Egy-két napig tart
Idén március 26-ról 27-re virradóra kell átállítani az órákat a nyári időszámításra. A vasárnap hajnali 2 óráról 3 órára történő áttérés egy órányi időkiesést jelent, amely a korábbi évek tapasztalatai alapján akár közel 2 százalékkal is növelheti a közúti balesetek számát – derül ki a nemzetközi közlekedésinformatikai vállalat, a WebEye felméréséből. Éppen ezért fokozott éberség szükséges a járművezetők részéről, annál is inkább, mivel az átállás egybeesik a forgalmas húsvéti hétvégével is.
Kevesen tudják, hogy a téli, illetve nyári időszámításra való átállásnak egészségügyi hatásai is lehetnek, mivel megzavarhatja a szervezet megszokott rendjét, vagyis az ú.n. belső óránkat. Egyeseknél ilyenkor fokozott fáradtság, levertség, dekoncentráltság léphet fel, mivel a test melatonin-termelése, illetve vércukor-szintje nem az órának engedelmeskedve működik. A tünetek 1-2 nap alatt elmúlhatnak, ám ez alatt az idő alatt a közúti balesetek száma jellemzően megemelkedik.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Továbbront a helyzeten a húsvét
További óvatosságra ad okot, hogy a nyári időszámítás első napja éppen húsvét vasárnapra esik, amely hagyományosan megnövekedett közúti forgalmat hoz magával. Ennek oka az ünnephez kötődő utazások számának megnövekedése. A közutak terhelését ezekben a napokban az is fokozhatja, hogy várhatóan a külföldön dolgozó európai munkavállalók hazatérnek a hosszú hétvégére.
Az óraátállítás története
A nyári időszámítás március utolsó vasárnapjától október utolsó vasárnapjáig tart, ezért az óraátállítások dátuma mindig változik. Az ötlet Benjamin Franklintől származott, aki 1784-ben jegyezte le, a részletes koncepciót azonban William Willet dolgozta ki, akinek javaslata még az angol alsóházig is eljutott 1908-ban – igaz, nem szavazták meg tervezetét.
Végül Németország alkalmazta először a nyári időszámítást 1916-ban, az I. világháború alatt. Sok más ország is átvette a hadi készletekkel való spórolás jegyében, azonban a háború végén visszaálltak normál időszámításra és a II. világháborúig elő sem került a koncepció. Állandó, széles körű használata a XX. század közepén terjedt el.
2011-ben Oroszország úgy döntött, kivezeti a nyári időszámítást a használatból, innentől kezdve az addigi nyári idő jelenti a moszkvai helyi időt (UTC+3). Példáját követte Ukrajna és Fehéroroszország is.
