A jelentés szerint a következő 10 évben a nemzetek közötti konfliktusok, a nemzeti kormányzatok sikertelensége, az államok összeomlása vagy válsága, illetve a magas strukturális munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság jelentik a legnagyobb valószínűséggel fellépő kockázatokat. A tavalyi véleményekhez képest hatalmas eltérést jelent, hogy a 2015-ös jelentés első 5 legvalószínűbb kockázati tényezője közül 3 a geopolitika kategóriájába esik, míg tavaly egyetlen ilyen sem volt. Ráadásul utoljára 2011-ben került fel geopolitikai kockázat (a korrupció) az első 5 helyezett közé, és 2007 és 2014 között összesen is csupán 5 ilyen volt.

A válaszokból az olvasható ki, hogy a megkérdezettek inkább rövidtávon aggódnak a geopolitikai konfliktusok miatt. A szakértők 47,2 százaléka nyilatkozta, hogy a következő 18 hónapban az államközi feszültségek jelentős problémát okoznak majd, de 10 éves távlatban ez az arány jelentősen csökken. Ezen intervallumban az államok összeomlása vagy válsága kapta a legtöbb szavazatot (19,2 százalék) a kategóriában.

A 10 legfontosabb globális kockázat valószínűség szerint

1. Államközi konfliktusok (geopolitika)

2. Extrém időjárási események (környezet)

3. A nemzeti kormányzás sikertelensége (geopolitika)

4. Állami összeomlás és válság (geopolitika)

5.  Munkanélküliség és alulfoglalkoztatottság (gazdaság)

6. Természeti katasztrófák (környezet)

7. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás bukása (környezet)

8. Ivóvízválság (társadalom)

9. Adatcsalás és adatlopás (technológia)

10. Kibertámadások (technológia)

Megjegyzés: A jelentés összesen 28 globális kockázatot osztott fel 5 kategóriába: gazdaság, környezet, geopolitika, társadalom, technológia

Forrongó társadalmak

Számos válaszadó vélte úgy, hogy a világ hatalmai közötti stratégiai versengés egy új korszakába lépünk. A globalizációból való kiábrándultság ugyanis arra ösztönzi a nemzetállamok politikai vezetőit, hogy befelé forduljanak, ami jelentősen felerősíti a nacionalizmusot. Erre szolgáltat egyértelmű példát Oroszország, Kína, India és Európa is, ahol az euroszkeptikus pártok és mozgalmak folyamatos megerősödése tapasztalható. A gyenge gazdasági növekedés és a számos helyen tapasztalható elégtelen mértékű foglalkoztatottság pedig továbbra is erős hajtóerőként szolgálhatnak a nacionalizmus számára.

További konfliktusokat generálhat a növekvő társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség is. A WEF ennek kapcsán nemcsak a jól ismert tendenciákat emeli ki, hanem azt is, hogy míg 1990 és 2010 között jelentősen csökkent az extrém szegények száma (akik kevesebb mint napi 1,25 dollárból élnek), sokkal kisebb mértékű zsugorodás tapasztalható azok létszámában, akik napi 3 dollárból élnek. Vagyis míg sokan kiszakadtak a statisztikailag extrém szegénységnek számító állapotból, továbbra is szegények maradtak. Eközben pedig az egyenlőtlenség szignifikáns emelkedése figyelhető meg a legnagyobb fejlődő gazdaságokban is. Kínában például a Gini-együttható az 1980-ban mért 30-as szintről 2010-re 50-re emelkedett.

Hatásaikat tekintve az első két helyen társadalmi kockázatok végeztek, nevezetesen az ivóvízválság és a fertőző betegségek gyors és masszív elterjedése. Ezeket két geopolitikai (tömegpusztító fegyverek és államközi konfliktusok regionális hatásokkal), valamint környezeti (a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás bukása) kockázat követi. A legmeglepőbb egyértelműen az, hogy itt egyetlen gazdasági kockázat sem került be az első 5 legfontosabb közé, és a két nagy kategória 10-es listáin is mindössze 4 szerepel összesen.

