2024 április 27

Energiagazdálkodás: szektorális átalakulások és geopolitika a jövőben

3. rész

A zömében 2050-re kitűzött, nettó zéró kibocsátási célok, alapvetően gazdasági átalakulást követelnek meg a világtól. Ebben elengedhetetlen szerepük van a gazdasági szektoroknak, illetve maguknak a nemzetállamoknak is. Értelemszerűen, a nagy szektorok közötti versenyen belül, az igazi kérdés a fosszilis energiahordozókra építő vállalatok jövőjét illeti. Hasonlóan kétséges, hogy a most alapvetően kőolajukra építő országok, miként lesznek képesek fenntartani gazdaságukat egy esetleges átállás során. Mindez pedig nem csak a belpolitikai helyzetükre hat ki, hanem egy teljes dominóhatással alakulhatnak át a ma megszokott geopolitikai erőviszonyok is. A teljeskörű újra rendeződésre nehéz szcenáriókat felvázolni, de egy biztos: a változás szele már javában kopogtat az ajtónkon. 

Szektorok átalakulása 

Ami a szektorok GDP-hez való hozzájárulását illeti, az globálisan nagyjából a következő. A mezőgazdaság teszi ki a legkisebb hányadát ennek, mintegy 6,4% mértékben. Ezt követi az ipar, amely a globális GDP nagyjából harmadát alkotja. A legnagyobb részt egyértelműen a szolgáltatások hasítják ki, mivel körülbelül 63%-os részesedéssel bírnak e tekintetben. 

Továbbá az is elmondható, hogy zömében a fejlett országok támaszkodnak a szolgáltatási szektorukra ilyen mértékben. A fejlődő országok tekintetében, továbbra is az ipar dominál, amely jóval nagyobb ökológiai lábnyommal bír társainál, mivel energiaigénye a legmagasabb. Mindazonáltal egy energiaipari átállás küszöbén állunk éppen, így elképzelhető, hogy az ipar GDP-hez való hozzájárulása, globális léptékben fog jelentős mértékben csökkenni. A helyét a szolgáltatások vehetik át, ahogy ezen folyamat már zajlik évtizedek óta. 

Kulcspillanatok az átalakulásban 

Ahhoz, hogy a szektorok átalakuljanak, a gazdasági szerveződés kisebb szegmenseit kell górcső alá vennünk. Ezek azok a területek, amelyek egy előre vetíthető sorrendben fognak átalakulni. A szakértők első sorban az elektromosság és hőenergia előállításával kapcsolatos tevékenység transzformációját prognosztizálják, amelynek kifutása még 2040 előtt várható. Ezt követi csak az ipar átalakulása, amelyhez olyan kulcsterületek változása kapcsolódik, mint a szállítmányozás, illetve az épületenergetika. Ezek együttesen 2050-re érhetőek el, azonban szükség van előtte a már említett elektromosság és hőenergia kérdéskörének megoldására. 

Országok helyzete 

Fosszilis energiahordozókkal rendelkező országok transzformációjának lehetősée, az ellenállóképesség és a kitettség függvényében. – www.ft.com

Ahogy a szektorális átalakulások le fognak zajlódni, úgy a fejlődő országok is közelebb kerülnek fejlett társaikhoz. Ez persze nem jelent azonnali felzárkózást, sőt, egyes államok kitettsége aggasztó lehet sokak számára. A Financial Times elemzői idén májusban vizsgálták meg, hogy miként állnak a transzformációhoz az alapvetően fosszilis energiahordozókra építő országok gazdaságai. Ennek alapján kijelenthető, hogy az átalakulást zömében a fejlett országok várják jobban, amíg számos afrikai és dél-amerikai ország ellenállóképessége csekély. A kitettséget továbbá befolyásolta az is, hogy az adott állam gazdasága milyen mértékben támaszkodik a nem megújuló energiahordozók kitermelésére és értékesítésére. Ilyen tekintetben a legrosszabb helyzetben Irak, Venezuela, illetve Líbia és Nigéria áll. A legjobb formában pedig Németország, Norvégia és Svédország várja az átalakulást. 

Geopolitika átalakulása 

Az biztos, hogy jelenleg globális fegyvertény, amennyiben egy adott ország rendelkezik fosszilis energiahordozókkal. Kitermelésükkel és exportvolumenükkel képesek sakkban tartani a világgazdaságot, amelyre jó példa az OPEC+ országok ténykedése is. Azonban ahogy ezen energiahordozók a háttérbe fognak szorulni, úgy jöhetnek létre újabb erőcsoportok. Ilyen tekintetben egészen kecsegtető a jövő Európa számára, azonban a megújuló források hosszú távolságokban történő transzportálása egyelőre kivitelezhetetlen. Sokkal az önellátás kerülhet előtérbe, amellyel egyes országok (vagy inkább kontinensek) függetlenedhetnek társaiktól. Ezáltal a geopolitikai viszonyrendszerek is fellazulhatnak, amellyel jelentősen csökkenhetne számos ország befolyása. 

Jelenleg az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy az olaj-országok, milyen mértékben fogják a nemzetállamaik gazdagságát fenntartani a jövőben. Ezek közül, a Financial Times elemzése szerint, az Egyesült Arab Emirátusok állnak a legjobban. Itt később a turizmus és a szolgáltató szektorok előretörése válthatja fel az olajipart, hosszú távon. Annyi biztos, hogy izgalmas folyamatoknak lehetünk szemtanúi, amelyeket alapjaiban fogják megváltoztatni világunk gazdaságát. 

A cikksorozatunk első része itt, míg a második része pedig itt olvasható.