Az arany szerdai elmozdulása egy dolláron belül maradt, nagyobb kétirányú kilengések után.
ARANYVÉLEMÉNY
Az arany harmadik negyedéve 3. (befejező) rész
Szokatlan monetáris politika és az arany
A közhiedelmet, hogy UMP egy egyedülálló tényező, tükrözi az aranyár reakciója – a növekvő inflációs kockázatokra. Ha közelebbről megvizsgáljuk, látható, hogy a nem hagyományos politika négy fő csatornán keresztül befolyásolja arany árát.
Bár ezek a hatások bizonyos mértékig jelen vannak a hagyományos pénzpolitikai lazításban, azokat eltúlozza konvencionális politika.
Először is, az infláció kockázata érthetően a legerősebb indoka arany reakciójának a szokatlan politikára. Van egy jól bevált kapcsolat a gazdaság működéséhez szükséges pénzmennyiség összege és az inflációs ráta között -, amely szerint ha túl sok pénz találkozik túl kevés áruval, az áremelkedést okoz. Azonban ez nem egy egyszerű kapcsolat, és az infláció akkor is megjelenhet, ha a gazdasági növekedés lépést tart pénzkínálat növekedésével.
A jelenlegi, nem szokványos pénzpolitika úgy növelte a monetáris bázist a legtöbb országban, hogy nem növelte a pénzkínálatot. Ez főként annak köszönhető, hogy a megszigorították a kereskedelmi bankok hitelezését. Míg a legújabb ismeretek azt mutatják, hogy a központi bank mérleg bővülése nem táplálta a pénzkínálat növekedését, hosszú távon a pénz- kínálat valószínűleg növekedni fog, ha a likviditást a rendszer a magánszektor kiadásaira fordítja át.
A pénzkínálat növekedése a potenciális katalizátora lehet a jövőbeni magasabb inflációnak, ami leginkább kedvező az aranyra. A WGC korábbi kutatásai szerint a pénzkínálat 1%-os változása hat hónap múlva, az Egyesült Államokban 0,9 %-kal, Európában 0,5%,, Indiában 0,7% és Törökországban 0,05%-kal emeli az arany árát.
Ez a válság arra kényszerítette a központi bankokat, hogy agresszíven küzdjenek a defláció kockázata ellen. Amíg a deflációs spirál a legnagyobb kockázatú számos központi bank számára – addig az infláció alacsony szintje is aggasztó a magas államadósság miatt a legtöbb fejlett gazdaságban.
Ebben az összefüggésben számos piaci szereplő úgy gondolja, hogy a központi bankok ténylegesen növelték az inflációval szembeni toleranciájukat, amely rövid ideig meghaladhatja a célértékeket, hogy felgyorsítsák az eladósodás csökkentésének folyamatát. E célból, egy bizonyos ponton Ben Bernanke, Fed elnök azt ígéri, hogy nem vonja vissza az ösztönzést „[idő előtt]”, ami egy magasabb infláció elfogadására utal.
Hasonlóképpen, a Bundesbank vezetője, Jens Ulbrich, májusban bejelentette, hogy egy kicsit magasabb inflációs cél lehet a követendő. Míg az infláció még tolerálható a jövőben, ha biztosítható a törékeny gazdasági növekedés fenntartása.,
Összefoglalva az infláció, amely számos befektető elsődleges szempontja, hogy továbbra sincs közvetlenül jelen.
A rövidtávon fenyegető defláció a valós veszély (Japánban már 10 éve tart), és mindaddig, amíg a központi bankok hajlandóak igénybe venni a nem hagyományos intézkedéseket, ez azt jelenti, hogy a deflációs veszély nem tűnt el.
Az Oxford Economics kutatása azt mutatja, hogy az inflációs és deflációs környezetben egyaránt vonzó lehet az aranybefektetés. Míg az arany teljesítménye magas inflációs időszakokban jól ismert, a deflációs környezetben kevésbé érthető. A globális makro-gazdasági modellben az Oxford Economics megállapította, hogy míg a deflációs környezet pusztítónak bizonyul a kockázati eszközöknél, mint a részvények és az ingatlanpiac esetében, amiket az arany teljesítménye biztosan felülmúlhat.
Másodszor, szorosan kapcsolódik ahhoz az inflációs hatáshoz, amelyet nem hagyományos politika gyakorol a valutákra. Bár ritkán jelentik be, és még ritkábban hangoztatják, általában a gyengébb valuta kívánatos a legtöbb gazdaságban a jelenlegi környezetben. Mivel a globális kereskedelem lelassul, gyengébb valuta lesz annál inkább fontos, hogy fenntartsák export versenyképességét. Míg a kompetitív leértékelés kifejezése „lehet egy kicsit drámai, a valuta erősségének problémája nyilvánvaló.
