Ezeket foglalja össze, teszi időben és térben összehasonlíthatóvá a Világbank „Doing Business” mutatószám rendszere. A szakértői értékelésekből és tényadatokból képzett mutatók az idei őszön nem mutatnak jó képet Magyarországról! Öt helyet csúsztunk vissza, a vizsgált 183 ország közül Magyarország az 51. helyen áll az üzleti környezet megítélésében. (A szeptember elején megjelent World Economic Forum versenyképességi index szerint a 48. helyről a 60. helyre estünk vissza, főleg azért mert jelentősen romló minősítést kaptunk az intézményi környezetre és a pénzpiacok fejlettségére.)

A Világbank rangsorában a legrosszabb helyezést a befektetővédelemnél értünk el, itt a 122. helyen vagyunk. A vállalati átláthatóságra a kapható 10 pontból 2-t adtak a szakértők, 4 pontra értékelték a cégvezetés felelősségre vonásának lehetőségét. Még a részvényesek jogvédelme a legjobb, erre 7 pontot kaptunk.

A következő problémás terület az adófizetés, itt a 113. helyről a 117. helyre csúsztunk. Ezt nem szakértői vélemények, hanem adatok alapján értékelik. Egy átlagos belföldi vállalatnak évi 13 alkalommal kell adót fizetnie, a világ legjobb helyezését elérő Norvégiában csak négyszer. És az alkalmak száma hagyján, de 277 órát igényel a bevallás elkészítése és a kötelezettség teljesítése, ami igencsak tetemes teher a világelső Luxemburg 59 órájához képest. Ez egyébként már számottevő javulás a 2006-os 340 óra adóadminisztrációhoz képest. Végül a harmadik mutató a profithoz viszonyított összesített közteher, ez 52,4% (a nyereségadón túl szociális adóval, járulékokkal, iparűzési adóval és a többivel együtt). Ez 2009-ben és 2010-ben volt a csúcson, akkor 57,5%-ot ért el. A világban e téren is Luxemburg jár az élen, 20,8%-os adóterheléssel.

Nagyon rosszul – a 103. helyen – állunk azon a téren is, hogyan juthat egy új cég ipari áramhoz. Ezt 252 nap alatt lehet elintézni, a bürokráciát nem megvető németeknél 17 kell hozzá. A vizsgált magyar cégnél a bekötés ideje nagyon hosszú, 224 nap. Ráadásul a költsége is elég magas, az egy főre jutó jövedelem 120%-a, az OECD vezető országaiban mért 93%-hoz képest.

Mindegyik területen lecsúsztunk egy kicsit a rangsorban, a legnagyobb visszaesés a hitelhez jutás körülményeiben történt, a 37. helyről a 48-adikra kerültünk. A jogi folyamatra egészen jó, 7 pontos értékelést kaptunk (ismét a maximális 10-ből), de a hitelinformációk mélységére már csak 4-et. A részindexet lehúzza a nyilvános hitelregiszter hiánya és a magánnyilvántartás alacsony lefedettsége (16% az OECD élenjáró országainak 64%-ához képest).

Vannak persze olyan területek is, ahol jónak számítunk. Először is ilyen a szerződések kikényszerítése, itt a 19. helyet szereztük meg. Egy szerződést bíróság előtt érvényesíttetni ugyan több, mint egy évbe (395 napba) kerül és ez nőtt is 2006 óta (akkor 335 nap volt), de 35 eljárásból megvan a dolog. Az OECD vezető országaiban 518 napra és 31 eljárásra van szükség. És meglehetősen olcsón megúszható, a követelés 15%-ával, ez a fenti referencia csoportban 20%.

Figyelemre méltó még az új cég indításában elfoglalt 39. helyünk. Négy nap alatt, négy eljárással megvan a bejegyzés, az átlagjövedelem 8%-át el nem érő költséggel, 10%-ának megfelelő befizetendő alaptőkével. Időben Új-Zéland vezet 1 napos, egy eljárásos adminisztrációval, költségekben pedig Dánia, ott ingyenes.

Ez persze egy viszonylag távoli kép a magyarországi vállalkozások indításának és üzletmenetének körülményeiről. Ha a cégindítás mellett a cégmegszüntetést is néznék, máris rosszabb volna a kép. A szerződések betartatását sem tartják annyira jónak a gyakorló üzletemberek, mint a pontrendszer. A hitelhez jutás, az adózás, a befektető-védelem rossz minősítése egybeesik a vállalkozói panaszokkal, ha nem is feltétlen azokban a paraméterekben, amit az index mér. Sajátos az áramszolgáltatók magatartása, egyelőre nem tűnik úgy, hogy az árampiaci liberalizáció komoly versenyt indított volna az új ügyfelek megszerzéséért.

Végül is a világbanki elelemzés is azt a programot hozta ki egy vállalkozóbarát gazdaságpolitika számára, amit már régóta követelnek a vállalkozói képviseletek: a befektetők védelme, az adórendszer egyszerűsítése, az adóterhek mérséklése, a hitelpiac élénkítése és a közmű-szolgáltatói verseny megteremtése.