Két teljesen más film, mégis mindkettő jó választás lehet egy esti filmezéshez. Az egyikben Guy Ritchie újra azt csinálja, amihez igazán ért, a másik pedig a Netflixen bizonyítja, hogy egy romantikus vígjáték is tud fájdalmasan őszinte lenni. A Szürke zóna pörgős akciót, nagy neveket és alvilági játszmákat hoz, az Üzenetek Isabelle-nek pedig humorral, zenével és gyásszal mesél arról, hogyan lehet újra kapcsolódni az élethez. Filmajánlónkban az egyik adrenalint, akciót, humort és látványt ad. A másik érzelmeket, romantikát, gyászt és gyógyulást.
Filmajánló a mozifilmek rajongóinak
Szürke zóna – Guy Ritchie ott érzi jól magát, ahol a szabályok már nem számítanak
Első filmajánlónk nem a legfrissebb film, de akik pörgős akciófimet néznének meg jó színészekkel, ahol a párbeszédek akár a Ponyvaregény szövegivel is vetekszenek, azoknak érdemes a hűvös mozikba beülni. Guy Ritchie neve pedig önmagában is ígéret a stílusos, jó dumás, filmekre. A Szürke zóna meg jól hozza az angol rendező eddigi filmjeinek a világát. Alvilági játszmák, kifinomult manipulációk, nagy pénzek, kétes erkölcsű megbízók mozgatják a történetet, ahol a tárgyalás nem mindig az asztal mellett ér véget.
Guy Ritchie ismét abban a közegben készíttet filmet, amelyben igazán elemében van. Ahol a jog és az erkölcs határai elmosódnak és a rendező sajátos stílusa beindítja a filmgépezetét. Villámgyors párbeszédek, menekülési tervek, csavaros átverések, látványos akciók és olyan karakterek jönnek, akik egyszerre veszélyesek, viccesek és túl magabiztosak.
Miről is szól a Szürke zóna?
A történet középpontjában egy különleges csapat áll, amely nem egészen a törvényes világban dolgozik, de nem is egyszerű bűnbanda. Amikor egy milliárdos meglop egy másikat, színre lép Bobby és csapata, akik a szürke zónában vállalnak munkát. A feladat egyszerűnek hangzik, de a tét óriási. Egymilliárd dollárt kell visszaszerezni valakitől, akinek már saját magánhadserege is van.
A történet szerint Rachel csapata, jogászok, pénzügyi szakemberek, informatikusok és zsoldosok különleges megbízásokat oldanak meg. Ha a szép szó nem elég, jön Sid és Bronco, a csapat két legkeményebb embere. Ők azok, akiknél a diplomácia hamar átfordul autós üldözésbe, bunyóba, lövöldözésbe vagy robbanásba.
Ezért működik Guy Ritchie új filmje
A Szürke zóna nem akarja újra feltalálni az akciófilmet, inkább azt adja, amit a rendezőtől sokan várnak. A tempó gyors, a helyszínek látványosak, a karakterek jól állnak egymás mellett, és a filmben végig ott van az a játékos cinizmus, amely Ritchie világát felismerhetővé teszi.
Aki szerette az Úriemberek, a Blöff vagy akár a Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső hangulatát, annak itt is ismerős lesz a ritmus. A Szürke zóna modernebb, nagyobb költségvetésű, globálisabb akciókörnyezetbe helyezi ezt a stílust, de az alap ugyanaz. Pénz, hatalom, átverés, erőfitogtatás és néhány nagyon jól időzített beszólás.
Henry Cavill, Jake Gyllenhaal és Eiza González viszik a hátukon a filmet
A szereposztás kifejezetten erős. Henry Cavill és Jake Gyllenhaal párosa már önmagában is elég ahhoz, hogy egy akciófilmre sokan felkapják a fejüket, Eiza González pedig Rachelként nem egyszerű díszítőelem, hanem a történet egyik motorja. A film egyik érdekes újdonsága, hogy a férfiak mellett a női karakterek is erősödtek.
Rosamund Pike jelenléte szintén emeli a tétet. Az ő karakteréhez eleve jól passzol az a hűvös, intelligens, veszélyes elegancia, amely ebben a pénzügyi-alvilági közegben különösen jól működik.
A Szürke zónában nincs sok magyarázat, csak hagyja, hogy a csapat belesodródjon a következő lehetetlen helyzetbe. Ez az a film, amelyben mindig akad egy új terv, egy új átverés, egy új rossz döntés vagy egy új robbanás. Nem hibátlan, de estére kifejezetten jó választás, főleg azoknak, akik szeretik, amikor egy akciófilmnek stílusa, humora és még pofátlanul nagy önbizalma is van.
Filmajánló a streamingcsatorna nézőinek
Üzenetek Isabelle-nek (Netflix) romantikus filmje, amely több mint könnyed limonádé
A második filmajánlatunk egészen más hangulatot képvisel. Az Üzenetek Isabelle-nek első pillantásra klasszikus romantikus vígjátéknak tűnik, de hamar kiderül, hogy jóval érzékenyebb történetről van szó. A film egyszerre szól szerelemről, gyászról, testvéri kötődésről, elengedésről és arról, hogyan próbál az ember tovább élni, amikor valaki nagyon fontos már nincs mellette. A film azonnal siker lett és a Netflixen látható romkom a megjelenés pillanata óta az első helyen szerepel.