Ha az expanzív monetáris politika által kívánt közvetett hatás egy gyengébb valutárfolyam biztosításával az export által vezérelt növekedés elérése, akkor, legalábbis ezen a téren, a BoJ és a Svájci Nemzeti Bank (SNB) ilyen tevékenysége nem volt sikeres. Mind a BoJ, mind az SNB több epizódban folyamodott beavatkozáshoz, hogy megakadályozzák valutáik túl gyors emelkedését. Más országok hangot adtak az UMP következményei miatti aggodalmuknak. Svédország Riksbank szorosabban tervezi figyelemmel kísérni a svéd korona árfolyamát a harmadik negyedév „váratlanul” gyors felértékelődése miatt. A norvég állami befektetési alap koronát adott el, és a központi bank nem zárta ki a deviza – intervenciót, hogy megőrizze az inflációs célkitűzését.
Legutóbb, a brazil pénzügyminiszter, Guido Mantega fejezett ki haragot a Fed QE3 programja miatt, amit „protekcionista” lépésnek nevezett. Tekintettel arra, hogy az arany esetében a USA-dollár ár a referencia, az arany természetes fedezetet ad, ha a befektető úgy véli, hogy a hazai deviza bizonytalan jövőjű, ami különösen igaz az amerikai dollár-alapú befektetőkre, akik általában meg negatív korrelációt látnak az amerikai dollár és arany között.
Harmadszor, a központi bankok hajlandósága arra, hogy részt vegyenek olyan a védekezési stratégiák nyújtásában, amelyek implicit garanciát nyújtanak az eszközök árának meredek zuhanásának megelőzése.
Ez azonban felveti annak a veszélyét, hogy éppen a hatékony tőkeáramlás elősegíti elő új és veszélyes egyensúlytalanságok létrejöttét a világgazdaságban. Amennyiben a központi bank azért akar beavatkozni, hogy megakadályozza a lecsúszást, az események kockázatát kétségtelenül kiiktatták rövid távon. Azonban a beavatkozások kiterjesztésének lehet egy hosszú távú torzító hatása, a hitelezés felépítése és a vállalatok és háztartások közötti hatékony tőkeallokációt akadályozó mesterségesen alacsony kamat miatt.
A fokozott kockázatok hosszabb távú fenyegetése miatt a befektetők ezeket a megugrásokat a pénzügyi piacokon óvatosan fogadták. Mivel a befektetői hangulat a jegybanki intézkedések hatékonyságát illetően változik, a részvénypiacok leadhatnak némely részben a központi bank által szerzett nyereségből. A válság és az éles piaci visszaesés idején, az arany bebizonyította, hogy hatékonyan kezeli a kockázatot, (növeli a portfólió biztonságát). Több kutatás azt mutatja, hogy az arany komoly szerepet tölthet be, a befektetők védelme érdekében a tőke- és hitelpiacok esése esetén.
Negyedszer, a soha nem látott alacsony (reálértékben negatív) kamatkörnyezetben nagyban befolyásolhatja a megtakarítókat és a befektetőket.
Elferdült kockázat / jutalom forgatókönyvekkel szembesülnek a befektetők például a negatív német állampapír hozam esetében. A nem szokásos pénzpolitika feltételezése, hogy a tovább alacsonyan tartott kamatok miatt a háztartások majd növelik a kiadásaikat. Azonban körültekintő háztartások egyre nagyobb összegeket tesznek félre jövőbeni kötelezettségekre alacsony kamatlábak mellett. A fejlett országokban az egész világon negatív a valós megtakarítási ráta eltolódást mutat a megtakarításban a valós eszközök felé, amelyeket a hosszú távú valós biztonságot nyújthatnak.
Ezen túlmenően, a fejlődő országok viszonylag magasabb reálkamatlábai vonzóak a fejlett országok befektetői számára, és befektetés áramlik ezen országokból, ahol a nyugati befektetők számára az országkockázattal kiigazított megtérülés is kedvezőbb. A fejlett piaci valuta gyengesége felerősíti a feltörekvő piaci beruházás vonzerejét. A tőkeáramlások a feltörekvő piacok felé egyértelmű hatású a vagyon létrehozása – ami fő mozgatórugója arany iránti keresletnek a feltörekvő országokban.
Következtetés
A legtöbb központi bank az országuk gazdasági helyzetét elfogadhatatlannak tartja, és intézkedéseket hoztak, hogy felgyorsítsák a gazdasági fellendülést. A fejlett országok számos akadállyal néznek szembe és a központi bankok arra kényszerülnek, hogy folytassák a nem szokványos monetáris politikájukat. Az USA-ban a Fedet a gyengélkedő munkaerőpiac és a lakóingatlanok piaca motiválja, azokat normál szintre kívánja hozni. A piac arra számít, részleges normalizálás 2014 közepe táján kezdődik. A BoJ politikája meghatározta a precedenst, a nem hagyományos monetáris politikai időtartamát tekintve, mivel most jár a 12. évben. Az EKB foglya maradta regionális recessziónak, amely költségvetési megszorításokkal párosul és a hosszú ideig tart majd, míg a beavatkozás előtti növekedés és árstabilitás következetes útjára visszatalálhat.
A hátteret a negatív reálhozam, a lassú fellendülés és az expanzív monetáris politika várható folytatása – ezek összes kockázata jelenti – amely hosszú távú, stratégiai befektetésként kezeli az aranyat.
Aranyártáblázat
Napi aranyárváltozás
Heti aranygrafikon
Havi aranygrafikon
EUR/USD devizapáros napi változása
