A ma 50-70 évesek csoportját általában “baby boomer generációként” emlegetik. Ők a világháború után született népes nemzedék, így egyértelműen teljesen már életet éltek, mint napjaink aktív korú (18-36 éves) dolgozói.
Generációs ellentétek
Az 1980 és 1995 között született Y-generáció, valamint az 1996 és 2010 között világra jött Z-generáció alkotja együttesen a “millenniumi nemzedéket”. 2020-ra már a munkaerőpiac több mint felét ez a két generáció teszi majd ki.
Ez a lecserélődés azonban több átalakulást hozott és hoz magával: a korábbitól eltérő értékrend, elvárásrendszer és mentalitás jellemzi a mai fiatalokat és fiatal felnőtteket.
Ezek a változások azonban nyomot hagynak: átformálják a munkaerő-piacot és a munkavégzés módját is, csaknem az egész gazdaságot.
Most pedig nézzük meg részletesebben a “baby boomerek” és a “millenniumok” közötti különbségeket!
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Egyenlőség és méltányosság
A fiatalabb generáció tagjai nagy hangsúlyt fektetnek az egyenrangúság, és egyre nagyobb teret harcolnak ki a diverzitásnak és a nemi egyenlőségnek a munkahelyeken.
A Deloitte 2016-ban készült tanulmánya szerint a munkahelyükkel elégedett fiatalok egyharmada állította, hogy a munkáltatójuk nagy hangsúlyt fektet az egyenlőségre. Az elégedetlenek között ugyanez csak kevesebb, mint egyötödükre volt igaz.
Fókuszban az átláthatóság
A fent említett felmérés kitért arra is, hogy a nyílt kommunikáció elsődleges tényezőnek számít a munkahelyi elégedettséget illetően.
A munkájukat szerető fiatalok majdnem fele emelte ki a nyílt és szabad szervezeti kommunikációt, ugyanez az elégedetlenek körében csupán 26 százalék.
Az ORC Internatinal kutatása szerint egy átlagos fiatal évente 71 alkalommal szeretne visszajelzést kapni a teljesítményéről.
Verseny helyett együttműködés
Amikor a dolgozók csak arra koncentrálnak, hogy jobbak legyenek a mellettük ülőknél, kényes témává válhat a fizetés is. A fiatalok azonban egyre kisebb hangúlyt fektetnek a versengésre és szívesebben dolgoznak össze munkatársaikkal.
Ráadásul ez nem csupán a munkahelyen, de az oda tartó úton és az együttélési szokásokban is megmutatkozik.
Már nem divat az önzőség
Minden generáció némileg önközpontú. Ez – mondhatni – az emberi lét természetes velejárója. De az elmúlt évtizedek berögzültségeit felrúgva a millenniumok már inkább kevesebbet gondolnak magukról, mint másokról – ez pedig könnyebben lehetővé teszi az előző pontban taglalt együttműködési törekvéseiket is.
A pénzügyi problémák ugyanazok
Bár a millenniumok nem tapasztalták meg, hogy milyen egy háború után újraépülő világban helytállni és a szűkös keretek ellenére megoldani a mindennapi megélhetés kérdését, mégis: az új nemzedék nagy részének vállát már az első szárnypróbálgatások idején is adósság nyomta.
Az Y- és Z-generáció körében többezer, sőt, akár többtízezer fiatal küzd a munkábaállásukat követő 5-10 évben a diákhitel visszatörlsztésével. Egy korábbi jelentés szerint az egyetemet vagy főiskolát 2014-ben befejezők mintegy 70 százaléka verte adósságba magát a tanulmányai során.
A korosztály nagy többsége ugyanolyan pénzügyi gondokkal küzd, így sokkal nyitottabban és az empatikusabban közelítenek egymáshoz. Gyakorlatilag a kultúrájuk részévé vált, hogy segítsék és támogassák sorstársaikat.
A nyitottság a kultúra része
Ez a fajta nyitottság a vállalati kultúrába is szépen-lassan beszivárgott (hiszen hamarosan a millenniumok uralják a munkaerőpiacot). Az olyan cégek például, mint a SumAll és a Buffer, olyan működéspolitikát alakítottak ki, amelyben a munkavállalók egyéni bérezése sem tabu többé. Vezetők ugyanis azt látják, hogy titkok és rivalizálás nélkül kevésbé feszült a munkahelyi légkör, ez pedig javítja az emberek teljesítményét.
„Őrület, hogy Amerikában megtörténhetett, hogy pont a teljesítményközpontú társadalom legfontosabb elemét, a fizetésekről folyó nyílt kommunikációt fojtottuk el az emberekben” – mondta Dane Atkinson, a SumAll vezérigazgatója májusban a Business Insidernek.
