházásokhoz, munkahelyek teremtéséhez, készletvételhez, fizetőképesség fenntartásához. Lehet velem vitatkozni, hogy nem szép, amiket a devizahitelesekkel csináltak, stb., de attól ez még gazdasági tény marad. Mint ahogy az is, hogy ha egy kormány extra adót vet ki a bankokra, akkor azt egy ideig tolerálják. Ha egy kormány minden felelősséget a bankokra terhel, akkor azt egy ideig tolerálják (ahogy szoktam mesélni, a bankok csak azt csinálták, amit a PSZÁF engedélyezett nekik…). Ha egy kormány egyoldalúan felrúgja az írásos ígéretét, akkor túlmegy azon a ponton, ami akceptálható. És ez nem csak az én véleményem, a Bankszövetség kerekperec (bár nagyon udvariasan) közölte, hogy ebben az esetben nem fognak hitelezni vállalkozásokat. Márpedig ha nincs vállalati hitel, akkor baj van, a fenti körfolyamat okán. Már eddig is nagyon kevés volt, és mostanság is egyre nagyobb baj van a hazai gazdasággal. A Bankszövetség ezen közleményéhez azt is hozzátette, hogy ezzel akár 10 százalékot is csökkenhet a magyar GDP.
Ez pedig nagyon nem kellene. Jelenleg -4,6 százalékos bérnövekedés van a tavalyihoz mérten (azaz 4,6 százalékot csökkent a fizetésünk értéke), az infláció 6 százalék felett jár, hazánk jelenleg a lehetséges államcsőd listán a nem túl előkelő 16. helyet foglalja el, és a lakosság semmi mást nem érzékel, mint folyamatosan növekvő adóterheket, csökkenő béreket, és egymásután bezáró gyárakat. Orbán Viktor hivatalosan is reagált a Bankszövetség közleményére, szerinte „a hitelezés leállítása nem fogja negatívan érinteni az ország gazdaságát”, „a külföldi bankok az utóbbi időben is kivonták a tőkét Magyarországról”. Nos, ez részben igaz, mármint a második pont, de véleményem szerint nem nehéz összefüggést hozni a bankok ellen folytatott lejárató hadjárat és a tőkekivonások között. Őszintén, ki az, akit ha valahol vernek, akkor még pénzt is ad érte az illetőnek, ha máshol ugyanazért (vagy kevesebb pénzért) legalább emberien bánnak vele?!
És csak nagyon halkan merem megjegyezni, hogy ketyeg a devizahitel bomba, 2013 elejére a bankok belső jóslásai alapján mintegy 350-400.000 ingatlan esetében kell majd felmondani a jelzáloghitelt és megkezdeni a kiköltöztetést. Ez azt jelenti, hogy közel egymillió magyar állampolgár fog ebben az esetben szó szerint az utcára kerülni. Vajon szerencsés dolog belerúgni még egyet abba az intézeti csoportba, akiken ezen emberek sorsa múlik, ahelyett, hogy mondjuk a magyar állam valamekkora értéken megvásárolná a tartozásukat (becslések szerint ez 300 millió dollár körül lehet), és tartós bérlet formájában a bank helyére lépne? Vajon mit fog mondani ezeknek az embereknek Orbán Viktor vagy Matolcsy György, hiszen a végletekig nem lehet másokra mutogatni?
Nagyon nem jó ez a hangnem. Azért nem jó, mert ismételten nekünk, állampolgároknak okoznak ezzel kárt. Pedig nekünk támogatásra lenne szükségünk. Arra, hogy a bankadó helyett hiteleket kapjunk a bankoktól, hogy a cégalapítás megnehezítése helyett az megkönnyítve új vállalkozásokat tudjunk elkezdeni. Hogy munkahelyet tudjunk teremteni, munkabért tudjunk kifizetni belőle. Hogy munkavállalóként biztos megélhetésem lehessen, hogy azt érezhessem, értéket tudok teremteni és képviselni Magyarország nevének csupán már csak az említésével is.
Hogy ne az ingatlanunk elvesztésén, vagy a megnövekedett kamaton kelljen búslakodnunk, hanem dolgozva, értéket teremtve megkereshessük ezeket a plusz pénzeket. Írtam, hogy Magyarországon az éves átlagkereset 1,3 millió forint, amivel már Törökország vagy éppen Horvátország is megelőz minket, nem szólva az EU tagállamairól.
Az utolsó nagy kérdés pedig az, hogy ha egy kormány nekimegy a bankoknak, akik az állampapírok közvetlen megvásárlói, és ezáltal a magyar állam egyik fő finanszírozói is egyben, illetve párhuzamosan szabadságharcot folytat az IMF-fel, mint másik finanszírozási lehetőség, akkor honnan fogja betömni a lyukakat a költségvetésben? A válasz nem túl nehéz: újabb és újabb adókat emel, remélve, hogy majd a lakosság megfizeti az ő politikai döntéseit. Én pedig azon gondolkozom, hogy miután egyre több éhezőt látok a saját környezetemben (ne tessék félreérteni, nem a televízió képernyőjén a parlamenti közvetítés alatt,), nekiállok, és levédetem a Matolcsy Update márkanevet, hiszen lassan már nem lesz szükség Norbira, nem fogunk tudni elhízott átlagos magyar állampolgárról beszélni.
És nem is szóltam a csomag más részleteiről, mint pl. a megemelt dohányárú jövedéki adóról. Már most azt mutatják a statisztikák, hogy újra erősödik a cigarettacsempészet és annak fekete piaca. De legalább újra szükség lesz a határőrségre… Idő és helyhiány okán nem is szeretnék ennél részletesebben belemenni, talán majd egy következő alkalommal.
No de így a végén nézzük a dolgok jó oldalát: a magyar oktatási rendszer eddig is kiemelkedő volt Európában, és nagyon nagy örömmel fogadják a magyar szakembereket Európa-szerte, a kezdő fizetés szakmunkásoknak 300.000,- körül mozog, míg egy diplomásnak simán adnak 1 millió forintnak megfelelő nettó munkabért.
De a megoldás nem lehet ez. Szükség van racionálisan és józanul gondolkodó emberekre ebben az országban, akik akarnak és képesek is értéket teremteni. Szükséges, hogy egymásra találjanak, és politikamentesen, egymással összefogva jöjjenek létre (nem csak) gazdasági szövetségek. Mert változtatni most így lehetséges. Sajnos csak így…
