Tőzsdefórum: A legfrissebb statisztikák is azt mutatják, hogy felfelé mozgó pályára került az építőipar immár Magyarországon is, ezen belül pont azok a szegmensek jelentik a húzóerőt, amelyek az Önök fő profiljába illenek. Cégük, mint a túlméretes szállítmányozói piac egyik vezető szereplője mindezt hogyan érzékeli? Valóban látszik a pozitív elmozdulás?

Papp Zoltán: Bár az építőipar alapvetően felfelé mozgó pályára került, ez sajnos kevésbé érzékelhető abban a szegmensben, amelyben mi dolgozunk. Valószínűleg a kevésbé nagy eszközöket igénylő beruházásoknál indult meg az élénkülés. Érződik az aktivitás az építőiparban, s még erősebben az autóiparban. A gazdaság egészében megfigyelhető a fejlődés, amit részben a saját portfóliónk alakulásából, részben az ügyfelek aktivitásából tapasztalok. A mi forgalmi mutatóink is javultak, annak ellenére is, hogy – mint említetem – ez nálunk még kevésbé látványos. Cégünkre mindig is a kisebb ügyfelek több megrendelése volt a jellemző, sok pici munkával haladunk előre, s így áll össze év végére a teljes kép. Ezzel együtt is úgy látom, hogy – köszönhetően az első féléves lendületnek – egy nyolcéves lejtmenetet megszakítva az idén már a nulla körüli eredményt sikerül elérnünk. Az első hat hónapban 9 százalékkal nőtt a forgalmunk a tavalyi esztendő hasonló időszakához képest. Erre alapozva prognosztizálunk egy 3 milliárdos árbevtételt az idén. Az üzemi eredményünk 2014-ben nullszaldós lesz, de az adózott eredmény még mindig a negatív tartományban ragad.

Tf: Milyen területen tudnak megrendelésekhez jutni?

P. Z.: Az építőiparban a daruzást és a fuvarozást összekötve tudtunk munkát nyerni, komplett csomagot kínálva. Még mindig nyomott díjakon dolgozunk, bár az elmúlt évhez képest tíz százalékos áremelkedést észlelek, s így kevesebb a veszteség a mi munkánkon is. Tisztességes árat még mindig nem tudunk megfizettetni az általunk végzett munkáért: a munkaigény nem tud túlnőni az eszközállományon. Az áremelkedés pusztán azt jelenti, hogy az igények nagyobb mértékben nőnek, mint a kapacitás, vagyis az ügyfél többet hajlandó fizetni a szolgáltatásért. 2008-hoz képest azonban még mindig 30%-al vagyunk lejjebb, tehát lenne még hova fejlődni.

Tf: A kialakult trendek, a megrendelésállomány, s egyéb adatok – no meg az évtizedes tapasztalataik – alapján mire számítanak egyéves időtávban a piacon?

P. Z.: Nem számítok markáns fejlődésre. A paksi fejlesztési projekt is leállt. Szomorú, hogy ezen túlmenően nincs most építőipari aktivitás. Harcos évekre számítunk továbbra is, sok kicsiből kell felépítenünk a megélhetést. A fejlődést a költségcsökkentésben kell realizálni, azonban beruházások, fejlesztések nélkül nehéz bővülni.

Tf: Mennyire tőkeerősek ebben a szegmensben a cégek? Mennyire képesek azokra a folyamatos fejlesztésekre, beruházásokra, amelyek elengedhetetlenek a piaci versenyben maradáshoz?

P. Z.: Borzasztóan tőkeszegények a vállalkozások, ez jellemző az elmúlt hat évre. Ilyen körülmények között a nagyobb multi háttérrel rendelkező hazai cégeknek is komoly feladat a nyereség elérése. Nehezíti a magyarországi tevékenységünket, hogy az uniós szabályok miatt a nemzetközi multi-háttérrel rendelkező hazai cégeket kizárják a pályázati lehetőségekből. Hiába három milliárd forintos a forgalmunk, hiába vagyunk kkv-ként jelen a hazai piacon, nem pályázhatunk, mivel az anyavállalatunk külföldi nagyvállalatnak számít.

