Eleinte minden bankkártya dombornyomású volt, aminek az volt az oka, hogy a kártyaelfogadás során a kártya síkjából kiemelkedő betűkkel és számokkal emberi tévesztés nélkül kerüljenek át az adatok az önátírós bizonylatra a mechanikus lehúzógép (ún. imprinter) segítségével (ezt vasalónak is szokták hívni).

Mivel az elektronikus kártyák csak az adatvonalak fejlődésével, több évtizeddel később jelentek meg, ezért természetes, hogy az olyan, a kártyabirtokostól távoli tranzakciók esetében is ilyen kártyákat fogadtak el, mint a telefonos vagy a postai levél vagy fax útján történő rendelés. A dombornyomású kártya egyenlegének ellenőrzéséhez telefonon kellett engedélyszámot kérni a banktól, így ezzel csak nagyobb összegű vásárláskor éltek, a kisebb összegeket a kereskedők maguktól fogadták el, ha a kártya érvényes volt, nem volt a napi tiltólistán és az aláírás is megegyezett a kártyán lévővel. Kétség esetén még mindig kérhettek személyazonosító okmányt a kártyabirtokostól.

Ebből fakadt, hogy a kártya mögötti egyenleget napokig korlátlan számban lehetett költeni kisebb, banki engedélyszám nélküli vásárlásokkal, hiszen az elfogadóhelyek postán küldték be a bizonylatokat az elfogadó bankjukhoz, s mire az átkerült a kártyabirtokos bankjához és az elkönyvelhette a tranzakciókat, megállapítva az egyértelmű túlköltekezés tényét, már semmit nem tehetett. Mivel a kereskedő nem viselhetett kockázatot azért, hogy az ügyfél esetleg fedezetlenül vásárolt, ezért ez a probléma a bankok nyakán maradt.

A bankok persze igyekeztek védekezni ez ellen óvadékokkal, magas nyitóösszeggel, melyet csak több hónapos ügyfélmúlttal csökkentettek, visszaélni akkor is lehetett. Egy talán nem várt helyről érkezett a megoldás: az elektronika és a távközlés fejlődésével lehetővé vált a banki engedélyezési folyamat automatizálása egy POS terminálra adatvonalon, így az engedélyszám már nemcsak a nagyobb összegekre szólt, hanem minden egyes tranzakcióra. S ha már a bank minden tranzakcióról értesült, az ilyen típusú elfogadóhelyek szaporodásával lehetővé vált olyan bankkártyák kibocsátása, melyek csak elektronikus bekötésű (online) POS terminálokon használhatóak. Ezek lettek a Maestro és Visa Electron logók, melyek mára az egész világon elterjedtek. Később megszületett az elektronikus kártyák régiónkban elsősorban hitelkártyaként, belföldi piacra használt márkája, a MasterCard Electronic is.

Ma Magyarországon közel 100%-os a POS terminál lefedettség, eldugott elfogadóhelyek kivételével ma már nem találsz imprinteres kártyaelfogadást Magyarországon, hiszen legalább GPRS térerő mindenhol van, a kevés mobil adatforgalomra pedig az is elegendő.

Ha új bankkártyát/bankszámlát keresel, itt találsz segítséget.

Cikkünk végén álljanak itt a leggyakoribb tévhitek és az arra adott válaszok a dombornyomású bankkártyával kapcsolatban:

1) Az elektronikus kártyákat nem mindenhol fogadják el. A dombornyomásút biztosan elfogadják.

A kijelentés igaz. Csakhogy a fejlettebb régióban az infrastruktúra lecserélése megtörtént, a terminálok – ahogy Magyarországon is – már elektronizáltak, az imprinterek kikoptak. Van 1-2 eset, ahová ennek ellenére csak dombornyomású kártya jó és csak hitelkártyaként (pl. gépkocsibérlés). Ha ilyenre használnád, akkor neked kivételesen tényleg a dombornyomású kártya kell.

2) Az elektronikus kártyákat nem fogadják el az interneten.

Ettől már messze vagyunk, hiszen az internetes elfogadást is elektronizálták (régebben előfordult kézi feldolgozás ott is). Európában 2011. április 15-től kezdve a Maestro kártyát is elfogadják az interneten, a Visa Electron kártya pedig a kereskedő és a bank döntésétől függően már azelőtt is így volt, mára pedig általánossá vált.

3) Nekem csak az internet miatt kell a dombornyomású kártya.

Akkor próbáld ki az internetkártyát, ha bankod nyújt ilyet, vagy válassz MasterCard Online kártyát, mely ugyan elektronikus, hiszen nincsen rajta dombornyomás, azonban az interneten mégis dombornyomású MasterCard kártyának látszik. Itt jegyezzük meg, hogy a MasterCard Online kártyánál a fentiek ellenére a bankod letilthatja minden általa kibocsátott MasterCard Online kártya internetes használatát.

4) A dombornyomású kártya csak egy picivel drágább. Ennyit megér.

Ez a tétel a pénzügyi tranzakciós illetékkel és a bankközi jutalékcsökkentéssel mára megdőlt. A dombornyomású kártyák ma már paradox módon olcsóbbak hitelkártyaként, mint betéti kártyaként. Egy dombornyomású betéti kártya éves díja mára általában 6-8 ezer forint közötti, míg az elektronikus változaté 3-4 ezer forint körül mozog. Tehát ha mindenképpen dombornyomású kártya kell, akkor próbáld meg igényelni hitelkártyaként, még mindig jobban járhatsz! A hitelkártya kamatmentességi szabályairól ne feledkezz el: lehetőleg minden költésed fizesd vissza a határidőig és ne vegyél fel vele készpénzt, arra teljesen jó a Maestro vagy Visa Electron kártyád is.

5) A dombornyomású kártya nagyobb presztízst ad.

Mára a bankok a dombornyomású kártyákat is csaknem ugyanolyan könnyen elérhetővé tették, mint az elektronikus kártyákat, hiszen az elektronizált infrastruktúrában ezeket is ugyanúgy tudják ellenőrizni. Ezért megszűntek az óvadékok és a magas nyitóösszegek vagy minimum egyenlegek. Ma már nem jelent presztízst egy klasszikus dombornyomású kártya.