Bár a GDP mérföldkőnek számít abban, hogy miként tekintünk egy nemzetállam vagy régió gazdaságára, mégis egyre kisebb a mutató jelentősége. Egyszerűen azért, mert a GDP nincs tekintettel a népesség változására, ami messze az egyik legfontosabb meghatározó eleme a gazdasági növekedésnek. Éppen ezért sokkal inkább az egy főre eső GDP-t kellene vizsgálni, vagyis azt, hogy az emberek vagyona valójában gyarapodik-e vagy sem – írja Mathhew Lynn, a MarketWatch elemzője.
Ha ez alapján megváltoztatjuk a nézőpontunkat, kiderül, hogy amit eddig gondoltunk a világgazdaság állapotáról, egyáltalán nem helyes. Például Japán eszerint elég tisztességesen teljesített az elmúlt évtizedekben, miközben Nagy-Britannia az általános vélekedésnél sokkal gyengébben szerepel, és még mindig nem tudta visszaállítani a válság előtti jólétet.
Azok a régi szép idők
A fejlett országok hosszú ideig hozzávetőleg hasonló demográfiai feltételekkel rendelkeztek, vagyis az egy főre eső GDP mint mutató nem számított túl sokat. A GDP egyszerűen megmutatta, hogy melyik állam teljesít jól, és melyik rosszul.
Manapság ezzel szemben a demográfiai mutatók élesen elválnak egymástól. Napjainkban Japán, Németország vagy Olaszország népessége vagy csökken, vagy afelé tart, míg Nagy-Britannia és az Egyesült Államok népessége gyarapodik. Ahogy pedig ez a jelenség egyre hangsúlyosabbá válik, úgy kap egyre nagyobb szerepet az egy főre jutó GDP.
Kihívások és problémák
A GDP mint a gazdasági siker elsődleges mérőszáma nemrég ünnepelte 80. évfordulóját. A mutató Franklin D. Roosevelt elnök kérésére jött létre, akinek az 1930-as években tisztább képet kellett kapnia az amerikai gazdaság állapotáról, hogy jobban megérthesse, miért fordultak rosszra a dolgok.
Mindazonáltal a GDP mint mutató egyre nehezebben tudja kezelni a gyors változásokat a népességszámokban. Az ok pedig egyszerű: a GDP-t úgy számítják ki ugyanis, hogy az egy főre jutó kibocsátást megszorozzák az emberek számával. Amennyiben tehát megváltozik az egyes munkások termelékenységének mértéke, változik a GDP is. A szám azonban akkor is módosul, ha az emberek száma változik. Ha tehát a népesség gyors ütemben bővül, akkor a GDP is, függetlenül attól, hogy az emberek valójában szegényebbek lesznek. Ezzel szemben ha a népesség lényegesen lecsökken, akkor a GDP is negatív irányba változik, miközben az emberek valójában gazdagabbak lesznek.
Egészem más lehetne a sorrend
Japán a legjobb példa minderre, mivel az ázsiai ország rendelkezik a leginkább drámai demográfia trendekkel. Miután a népesség száma 7 évvel ezelőtt elérte a csúcsnak számító 128 milliót, azóta pedig folyamatosan csökken, és ennek üteme hamarosan 1 millió fő lesz évente.
„Amennyiben az általánosan vizsgált GDP növekedési számok helyett az egy főre eső GDP-t vizsgálnánk, Japán gazdasági teljesítménye nem lett volna a leggyengébb a G7-országok között az 1991-től számított 20 évben” – írta Stephen Lewis, a Monument Securuties szakértője. „A Világbank által összegyűjtött és publikált adatok alapján ez a kétes megtiszteltetés Olaszországnak jutott volna. Ugyanis míg Olaszországban 1991 és 2010 között az éves GDP bővülés 0,6 százalékos volt, addig Japánban 0,9” – tette hozzá Lewis.
Ha Nagy-Britanniát vesszük, hasonlóan meglepő következtetésre juthatunk. A szigetország gazdasága jelenleg rendkívül erős a standard mutatók alapján, és ezzel a G7-államok egyik legjobbja. Júliusban például az Egyesült Királyság újra elérte a 2008-as, válság előtti kibocsátási szintet. Mindazonáltal Nagy-Britannia lakossága gyorsan növekszik, elsősorban a bevándorlóknak köszönhetően. Jelenleg 2,7 millióan laknak többen Nagy-Britanniában, mint 6 évvel ezelőtt. Éppen ezért az egy főre eső GDP még mindig messze van a 2008-as szintektől, és jelenleg még csak alig emelkedik. Vagyis az Egyesült Királyság gazdasága egyáltalán nem teljesít olyan jól, mint ahogy azt a headline mérőszámok sugallják.
Eltérő pályákon
Manapság a közel hasonló gazdaság teljesítménnyel rendelkező országok szignifikánsan eltérő pályán mozognak. Bár rendkívül gyorsan csökkenő népességével Japán számít a legextrémebb példának, hamarosan Németország, Olaszország és Spanyolország is hasonló csónakban evez majd. Bár Németország az elmúlt időben igencsak szép eredményeket mutatott, a népessége már elérte a csúcsot, és az évtized végére meredeken csökkenhet (a német népesség 2050-re 50 millióra eshet, ami kevesebb, mint Nagy-Britanniáé). Éppen ezért felkészülhetünk a német GDP „szenvedésére”. Idővel Kína és Oroszország is belép majd a sorba, ahol Japánhoz hasonlóan a GDP adatok önmagukban a valódinál gyengébb teljesítményt mutathatnak.
Más országok jobb képet festhetnek majd magukról a klasszikus GDP adatok szerint. Nagy-Britannia szép számokat produkál majd a népesség növekedésének köszönhetően, de hasonló cipőben jár Franciaország is, és az USA headline GDP számai is vonzóak lehetnek.
A piacok egy olyan nagy horderejű mutatóra koncentrálják a figyelmüket, amely nem tükrözi a világgazdaság valódi állapotát. A befektetők tehát jobban járnak, ha figyelmen kívül hagyják a klasszikus GDP adatokat, és inkább az egy főre eső GDP-re figyelnek. Ez alapján ugyanis sokkal hatékonyabban lehet megítélni, hogy mely országokban érdemes befektetni – vonja le a következtetést a MarketWatch publicistája.
