Ezek közé tartozik például a Marshall-szigetek. A Csendes-óceáni szigetcsoport számára a klímaváltozás már most valóságos veszélyt jelent. A kis köztársaság az óceánban két méterrel a tengerszint felett. Ha a tudósok által prognosztizált mértékben emelkedik a víz szintje a globális felmelegedés következtében, akkor elárasztja az óceán a Marshall-szigeteket.
2050-ben már nem lesznek káros gázok
Ezt azonban a köztársaság minden eszközzel meg akarja akadályozni. Kiderül ez az állam most megfogalmazott klíma védelmi céljaiból is. 2025-ig az ország harminc százalékkal kívánja csökkenteni a széndioxid kibocsátását. 2030-ra pedig negyvenöt százalékra mérsékelnék az ilyen anyagok kibocsátását. 2050-repedig azt szeretnék elérni, hogy semmiféle káros gáz ne keletkezzen a szigeteken.
A Marshall-szigetek elhatározása nagy figyelmet keltett világszerte. Nem azért, mintha nagy súllyal rendelkezne az ország a világgazdaságban. A bruttó nemzeti jövedelmük százhetvenötmillió amerikai dollárt tesz ki, a világ globális gazdasági teljesítményéhez 0,0002 százalékkal járulnak hozzá (2013-as adat). Az állam azonban az első a fejlődő országok közül, amely a káros anyag kibocsátásának növekedését nem csak lassítani, hanem ténylegesen csökkenteni is akarja.
Nem vállalnak rossz kompromisszumokat
Miért pont ez az ország döntött ilyen határozott változtatás mellet, annak az oka az, hogy már most érzi a klímaváltozás hatásait. A szigeteken az elmúlt esztendőkben rendre súlyos viharok pusztítottak, az immár rendszeres szárazságot a tudósok a klíma megváltozására vezetik vissza. Az ország külügyminisztere úgy nyilatkozott: a nép és a nemzet túlélése forog kockán.
A miniszter a november 30-ka és december 11-ke között Párizsban esedékes nemzetközi klímakonferencián semmiféle kompromisszumra nem hajlandó, s emiatt nem is fog semmilyen megegyezést elfogadni. Az eddigi értesülések szerint ugyanis úgy ítéli meg, azok messze nem elegendőek a Marshall-szigetek megmentéséhez.
Globális stratégiára lenne szükség
Mindazonáltal az ország nagy gondok megoldása előtt áll. Az ország bevételei jelenleg mindenek előtt a hajózásból és fúrótornyok regisztrálásából származik. Ezek pedig ismeretesen olyan tevékenységek, amelyek a leginkább terhelik, veszélyeztetik a környezetet. A hajó és fúrótorony regisztrálásból származó pénzek égetően szükségesek ahhoz, hogy kórházak, iskolák és egyéb létesítmények épüljenek és működjenek az országban. Ha nem vállalnák a továbbiakban ezt a tevékenységet – mármint hajók és fúrótornyok bejegyzését -, megoldanák azt más országok.
A szigetek politikusai szerint, ahhoz, hogy a problémájuk rendeződjön, globális stratégiára lenne szükség. A kis ország aligha oldhatná meg a széndioxid kibocsátás súlyos problémáját, ha kiválna a hajózásból és a regisztrálási tevékenységből. 2010-ben a Marshall-szigetek egy lakosra jutó széndioxid kibocsátása évente 1,7 tonnát tett ki. Csak összehasonlításul: Németországban ez nagyjából kilenc tonna, az Amerikai Egyesült Államokban pedig több, mint tizenhét tonna.
