Manapság egyre természetesebb jelenség a munkaerő fluktuáció: gyorsan cserélődnek körülöttünk a munkatársak, és talán mi magunk is gyakrabban váltunk munkahelyet, mint korábban terveztük.
Ennek leginkább az az oka, hogy néhány hónapnyi munkavégzés után rájövünk, hogy mégsem nekünk való ez a munka, nem olyan, amilyennek képzeltük, vagy ami még rosszab: nem azt kaptuk, amit ígértek.
Ilyenkor hajlamosak vagyunk arra, hogy inkább heteket, hónapokat várjunk a változásra, mondván “nem szeretnénk elhamarkodott döntést hozni”. Van azonban egy olyan pont, amelynél már nem érdemes tovább várni.
Tanulj a tőzsdén kereskedni 21 nap alatt! Kérd az INGYENES videóidat még ma! (A kereskedés kockázatos.) (x)
Eljött az ideje a váltásnak?
Ahhoz, hogy biztosak legyünk benne, hogy itt az ideje új munka után nézni, a következő kérdéseket érdemes feltenni magunknak: Érezzük, hogy fontos a munkánk? Kapunk pozitív visszajelzéseket? Motiváltak vagyunk? Van lehetőségünk tanulni és fejlődni? Jó a kapcsolatunk a munkatársainkkal és a főnökünkkel?
Ha ezeknek a többségére nemmel válaszolunk, akkor elképzelhető, hogy valóban eljött az ideje a váltásnak. Hiszen a jó munkahelyen valóban jól érezzük magunkat, akármennyi is a munka. Ha viszont csak a túlélésre játszunk, az előbb-utóbb akkora stresszel járhat, hogy akár az egészségünk is rámehet. De mit jelent az, hogy csak a túlélésre játszunk?
Ha például várakozással gondolunk a következő munkanapra, és az izgalmas kihívásokat látjuk benne, akkor jó eséllyel megtaláltuk a helyünket. De ha vasárnaponként már görcsben van a gyomrunk a ránk váró hét miatt, hétfőn pedig szorongva indulunk a munkahelyünkre, akkor valószínűleg nem érezzük olyan jól magunkat az adott helyzetben.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Ha élvezzük a munkánkat, gyorsan eltelik az idő. De ha percenként nézünk az óránkra, hogy mikor jár már le a műszakunk, az szintén egy jele lehet annak, hogy nem álmaink munkáját végezzük.
Szerencsések vagyunk, ha úgy érezzük, kiteljesedünk a munkánk során, és vannak céljaink és előrelépési lehetőségeink. Ha viszont elképzeljük magunkat 5 év múlva, és azt látjuk, hogy ezen a helyen nem tudnánk előrébb jutni az évek során, lehet, hogy jobban tesszük, ha elgondolkozunk a váltáson.
Intő jelek
A monotonitás könnyen kiölheti belőlünk a lelkesedést és a munkakedvet. Ezért ha azt vesszük észre, hogy belekerültünk egy mókuskerékbe, ami sosem áll meg, a munkánk pedig már semmi újat nem tud adni nekünk, ideje átgondolni, hova tovább. Nem szégyen, ha belefáradtunk.
Az elején talán még megvolt bennünk, a szenvedély – vagy legalább a motiváltság -, beleadtunk mindent, és jól is teljesítettünk. De ha nem kaptunk pozitív megerősítést, és hiába próbáltunk fizetésemelést kérni, csak zsákutcába futottunk, nem csoda, ha elment a kedvünk a további küzdéstől.
Intő jel lehet az is, ha egy idő után észrevesszünk, hogy belekeveredtünk egy szerepjátékba. Ez annyit tesz, hogy amint belépünk a munkahelyünkre, felveszünk bizonyos viselkedésformákat, amelyek egyáltalán nem vallanak ránk. Ha úgy érezzük, hogy nem lehetünk önmagunk az irodában és nem nyílhatunk meg a kollégáink előtt, mert akkor kiderülne, hogy nem is illünk bele a vállalati kultúrába, érdemes feltenni magunknak a kérdést: van értelme tovább titkolózni és színlelni? Próbáljunk meg inkább egy olyan állást keresni, ahol valóban önmagunk lehetünk!
Emellett már számos kutatás kimutatta, hogy a stressz rossz hatással van a teljesítményünkre és az egészségi állapotunkra, így érdemes odafigyelni testünk jelzéseire is. Minél tovább halogatjuk a döntést – amiről már régóta tudjuk, hogy meg kellene hoznunk -, annál jobban kihathat az életünk többi területére is a rossz munkahelyen való vegetálás.
Összefoglalva, ha már nem nem tudunk fejlődni, nem kapunk új kihívásokat, nincs lehetőségünk új dolgokat tanulni, nem bővül a kapcsolatrendszerünk, önbizalmunk pedig inkább csak egyre csökken, közben pedig szinte éjjel-nappal dolgozunk a soha el nem jövő előléptetésünkért, akkor egyértelműen többet teszünk bele a munkába, mint amennyit az ad nekünk. Tehát már nincs értelme tovább halogatni a felmondást.
Van azonban az éremnek egy másik oldala is: amikor annyira élvezzük és szeretjük a munkánkat, hogy mindent annak rendelünk alá, szinte semmi másra nem fordítunk időt, és igényünk sincs arra, hogy legalább néha abbahagyjunk a munkát. Azt gondolhatnánk, hogy ez a jobbik eset, viszont ennek is megvan a maga veszélye: így ugyanis előbb-utóbb bekopogtat hozzánk a kiégés nevű mumus. De erről majd máskor…
Cikksorozatunk következő részében a felmondással foglalkozunk majd. Addig is sikeres álláskeresést kívánunk mindenkinek!
Olvasd el a sorozat korábbi cikkeit is!
Új állás után keresgélünk? Ezekre figyeljünk!
Egy jó önéletrajzzal borítékolható a siker
Mennyi pénzt kérjünk a munkánkért?
Egy jó motivációs levéllel megfoghatjuk álmaink állását
Hozzuk ki magunkból a maximumot az állásinterjú során!
Fura kérdésre fura válasz – abszurd helyzetek az állásinterjún
Rosszul sikerült az állásinterjú? Ne csüggedjünk!
Minden kezdet nehéz – tippek az új munkahelyünkhöz