Sokan emlékezhetnek a P.S. I love you könnyeket csaló filmjére vagy Emilia Clarke Mielőtt megismertelek című filmjére vagy a Ha maradnék komolyabb témájú romantikus filmjére, ahol a veszteség a gyász és az elengedés a központi gondolat, amelyben a szerelem lehet a gyógyító erő. De a Bárcsak című 2004-es romantikus dráma és Louis Mandoki filmje az Üzenet a palackban Kevin Costner és Robin Wright főszereplésében is hasonló érzékenységgel dolgozza fel a gyászt.
A történet főszereplője Jill, aki elhunyt nővérének, Isabelle-nek hagy hangüzeneteket. Ezekben beszámol a kaotikus mindennapjairól, csalódásairól, félelmeiről és azokról az érzésekről, amelyeket élő embernek talán nem is tudna ilyen őszintén kimondani. Csakhogy Isabelle régi telefonszámát időközben megkapja egy idegen férfi, Wes, aki elkezdi meghallgatni ezeket az üzeneteket.
Egy furcsa véletlenből indul a románc
A romantikus vígjátékok egyik klasszikus eleme a véletlen találkozás. Itt azonban nem egy kávézóban, nem egy reptéren és nem egy félreértett üzenetváltással kezdődik minden, hanem hangüzenetekkel. Jill nem Wesnek beszél, mégis hozzá jutnak el a legőszintébb vallomásai. Wes pedig úgy kezd kötődni Jillhez, hogy valójában nem is ismeri őt. A néző egyszerre érzi meghatónak, furcsának és kissé kényelmetlennek a helyzetet, de éppen ettől lesz érdekes a történet. Az Üzenetek Isabelle-nek nemcsak azt kérdezi, bele lehet-e szeretni valakibe távolról, hanem azt is, hol húzódik a határ empátia, kíváncsiság és beavatkozás között.
Zoey Deutch és Nick Robinson kémiája adja a film lelkét
Zoey Deutch Jillként egyszerre vicces, szétesett, sebezhető és szerethető. A karaktere nem tökéletes romkomhősnő, hanem olyan ember, aki néha bénázik, néha túl sokat beszél, néha menekül, de közben nagyon is érthető módon próbálja túlélni a veszteséget.
Nick Robinson Wesként visszafogottabb, de éppen ettől működik a páros. Nem harsány romantikus hős, inkább olyan figura, aki lassan, csendben kerül közelebb Jill világához. A mellékszereplők közül Nick Offerman, Lukas Gage és Harry Shum Jr. is segít abban, hogy a film ne süllyedjen bele teljesen a drámába, hanem megőrizze a könnyedségét.
Miért találhat be ennyire az Üzenetek Isabelle-nek?
A film legnagyobb erénye, hogy a romantikus szál mellett a gyászt is komolyan veszi. Jill hangüzenetei nem egyszerű dramaturgiai trükkök, hanem a veszteség feldolgozásának eszközei. Aki veszített már el közeli embert, pontosan értheti, miért könnyebb néha egy régi számra, egy üres szobába vagy egy emlékhez beszélni, mint a jelenben élőkkel megosztani a fájdalmat.
De közben a film nem szomorú és nem nyomasztó. A romantikus filmek nagy tudója Nora Ephron filmjei is sok nézőnek eszébe juthat, amelyben van humor, városi hangulat, félreértés, érzelmi nagyjelenet, zene, sorsszerű véletlen és az a kérdés, amelyet a műfaj mindig újra feltesz. Lehet-e valakihez közel kerülni úgy, hogy először nem is az arcát, hanem a lelkét ismerjük meg?
Taylor Swift dala és a filmzenék is erősítik az érzelmi hatást
Egy jó romantikus filmnél nem mindegy, milyen zenei világ kíséri a történetet. Az Üzenetek Isabelle-nek ezen a téren is erős. Az aláfestő dalokat Este Haim és Amanda Yamate szerezte, akik klasszikus romkomos hangulatot kevertek modernebb, intimebb zenei megoldásokkal. Érdemes megemlíteni, hogy a rendező már a forgatás előtt gondolt Taylor Swift dalaira, amely jól bemutatja Jill érzelmi állapotait.
A Marjoire dal pedig különösen fontos szerepet kapott, amely tökéletesen illik a testvéri kötődésről, a gyászról és annak érzelmi világához. De az énekes másik két száma, a New Year’s Day és a Look What You Made Me Do című sláger is a soundtrack része. A film hangulata egyszerre modern és nosztalgikus. Néhol a régi nagy romantikus vígjátékok világát idézi, de közben mai problémákról beszél. Magányról, gyászról, kapcsolódási nehézségekről és arról, hogy az ember néha a legfurcsább úton talál vissza önmagához.
Jelen írás kizárólag tájékoztatási célt szolgál. A cikkben megjelenő információk nyilvánosak és mindenki számára elérhető adatok alapján kerültek felhasználásra.
Címlapkép forrása: Fórum Hungary