Munkanélküliség és elaltatott félelem

A gazdasági kockázatoknál jelentkező sajátosság azonban az, hogy a szakértők rövid- és hosszútávon egyaránt a munkanélküliséget és az alulfoglalkoztatottságot jelölték meg a legfontosabb problémaként. Míg a következő 18 hónapra 33,5 százalékuk szavazott erre, addig 10 évre előre 21 százalékuk.

Mindazonáltal jól látszik, hogy a gazdasági kockázatok közül is egy olyan emelkedik ki, melynek igen komoly társadalmi összefüggései vannak. A globális munkanélküliségi ráta ugyanis a várakozások szerint 2018-ig a jelenlegi szinteken maradhat, ami azt tükrözi, hogy a gyenge növekedés és a technológiai változások együttese jelentősen emeli a strukturális munkanélküliség kockázatát.

A 10 legfontosabb globális kockázat hatásfok szerint

1. Ivóvízválság (társadalom)

2. Fertőző betegségek elterjedése (társadalom)

3. Tömegpusztító fegyverek (geopolitika)

4. Államközi konfliktusok (geopolitika)

5. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás bukása (környezet)

6. Energiaár sokk (gazdaság)

7. Kritikusan fontos információs infrastruktúra összeomlása (technológia)

8. Fiskális válságok (gazdasági)

9. Munkanélküliség és alulfoglalkoztatottság (gazdaság)

10. A biológiai sokféleség csökkenése és összeomlás az ökoszisztémában (környezet)

A jelentés hangsúlyozza, hogy a globális növekedés visszatérésével egyre többen látják úgy, hogy valószínűtlenné vált egy újabb pénzügyi válság kialakulása, vagyis a pénzügyi rendszerrel kapcsolatban nem érezhető komolyabb pesszimizmus. A Világgazdasági Fórum elemzői szerint azonban lehetséges, hogy ez egy hamis magabiztosságot tükröz. A deflációs spirál kialakulásának jól ismert, és jelenleg leginkább Európát fenyegető veszélye mellett a WEF arra is felhívja a figyelmet, hogy a szakértők talán alábecsülik a pénzügyi intézményrendszerben és az eszközbuborékokban rejlő kockázatokat.

Az árnyékból leselkedő veszély

Arra ugyanis már az IMF is figyelmeztetett korábban, hogy az árnyékbankrendszer szabályozatlansága szignifikáns kockázati tényezőnek számít, de a WEF most kiemelten foglalkozott a jegybankok laza monetáris politikáinak következtében kialakuló buborékokkal is. Meglátásuk szerint ez a két kérdés összefügg, mivel a megfelelő makroprudenciális szabályozások hiányában a központi bankok élénkítő politikája olyan buborékokat képezhet, melyeket a jegybankok önmagukban nem tudnak elégségesen kezelni.

A gazdasági kockázatok azonban folyamatosan napirenden vannak, míg a környezeti problémákkal éppen az a gond, hogy bár gyakran felmerülnek, és történik is időnként némi előrelépés a megoldások irányába, a világ láthatóan még mindig nem veszi őket elég komolyan.

A globális vízigény 2030-ra 40 százalékkal haladhatja meg a fenntartható vízellátás mértékét, miközben a mezőgazdaság már átlagosan így is a vízhasználat 70 százalékáért felel, és a Világbank szerint 2030-ra 50 százalékos növekedésre lesz szükség a globális élelmiszertermelésben elsősorban a népesség növekedése miatt. A Nemzetközi Energiaügynökség ráadásul azzal számol, hogy a vízfogyasztásnak 85 százalékkal kellene emelkednie 2035-re, hogy megfeleljen az energia előállítás és termelés szükségleteinek.

