Miközben a nagy pénzintézetek azért támadják a Dodd-Frank-törvényt, mert nélküle magasabb haszonnal járó tőkeáttételeket vállalhatnának, az amerikai liberálisok inkább szkeptikusak. A baloldalon ugyanis szinte megkérdőjelezhetetlen dogmaként él az a vélekedés, hogy Obama Fehér Háza, és a korábban Timothy Geithner által vezetett pénzügyminisztérium – finoman szólva – nem mert szembeszállni a nagy bankok érdekeivel.
Mindazonáltal a Vox.com egy elemzésében annak járt utána, nem lehetséges-e, hogy a bankok éppen azért küzdenek ennyire a törvény ellen, mert annak valóban súlya van. Ebben az esetben a Dodd-Frank törvény volna az Obama-kormány leginkább alulértékelt törvénye.
A pénzügyi szektor szerepe
Az egyik legnagyobb kritika azért éri a törvényt, mert állítólag semmit sem tudott kezdeni azzal a jelenséggel, hogy a pénzügyi szektor rendkívül nagy és súlyos szereppel bír az amerikai gazdaság egészében. Ezt a narratívát egyrészt az támasztja alá, hogy Geithner és a gazdaságpolitika legfontosabb szereplői sosem osztották igazán ezt a célkitűzést. Másrészt 2011-ben az amerikai Kereskedelmi Minisztérium olyan adatot hozott nyilvánosságra, mely szerint a pénzügyi szektor szerepe még a válságot megelőző szintnél is nagyobb.
A minisztérium azonban tavaly felülvizsgálta a GDP-adatokat, és egészen más következtetésre jutott. Az új eredmények szerint a pénzügyi szektor szerepe 2005-ben tetőzött, majd a 2008-as ingatlanpiaci összeomlással csökkenni kezdett. Ezután némileg visszapattant, majd kissé megint esett. Bár azt nem lehet mondani, hogy a változás földrengésszerű volna, az örökké csak duzzadó pénzügyi szektor képzete már nem állja meg a helyét.
Kereskedés és foglalkoztatás
Obama elnök egy júliusi interjújában azt nyilatkozta, hogy a Wall Streeten egyre nagyobb és nagyobb bevétel származik a kereskedésből, ahelyett, hogy a bankok vállalatokba fektetnének és alkalmazottakat vennének fel. Bár Obama szerint ez még egy befejezetlen projekt az állam részéről, a Vox.com meglátása szerint az elnök talán túl szigorú önmagával.
A számok ugyanis azt mutatják, hogy a nagy pénzintézetek kereskedési üzletágai fokozatosan kevesebb jövedelmet termeltek az elmúlt időben. A másik izgalmas tény, hogy a foglalkoztatás éppen a nagy pénzügyi szolgáltatóknál ugrott meg mostanság, miután egyre nagyobb a kereslet az ügyvédekre és más, szabályozásokkal foglalkozó szakemberekre.
Erre az lehetne a cinikus válasz, hogy ez éppen a Dodd-Frank-törvény sikertelenségét jelzi, mivel ahelyett, hogy bankok a jövedelmező üzletágakba vennének fel újabb embereket, csupán egyre inkább felvértezik magukat a szabályozó hatóságokkal szemben. Mindazonáltal – sajátos módon – éppen így valósul meg az amerikai liberálisok célja, hogy a pénzügyi óriásoknál a kockázatos kereskedés visszaszoruljon.
Biztonságosabb bankrendszer
A Dodd-Frank-törvény legfontosabb szempontja, hogy csökkentse egy következő válság kockázatát, illetve elkerülje, hogy olyan masszív kormányzati mentőcsomagra kerüljön sor, mint amilyenre a 2008-as krízis során szükség volt. Mike Konczal a Roosevelt Institute-nál a következő pontokban sorolta fel a jogszabály érdemeit.
1. A bankoknak nagyobb tőkével kell rendelkezniük, ami bár visszafogja a profitokat, lecsökkenti az összeomlás esélyét.
2. A bankok immár csak szabályozott piacokon kereskedhetnek derivatívákkal, ami nagyobb rálátást enged a pénzintézetek valós kockázati kitettségeire.
3. A törvény 619. paragrafusa (az úgynevezett „Volcker-szabály”) korlátozza a saját számlás tevékenységet, illetve a hedge fundokba és a magántőke-befektetési társaságokba (private equity fund) történő befektetéseket olyan pénzintézetek esetében, melyek csődje széles körben hatással lenne a gazdaság egészére.
4. Az úgynevezett rendezett felszámolási eljárás megalkotásával a Szövetségi Betétbiztosítási Társaság (FDIC) számos tekintetben saját jogon hozhat döntéseket a pénzügyi piacok általános védelme érdekében. A törvény értelmében ugyanis az FDIC-nak mint csődgondnoknak a pénzügyi stabilitást kell szem előtt tartania egy rendszerszinten is komoly szerepet betöltő intézmény felszámolása során.
Amellett, hogy nem érdemes odáig elmenni, hogy kijelentsük, mindezek biztosan képesek megelőzni egy következő válságot, úgy tűnik, jelentősen csökkentik a kockázatokat.
Befejezetlen projekt
A fentiekből természetesen a legkevésbé sem következik, hogy a munka véget ért. Több olyan jelentős kérdés van ugyanis, amely még megoldásra vár. Az első az a kiskapu, amely lehetővé teszi, hogy a magántőke-befektetési társaságok és a hedge fundok díjai kedvezményesebb adókulcs alá essenek, mint a más jövedelmekből származó bevételek. Bár Obama igyekezett bezárni ezt a kiskaput, a kongresszusban úgy tűnik, süket fülekre talált.
Egy másik probléma, hogy bár a törvény felemelte a banki tőkekövetelményeket, valószínűleg nem annyira, mint kellene. További probléma a szabályozások finanszírozása, mivel a kongresszus republikánus tagjai mindent elkövettek, hogy a lehető legkevesebb pénz álljon a szabályozó hatóságok rendelkezésére. Ezen intézményekkel kapcsolatos másik probléma, hogy számos esetben nagyon bonyolult bármiben is eljárni a túl sok szerv és kompetencia miatt, ami megnehezíti egy esetleges jövőbeni válsághelyzet megoldását. A szabályok kikényszerítésével is van még némi gond, mivel az Igazságügyi Minisztérium eddig vonakodott igazán kemény kézzel bánni a szabályszegő amerikai vállalatokkal.
Végül, de messze nem utolsó sorban, egyelőre nem lehet tudni, hogy a felszámolásokkal kapcsolatos szabályozások hogyan működnek a gyakorlatban. Bár ígéretesek, az igazság az, hogy senki nem tudja, tényleg működnek-e majd, ha alkalmazni kell őket.
Összességében elmondható tehát, hogy a Dodd-Frank törvény bár nem old meg minden felmerülő problémát, komoly előrelépést jelent a pénzügyi szektor szabályozásában. Jelentősen többet annál, mint amekkora elismerésben részesül – vonja le a következtetést a Vox.com publicistája.
