Ez tartalmazza a Saxo vezető elemzőinek véleményét a részvényekről, a devizapiacról, az árupiacról és a kötvényekről, és több olyan makrogazdasági témát is tárgyal, amelyek hatással lehetnek a befektetők portfólióira.

„Válaszúthoz érkeztünk olyan fontos területeken, mint a globalizáció, a geopolitika és a gazdaság” – mondta Steen Jakobsen, a Saxo Bank vezető közgazdásza és befektetési igazgatója.

„A negyedik negyedévben vagy annak leszünk tanúi, hogy egy kevésbé agresszív Fed, a monetáris politikáját nagyobb ütemben lazító Kína és az európai uniós költségvetés kapcsán születő kompromisszum együttesen csökkentik a piaci volatilitást – vagy tovább nőnek a feszültségek mindhárom említett területen. Nem lenne feltétlenül ellenemre az utóbbi, de azért bízom abban, hogy néhány hónapon belül egy új mennyiségi lazítási ciklus kezdődik, és ezúttal nem a politikusok – és gyakran a piaci konszenzus – kívánalmainak megfelelően, hanem a valós körülményekhez igazodva.

„Most már látjuk, hogy az Egyesült Államok gazdasága elérte a cikluson belüli csúcsát – az a növekedést támogató energiakoktél, amely az adócsökkentésből, a tőke repatriálásából és a költségvetési költekezésből áll, lendületet adott az amerikai növekedésnek, de ezek a hatások az év végéig semmivé foszlanak. Az Egyesült Államok lakáspiacán már észlelhetők is a feszültség jelei, mivel a tőke határköltsége (egész pontosan a jelzálogpiacon tapasztalt magasabb hozam) már hatással van a jövőbeli növekedésre.

Az említett bizonytalansági tényezők figyelembevételével a Saxo a következő kitekintést adja a főbb eszközosztályokról:

Részvények – visszatérés az értékalapú befektetésekhez

Ebben az évben számos jel utalt arra, hogy óvatosnak kell lenni az Egyesült Államok és Kína közti kereskedelmi háborúra érzékeny iparágak részvényeivel kapcsolatban – ilyenek például a félvezetőgyártók és az autógyártók. Az amerikai részvények értéke amúgy is olyan szintet ért el, ahol a hozam-kockázat arány túl alacsony.

Ezzel egyidőben a Fed tovább folytatja az irányadó kamatláb normalizálását, azt kommunikálva, hogy a kamatlábak még messze vannak a semleges zónától. Ahogy a legfontosabb diszkontálási tényező nő, úgy lesznek egyre sebezhetőbbek a növekedési részvények, és újra előtérbe kerül az érték alapú befektetés.

Peter Garnry, a Saxo Bank részvénypiaci vezetője elmondta: „Elég magas a valószínűsége annak, hogy az egyesült államokbeli részvények 1%-os, vagy annál alacsonyabb éves hozamot produkálnak a befektetőiknek a következő 10 évben. Ha az infláció növekedése meghaladja a várakozásokat, a következmények még rosszabbak lesznek, és meg kell fontolni az alternatív befektetési lehetőségeket.”

Devizapiac – semmi sem állíthatja meg az erős dollárt csak önmaga

Az amerikai dollár reakciója az amerikai hozamok változására ellentmondásos volt, de a harmadik negyedév végén tapasztalható meredek hozamemelkedés és az augusztusi erős inflációs adatok végül gyengítették a dollárt szeptemberben. Ennek fényében az, hogy az emelkedő amerikai hozamok tovább csökkentik-e a dollár globális szintű likviditását, attól is függhet, hogy Kínának mik a szándékai a saját devizájával.

Ha az amerikai hozamok nőnek, az fékező hatással lesz az Egyesült Államok piacaira és a gazdaságára, és ha mindez a dollár erősödésével is párosul, az a globális gazdaságra lesz kedvezőtlen hatással – különösen igaz ez a feltörekvő piacokra, amelyeket elkényeztettek a pénzügyi válság utáni években az alacsony kamatozású, dollárban denominált hitelek.

John Hardy, devizapiaci vezető elmondta: „A dollár alakulásától függ, hogy milyen gyorsan érünk a jelenlegi monetáris politikai ciklus végéhez, és lehet, hogy ez gyorsabban fog bekövetkezni, mint ahogy arra a piac vagy a Fed számít. De addig, amíg be nem következik valami törés, a piac a dollár erősödésére és a kamatok emelkedésére számít.

“Az amerikai hosszú távú hozamok technikai értelemben véve átlépték a Rubicont, és nem zárható ki további hozamemelkedés a negyedik negyedévben. De a magasabb kamatok lefékezhetik a növekedést, és ez a folyamat talán már el is kezdődött. A negyedik negyedév lehet az, amikor az amerikai gazdaság elér a lokális csúcsára – ha ez eddig nem történt volna meg – ami után korrekció következik, annak megfelelően, hogy a piac úgy észleli, hogy túl messzire ment a Fed. Az időzítésnek különösen nagy szerepe lesz ebben a negyedévben a kereskedők szempontjából.”

