Az elmúlt hónapokban sok elemzés született már arról, hogy meddig eshet az olaj ára, s hogy ennek milyen hatása lehet a fogyasztásra és ezáltal a GDP növekedésére. Továbbá sokan összeesküvés-elméletet is felfedezni véltek, miszerint biztosan a közel-keleti kitermelők állnak a háttérben, akik azzal, hogy nem csökkentik a kitermelést, az amerikai kitermelőket próbálják nehéz helyzetbe hozni. Azonban más hatást is érdemes megvizsgálni, olyanokat , amelyek nem szerepelnek a főcímekben – írja blogbejegyzésében Debreceni Csaba.
Az egyértelmű, hogy az USA külkereskedelmi mérlegére jótékonyan hatott az olajkitermelés hirtelen növekedése, hiszen ennek megfelelően az olaj és olajhoz köthető energiahordozók importja a korábbi éves 5 milliárd hordóról 3,5 milliárd hordóra csökkent (kék ábra, bal skála), miközben a termelés napi 5 millió hordóról 7 és 8 millió hordó közelébe növekedett (narancssárga vonal, jobb skála):
Ha ennek fényében megvizsgáljuk az USA importját és exportját, akkor látható, hogy a szürke vonallal jelzett export az importnál sokkal korábban elérte a 2008-as recesszió előtti szintjét, sőt meg is haladta azt, míg az import csak most ért el addig – ez elsősorban a jóval alacsonyabb energiaimport miatt alakult így.
Rögtön adódhat a kérdés, hogy ez mind szép és jó, hiszen a külföldi energetikától kicsit függetleníteni tudta magát a világ legnagyobb gazdasága, de meddig fog ez vajon tartani? Az USA energetikai hivatalának 2040-ig tartó becslése szerint valamikor 2018-2019 között fog tetőzni a kitermelés, kicsivel 10 millió hordó/nap közelében, majd innen fog süllyedni egészen 8 millió hordó alá az elkövetkezendő 25 évben. Az ábrán a vastag piros vonalat érdemes figyelni, ez a referencia:
A kitermelt energiahordozók pedig a következőképpen oszlanak el: legnagyobb részt a 2010-ben nagy növekedésnek indult palaolaj teszi ki. A sárgával jelzett, korábbi, földön kitermelt olaj és a korábbi, tengeren kitermelt olaj (kékkel) viszonylag stabilnak tűnik az előrejelzésekben. Mindenesetre ez a mennyiség az USA keresletének 40%-át teszi ki, ami hatalmas fegyvertény.
A palaolajban lévő rendkívül magas potenciál, amely pár éve derült ki, nemcsak az amerikaiak energiaszükségletére és annak kielégítésére, hanem a gazdaság rendkívül sok részére nagy hatással van. 2010 óta az olajat tartalmazó földrészek termelése úgy alakult, hogy a korábbi 500 000 hordó/nap termelésről majdnem 4 millió hordó/nap kibocsátásra ugrott a mutató, aminek 62%-át azonban két régió, az Eagle Ford (Texas) és Bakken (Észak-Dakota és Montana) adja.
A fenti adatokból, ábrákból is látszik, hogy mindez gyökeresen megváltoztatta az USA helyzetét, legyen szó energiafüggőségről vagy akár külkereskedelemről. Azonban nem csak országos szinten alakult át a helyzet az olajpiaci boom-nak köszönhetően, hanem az egyes régiókban, államokban és megyékben is szignifikáns változásokat tapasztalhatunk. Ennek egy ékes példáját mutatom be a következő írásban.