Technológiai kihívások

A „dolgok internete”, vagyis az a jelenség, amelyben egyre több hétköznapi eszköz kapcsolódik az interneten keresztül egymáshoz a kényelmi szempontok mellett komoly kockázatokkal is jár. A kiberbűnözés csak az Egyesült Államokban évente 100 milliárd dolláros költséggel jár. Emellett adatvédelmi szempontok is felmerülnek, miközben az emberek privát szférája egyre fontosabb kérdéssé válik.

Nem mellékes az sem, hogy a fejlődő technológiák fokozatosan nagyobb kihívás elé állítják a szabályozókat. A szintetikus biológia vagy a mesterséges intelligencia kritikus pontként állhat majd szembe a társadalmakkal és a szabályozó szervekkel jogi és etikai szempontból egyaránt.

Más szempontból is fejtörést okozhat a fejlődés. Annak ellenére ugyanis, hogy az urbanizáció fokozta a társadalmi jólétet, a városok túlságosan gyors ütemű fejlődése törékenységet okozhat a járványok, a társadalmi rend, a vízellátás és a közlekedés vagy a klímaváltozás terén.

Kockázatos területek

A WEF régiókra bontva a világot, megvizsgálta, az egyes területek mely kockázatokra vannak a legkevésbé felkészülve.

Úgy tűnik, a magas strukturális munkanélküliség az alulfoglalkoztatottság az a probléma, amelyre Európa a legkevésbé van felkészülve. Ezt a nagymértékű bevándorlás és a mély társadalmi instabilitás követi.

Észak-Amerikában a kritikus infrastruktúra elégtelensége és nem megfelelő működése, a kibertámadások, illetve a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás jelentik a legveszélyesebb kockázatot. Az infrastruktúra problémáit jól jelzi, hogy az USA-ban a szektor több mint 80 százalékát magánvállalatok birtokolják, melyek esetenként kevésbé figyelnek oda a működésükkel járó negatív externáliákra.

A magas munkanélküliség mellett a járványok okozhatják a legnagyobb problémát a szubszaharai Afrika országainak. A közelmúlt Ebola-járványa a növekvő népességből fakadó erősödő munkanélküliség csak fokozza ezeket a kockázatokat annak ellenére is, hogy a régió gazdasága várhatóan növekedni fog.

A Közel-Kelet és Észak-Afrika számára szintén a társadalmi feszültségek jelentik a legnagyobb kihívást, amely az Iszlám Állam jelenlegi fellépése mellett egyáltalán nem meglepetés.

Kelet-Ázsia és a csendes-óceáni térség az államközi konfliktusokra és az urbanizáció, valamint az ezzel járó elégtelen várostervezés kockázataira van a legkevésbé felkészülve. Ráadásul komoly problémát okozhat ezen régióban az ember által okozott környezeti katasztrófák kezelése is.

Latin-Amerika, a Karib-térség és Dél-Ázsia van a leginkább kitéve a gyors ütemű urbanizációval járó kockázatoknak, különösen, ha a várostervezések nem tudják tartani az ütemet a népességnövekedéssel. Ez a probléma számos katasztrófa-forgatókönyvet hívhat elő a társadalmi feszültségektől a járványok kitöréséig.

Ember és környezet

Összefoglalásként az olvasható ki a jelentésből, hogy a pénzügyi rendszerrel kapcsolatos – talán igen veszélyes – nyugalom mellett előtérbe kerültek a gazdasági kockázatok hangsúlyosan társadalmi vonatkozásai. Ezzel párhuzamosan pedig felcsillant a remény, hogy a környezeti veszélyek talán megkapják a súlyuknak megfelelő rangot a globális diskurzusban, mivel egyre kevesebb idő maradt a megfelelő intézkedések beindítására.

Miközben pedig a technológiai fejlődés által felvetett kérdések a fentiek mellett akár marginálisnak tűnhetnek, valószínűsíthető hogy ez a terület nemcsak a közeljövő nagy kérdéseinek megoldásait rejti, de néhány évtizeden belül egészen új dilemmák elé állítja majd az emberiséget.