Makrogazdaság – Kína kinyitja a hitelcsapokat

Május, vagyis a kereskedelmi háború felerősödése óta újabb monetáris lazítási és gazdaságélénkítési lépéseket figyelhetünk meg Kínában. A kínai piacokra ömlöttek az olcsó hitelek, amióta a Shibor (a shanghaji bankközi kamatláb) jelentősen esett.

Az eddigi kínai monetáris lazítás legfontosabb hatása a gazdasági növekedésben fontos szerepet játszó hitelimpulzus újbóli növekedése volt, így az újból pozitív tartományba került. A hitelimpulzus nagysága még nem igazán jelentős, de a következő hónapokban tovább nőhet, és elegendő lehet a helyi piacokon a növekedés fenntartásához.

Christopher Dembik, vezető makrogazdasági elemző elmondta: „Kína globális jelentősége azzal együtt nőhet, ahogy az Egyesült Államok a protekcionizmus felé halad és csökkenti a likviditást. Az alacsonyabb likviditás és kisebb ütemű növekedés korábbi időszakaiban Kína a hitelezés ösztönzésével enyhítette a Fed megszorító lépéseinek hatásait. És most úgy tűnik, Kína hajlandó újra megtenni a gazdaságösztönző lépéseket. Jelenleg tehát divergencia van Kína és a világ többi részének monetáris politikája között, de ennek pozitív hatásai is lehetnek a világgazdaság számára.”

Eleanor Creagh, piaci stratéga hozzátette: „A kereskedelmi háború folytatódik, de némi reményt ad az, hogy Trump amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnök november végén találkoznak a G-20-as csúcson. Akár megállapodás is születhet a felek között, bár ennek kicsi az esélye a megromlott diplomáciai kapcsolatok és az egyre valószínűbb, a technológiai fölényért vívott új hidegháború miatt.

“A kereskedelmi háború várható kiterjedése miatt a kínai részvénypiac gyengülhet, de ennek köszönhetően a hosszú távú befektetők vonzó, fundamentálisan megalapozott befektetési lehetőségekkel találkozhatnak, amelyek jó megtérülést ígérnek, ha a jelenlegi szélsőségesen negatív hangulat megváltozik.”

Árupiac – Trump, szankciók és vámok

Több fontos nyersanyag árának alakulására továbbra is nagy hatással lesznek a Washingtonban hozott intézkedések. Ahogy az időjárás a mezőgazdaságban, úgy teremtenek kihívásokat és lehetőségeket Donald Trump Kína elleni kereskedelmi háborús lépései és az Iránnal szembeni szankciói az árupiacon a negyedik negyedévben.

Ole Hansen, a Saxo Bank árupiaci vezetője elmondta: „A kereskedelmi háború nem mutatja az enyhülés jeleit, és a novemberi amerikai félidei választások előtt erre nem is igen lehet számítani. Ennek ismeretében Kínától sem lehet elvárni, hogy megkísérelje javítani a helyzetet. Miközben a növekedéstől függő nyersanyagok, így az ipari fémek árai még nem tértek magukhoz, az energiahordozók árai erősen emelkedtek, mivel a piac beárazza az Irán elleni szankciók novemberi bevezetését.

„A kereskedelmi háború folytatása és a szankciók hatására növekvő olajár miatt a világgazdaság nehezebben fogja fenntartani a növekedést. Az erős dollár ráadásul tovább drágítja a dollárral szemben gyengébb devizákkal fizetők számára az olajat, és ez a jelenség számos feltörekvő piacot érint.”

Kötvények – felkészülés a visszaesésre

A pénzpiacok ellentmondásai kezdenek a felszínre jönni, a kamatfelárakra a negyedik negyedévben is komoly nyomás fog nehezedni, de egy igazán erős eladási hullám valószínűleg csak akkor indul el, ha észlelhetők lesznek az Egyesült Államok gazdasági visszaesésének jelei – addig a befektetők újra értékelhetik a kockázataikat és a pozícióikat. De a jelenlegi piac is kínál lehetőségeket, főleg a hozamgörbe rövidebb végén, ahol a volatilitás kihasználva jó eszközökbe lehet beszállni kedvező áron.

Althe Spinozzi kötvényspecialista hozzátette: „A negyedik negyedévben az európai állampapírok számára az olasz kormány és az Európai Bizottság költségvetési vitája jelenti a fő kockázatot, és nőhet a feszültség, ha Olaszország egyértelművé teszi, hogy nem kíván megfelelni a brüsszeli elvárásoknak. Jóllehet az olasz kormány kemény dió lesz Brüsszel számára, egy Italexit mégsem igazán valószínű. Az olasz gazdaság nagy mértékben függ az eurózónától, és az euró használata is nehézzé teszi az olaszok számára a kiválást. Az olasz kormánypártok nehezen adnák be a választóiknak, hogy romlana a helyzetük a kilépéssel.”