Tf: Mi lehet a megoldás?

P. Z.: Mi ezt úgy hidaljuk át, hogy az anyavállalat indul a székhely szerinti pályázatokon, s az elnyert forrásokból szerzi be a szükséges eszközöket. Magyarországon ezt nem tudjuk megoldani, a helyi, regionális beruházásokhoz nem tudunk támogatásért pályázni, például eszközpark-fejlesztésre. Van olyan versenytársunk, amely – lévén magyar cég – igénybe tud venni különféle beruházási, vásárlási, eszközfejlesztési támogatásokat – nem is kell ecsetelnem, hogy ez milyen versenyelőnyt jelent a számára.

Tf: Ha már a versenyképességnél tartunk – milyen egyéb versenyképességet javító, vagy éppen rontó tényezők segítik/nehezítik az önök életét?

P. Z.: Például a bérezés is ide sorolandó. Van olyan magyar hátterű versenytárs-cég, ahol mindenki minimálbéren van bejelentve – amíg mi, nemzetközi vállalatként piaci bért fizetünk az alkalmazottainknak. De említhetnék mást is, nagyon sokan dolgoznak áron alul. Veszteséget termelnek, mégis megpróbálnak előre menekülni, mert a lízingdíjat fizetni kell, máskülönben elvész az is, amit már kifizettek; vagy, hogy törleszteni tudják a hitelt, nehogy bebukják azt. Komoly megrendelésektől eshetnek el azok, akik tisztességes piaci árat kérnek a munkáért. A megrendelőt is megértem persze, ő is számol, s minél jobban szeretne kijönni az üzletből. A magam részéről egyébként a hitelintézetek helyében megvizsgálnám a kölcsön igénylő céget például olyan szempontból is, hogy minimálbéren vagy piaci béren dolgoztat, s ha az előbbin, akkor nem adnék neki hitelt.

Tf: Ha jól tudom, vannak telephelybővítő és olyan más pályázatok, amelyeket Önök is igénybe vehetnek. Miért tartanának mégis szükségesnek speciális, erre a szegmensre kiírt pályázatokat?

P. Z.: Azért, mert az ágazat egészének lenne fontos, ha lennének ilyen pályázatok. A színvonalat, és végső soron a versenyt erősítené, ha a szegmens piaci szereplői – hozzánk hasonlóan – folyamatosan fejlesztenének, aminek következtében tényleg tisztességes (ár)verseny indulhatna be. Nem jó, hogy 30-40 éves elavult gépekkel szerzik meg sokan a megrendelésüket, és annak megfelelő árakkal dolgoznak. Egyébként kisebb, 10-20milliós informatikai pályázatokra lehet most is igényt benyújtani, de az nem jelentene komolyabb segítséget. Nem értem például, hogy ha egy fröccsöntő kaphat pályázati támogatást fröccsöntő gép beszerzéséhez, akkor számunkra, fuvarozók számára miért nem írnak ki a fuvareszköz beszerzését támogató tendert?

Tf: Egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy elérkezett a beruházások ideje. A fentiek ellenére is ilyen irányban gondolkodik?

P. Z.: Igen, a fentiekben kifejtett logika mindenképpen azt mondatja velünk, hogy fejleszteni kell ahhoz, hogy az ügyfeleket megfelelően ki tudjuk szolgálni, és meg tudjuk őrizni piaci vezető pozíciónkat.

Tf: Mit terveznek?

P. Z.: Négy-öt olyan tréler beszerzését tervezzük, amelyek teherbírása meghaladja a 60 tonnát. Ezek darabka elérheti akár a félmillió eurót is – s megtérülési idejük akár hét év is lehet. Jelenleg ötven trélerrel dolgozunk egyébként, ezekkel látjuk el az évi 1800-2000 darab túlméretes szállítási megbízást. Mutatóink közül kiemelném az eszközeink kihasználtságát – tavaly sikerült ezt a mutatót 75 százalék fölé tolni. Ez ebben az ágazatban egyébként kiugróan jó eredménynek számít.