A legmelegebb ezek közül a 2010-es volt. A felmelegedés és az ezzel járó klímaváltozás fő okaként közismerten az ipari termelés miatt a levegőbe kerülő szén-dioxidot okolják a szakemberek. A környezetvédők közül egyesek gyilkos gázoknak nevezik a szén-dioxidot. A nemzetközi szervezetek sokat tesznek a folyamatok megfordításáért, de sok időnek kell eltelni ahhoz bizonyosan, hogy a világ legnagyobb széndioxid-kibocsátóinál, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban és Kínában változzon a helyzet.
Szomorú a huszadik századi jövőkép
A Potsdam Intézet, a nemzetközi rendszerszerű változások vizsgálatával foglalkozó IIASA bécsi nemzetközi intézet és a Stanford Egyetem energiakutatói reprezentatív kutatási anyagot hoztak nyilvánosságra. Az EMF27 kutatási projektjük meglehetősen szomorú képet festett a jelenről és a jövőről. Mint megállapították, 2010-ben a világ villamosenergiájának nyolcvan százalékát szén, gáz és olaj elégetésével állították elő. Számításaik szerint a világ energiaszükséglete 2030-ig mintegy ötven százalékkal növekszik, a huszonegyedik század végére várhatóan megkétszereződik, megháromszorozódik.
A széndioxid-kibocsátás tehát reális veszély. A levegőbe kerülő mérges gáz csökkentésére a szabályozáson kívül több újszerű elképzelés és modern technológia született. Az egyik ilyen a kibocsátott szén-dioxid tárolása volt, a többi között a föld alatt. Ennek hatása a jövőre – miként az atomhulladék esetében – egyelőre beláthatatlan, s ráadásul drága is.
Klímagázból termelnének műanyagot
A szén-dioxid felhasználására az utóbbi időszakban több technológia is született. Az egyik ilyen szerint az úgynevezett klímagázt műanyagok előállítására használnák fel. Ezek a kísérletek a hatvanas években kezdődtek, ám ezekhez az eljárásokhoz drága anyagokra, a többi között platinára volt szükség. Olyan nagyvállalat, mint a BASF próbálkozik például egy olyan eljárás kidolgozásával, amellyel szén-dioxidból állítana elő polycarbonátot.
Az USA-ban a közelmúltban megjelent a konkurencia is. A Novomer cég rögtön több műanyagot is előállítana a szén-dioxid hasznosításával. Olyan katalizátorokat fejlesztett ki, amelyek a szén-dioxidot reakcióképes vegyi anyaggá alakítják át, amelyet azután más atomokkal kapcsolnak össze. A Novomer katalizátorát Geoffrey Coates, a Cornell Egyetem professzora kísérletezte ki egy társával. Erre a fejlesztésre alapították az említett vállalatot is. Katalizátoruk kobaltra és más fémekre épül, amelyek jóval olcsóbbá teszik az eljárást. A tudósok mindazonáltal figyelmeztetnek arra, ezek a technológiák messze nem jelentenek gyógyírt a széndioxid-kibocsátás veszélyei ellen, de egyfajta lehetséges technológiai irányt mutathatnak a klímagázok veszélyeinek leküzdésében.
Magyarország kedvező helyzetben van
A szén-dioxid kibocsátás Magyarországon is probléma. Kedvező azonban, hogy az Európai Bizottság hat országnak, közöttük Magyarországnak engedélyezte az ingyenes széndioxid-kibocsátási jogosítványok kiadását. Az EU az ETS, az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszer (European Union Emission Trading Scheme) alapján tizenkétezer erőmű, feldolgozóipari vállalat és légitársaság széndioxid-kibocsátásra szabott meg felső korlátot.
Negyven százalékkal csökkentené a kibocsátást az EU
Az Európai Unió a széndioxid-kibocsátás csökkentésére nagyszabású elképzeléseket fogalmazott meg. Az a terv, hogy 2030-ig negyven százalékkal kevesebb klímagáz kerüljön a levegőbe az európai államok ipari termelésének következtében. Az elképzelés ugyan csak papíron létezik, de az ókontinens vezető gazdaságaiban nagy erőfeszítéseket tesznek a széndioxid-szennyezés megfékezésére főként az alternatív, a zöldenergia termelésre átállás támogatásával.
A korlát átlépése esetében kibocsátási egységenként egy (ingyen kapott, aukción vagy a kvótakereskedelmi rendszerben vásárolt) engedélyt kell leadni. Ez annyit jelent, hogy az EU által előírt szabályok átlépése komoly pénzügyi kiadásokat jelent. Ám kiváltható az ingyenes kvótákkal.
Egy emissziós egység évi egy tonna széndioxid-kibocsátásának felel meg. Egyes iparvállalatok, mint például acélipari és cementipari cégek évente bizonyos mennyiségű ingyenes kibocsátási engedélyben részesülnek azért, hogy fel tudják venni a versenyt a kevésbé szigorú környezetvédelmi előírásokat alkalmazó országokban működő konkurenciával.
