Mindenhol büntetnek
Az egyes országok ellenőrzési gyakorlatában a növekvő figyelem alapja a fokozódó bírságtételekben és egyre gyakrabban előforduló, mélyreható ellenőrzésekben rejlik. A vizsgált országok nagy részének transzferár nyilvántartással kapcsolatosan elvárt tartalmi és formai elemei nagyrészt megfelelnek az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) irányelveinek.
A nyilvántartások elkészítése az ügyletekre vonatkozóan kötelező Ausztriában, Dániában, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Norvégiában, valamint Svédországban. Nem kötelező, ugyanakkor erősen javasolt a nyilvántartások előzetes, a vonatkozó ügylettel egyidejűleg történő összeállítása Belgiumban, az Egyesült Királyságban, valamint Olaszországban is.
Speciálisnak tekinthető Luxemburg esete: a nyilvántartás elkészítése törvényileg nem kötelező, hiánya éppen ezért bírsággal sem jár. Tekintve, hogy az országban meglehetősen alacsony a társasági adó kulcsa, az adózóknak jellemzően nem áll érdekében az adó elkerülése. A gyártással foglalkozó vállalatok esetében a transzferárakra vonatkozó ellenőrzések éppen ezért meglehetősen ritkák, a pénzügyi vállalatok esetében azonban figyelemmel kísérik az egyes tranzakciókat, különösen a csoporton belül nyújtott kölcsönöket és ezek kamatfeltételeit.
Külön felügyelet
Az egyes országok szervezeti ellenőrzési gyakorlatát összevetve jelentős különbségek mutatkoznak. Bár az egyre gyakrabban előforduló és szigorodó ellenőrzések általános jellemzőként jelennek meg, egyes országokban külön felügyelő szervek is létrejöttek a folyamatok ellenőrzése céljából.
A belga adóhatóság kifejezetten transzferárakkal kapcsolatos ügyletekre specializálódott osztályt hozott létre, amely amellett, hogy rendszeresen átfogó ellenőrzéseket végez, minden esetben értesítést kap arról, ha bármely adóellenőrzés kapcsán transzferárakra vonatkozó vizsgálatra is sor kerül. Ehhez hasonlóan Svédországban is létezik külön erre szakosodott osztály az adóhatóságon belül. Hollandiában a helyi adóhivatal és a helyi adóellenőrök végzik az ellenőrzéseket, egyeztetve a pénzügyminisztérium és az adóhivatal transzferárakra specializálódott szakértőiből álló Transzferár Koordinációs Csoporttal.
„A kapcsolt vállalatok közötti ügyletek az elmúlt években Magyarországon is előtérbe kerültek. Míg korábban a dokumentációk meglétét ellenőrizte elsősorban a NAV, addig manapság már a benchmark elemzések aprólékos megfelelősége, nyomon követhetősége, valamint az előírt tartalmi feltételek megléte is alapos vizsgálat alá kerül. A hatékony ellenőrzés érdekében a KAIG (Kiemelt Adózók Adóigazgatósága) intézményén belül 2010.10.01-től önálló transzferár szakértői osztály alakult.” – tette hozzá a külföldi tendenciára reagálva Girászin János, a Niveus Consulting Group transzferár tanácsadási üzletágának vezetője.
Bírság: 2-8 millióig
Magyarországon a transzferár-képzés jogszabályi hátterét elsőként a 1996. évi LXXXI. törvény, vagyis a társasági adótörvény teremtette meg. A transzferár nyilvántartás tartalmi és formai követelményeit tekintve az OECD irányelvei a mérvadóak, az adott ügyletre vonatkozóan a legmegfelelőbb árképzési módszer alkalmazandó. Az adóhatóság a szokásos piaci ár megállapítására elsősorban azokat a belföldi adatokat tekinti elfogadhatónak, amelyek nyilvánosan elérhetőek és a hatóság által is ellenőrizhetőek.
„A transzferár nyilvántartások elkészítése középvállalati mérettől kötelező, általános gyakorlat, hogy a vizsgálat bejelentésétől számolva 3 munkanapon belül kérheti az adóhatóság annak bemutatását, de megfelelő indokkal ez 30 napra növelhető. Amennyiben a nyilvántartás nem megfelelő, kapcsolt szerződésenként / ügylettípusonként akár 2-től 8 millió forintig terjedő bírság is kiszabható, amelyhez késedelmi pótlék is társul. A gyakorlatnak megfelelően a büntetés az adóhiány 50%-a, valamint a késedelmi pótlék, amely a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének felel meg.” – tette hozzá Girászin János.
A bírság mértéke a vizsgált európai államokban igencsak változatos képet mutat. Olaszországban például egy esetleges kiigazítás alkalmával a bírság a be nem fizetett adó összegének 100-200%-a is lehet. Svédországban – amennyiben adóhiány kerül megállapításra – a büntetés mértéke a be nem fizetett adóösszeg 40%-a. Ausztriában ugyanakkor „csak” késedelmi kamatot kell fizetni, ha a vizsgálat során bizonyítást nyer, hogy nem a szokásos piaci árat alkalmazta a vállalat. Olaszországhoz hasonlóan Belgiumban is elérheti a 200%-ot adóhiány megállapítása esetén a bírság, viszont Dániában üzleti évenként és jogi személyenként ugyanez 10 millió forintnak megfelelő dán korona is lehet.
