Sok mindenre jó a realitás fegyvere.

Az életünk, amíg élünk, biztosan tel van nagyon sok nehézséggel, és olyan dolgokkal, amelyekkel meg kell, hogy küzdjünk. Ilyenek lehetnek a munkahelyi, párkapcsolati, személyes fejlődési kihívások, remélhetőleg pedig ezek mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy elérjük céljainkat és közben belül is többek legyünk.

Van azonban egy olyan kategóriája a nehézségeknek, amely igen nehezen orvosolható, főleg, hogy nem érezzük feltétlenül nehézségnek. Ez pedig a saját személyiségünk, és az összes abból keletkező hatás és viselkedési forma. Egyértelmű, hogy az érzéseink egy része tanult – félünk a kutyáktól, ha kiskorunkban megharapott minket egy, vagy nagy a megfelelési kényszerünk az iskolában is, ha a szüleink kevésbé ismertek el. Ugyanakkor van az a fajta egyénünk, a „core” személyiségünk, ami velünk született, persze ebben is lehetnek bőven külső hatások. És ezen réteg hibáinak kezelése talán a legnehezebb feladat, mégis van rá egy működő módszer, ez pedig a racionalitás.

Tegyük fel, hogy túlságosan sértődékenyek vagyunk. Ha egy adott helyzetben ez látszik, és megfelelő önismerettel tudjuk is ezt, akkor megpróbálhatjuk jobb belátásra bírni magunkat; tudom, hogy sértődékeny vagyok, de ez nem reális, racionálisan semmi okom rosszul érezni magam. Persze ettől még nem tűnik el az érzés, de hosszan gyakorolva kialakulhat egyfajta önreflexió. Vagy más esetben, ha tudjuk, hogy halogató típusúak vagyunk, akkor érdemes ezt is megbeszélni magunkkal; tudom magamról a hibám, és nem engedek neki!

A racionalitás tehát valóban sok dologra megoldást nyújthat, persze a valódi, mély érzelmi világra nem; de ha ez nehezen is kezelhető, legalább minden másra ott a racionalitás.