Magasak a kockázatok
Az Aegon megbízásából készített friss kutatás célja a háztartásban dolgozók nyugdíjjal kapcsolatos kilátásainak és kockázatainak elemzése, a helyzetükből fakadó kihívások és lehetőségek feltárása, valamint ajánlások megfogalmazása az érintett családoknak, a munkaadóknak és a döntéshozóknak.
Azok, akik például otthon maradnak a gyerekeikkel vagy más rászoruló hozzátartozóval, nagymértékben hozzájárulnak a család és a társadalom mindennapjaihoz szülőként, a család támaszaként. Munkájukért azonban nem jár fizetés, nem jogosultak juttatásokra, így a nyugdíjjal kapcsolatos kockázataik igen magasak, hiszen rá vannak utalva arra, aki eltartja őket.
Kit hívunk háztartásbelinek?
A kutatásból jellemzően az alábbi kép rajzolódott ki róluk:
Nők (86% globálisan, 81% USA, 74% Egyesült Királyság, 82% Hollandia); Magyarországon az átlagosnál magasabb, 94 százalék az arány
Házasságban, élettársi- vagy partnerkapcsolatban élnek (88% globálisan, 90% Magyarország, 90% USA, 88% Egyesült Királyság, 84% Hollandia);
Életkoruk 18-44 közötti (59% globálisan, 46% USA, 47% Egyesült Királyság, 45% Hollandia);
Egy vagy több eltartott gyermekük van (69% globálisan, 55% USA, 55% Egyesült Királyság, 50% Hollandia).
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
A megkérdezettek többsége (65% globálisan, 75% USA, 61% Egyesült Királyság, 61% Hollandia) úgy gondolja, hogy a házastársuk vagy partnerük jövedelme nagyon vagy különösen fontos lesz majd nyugdíjas korukban. Magyarországon különösen magas ez az arány, a hazai háztartásbeliek 87 százaléka számít partnerére nyugdíjaskorában, 41 százalék pedig azt gondolja, a családjának is segítenie kell majd őt anyagilag idős korára.
Kevésbé optimistán tekintenek a nyugdíjas évekre
A háztartásbeliek számára is fontos, hogy megtervezzék nyugdíjaskori anyagi biztonságukat és felkészüljenek rá. Bár mindenkinek az életében érzelmileg és anyagilag is nagyon nehéz a válás, a házastárs vagy a partner elvesztése, ám ez hatványozottan igaz a háztartásbeli nőkre és férfiakra.
A háztartásbeliek jövővel kapcsolatos elvárásai hasonlatosak a munkavállalókéhoz és a nyugdíjasokéhoz, ám ők kevésbé optimisták a nyugdíjukkal kapcsolatban. Amikor azt kérdezték tőlük, mi jut eszükbe, ha a nyugdíj szót hallják, 60%-uk mondott pozitív jelentésű szavakat, szemben a munkavállalók és nyugdíjasok 71%-ával.
Az Egyesült Államokban 63%, az Egyesült Királyságban 62%, és Hollandiában 46% hozta összefüggésbe a nyugdíjas éveket pozitív szavakkal, míg a munkavállalók és nyugdíjasok körében ugyanez az arány 78%, 73%, és 77% ugyanezekben az országokban. Magyarország sajnos ebben is élen jár, a háztartásbeliek 76 százalékának negatív szavak jutnak róla eszébe, mint például a bizonytalanság.
Fontos a rendszeres megtakarítás
A háztartásbeliek sem ülhetnek tétlenül: proaktívan kell tenniük a nyugdíjat övező bizonytalanság ellen. Sok háztartásbeli nem vállal felelősséget a saját pénzügyi jövőjéért. Csak 32%-uk érzi, hogy nagyon felelősségteljesen jár el, és személyesen gondoskodik arról, hogy megfelelő jövedelme legyen nyugdíjas korában. Az amerikaiak közül érzik magukat a legtöbben nagyon felelősségteljesnek (40%), őket az angolok (32%) és a hollandok (15%) követik.
A háztartásbeliek kevesebb, mint fele tesz félre a nyugdíjas éveire (47% globálisan, 44% USA, 33% Egyesült Királyság, 37% Hollandia) és csupán minden harmadik vallja magát rendszeres megtakarítónak (29% globálisan, 30% USA, 21% Egyesült Királyság, 25% Hollandia).
A háztartásbeliek 51%-ának semmilyen stratégiája sincs a nyugdíjba menetelre, sem írásban, sem gondolatban. Még ennél is aggasztóbb, hogy milyen kevesen rendelkeznek leírt stratégiával (11% globálisan, 8% USA, 3% Egyesült Királyság, 5% Hollandia).
A magyar háztartásbeliek sajnos az átlagosnál is felkészületlenebbek, 78 százalékuk egyáltalán nem takarít meg, 60 százalékuknak semmilyen pénzügyi terve nincs is erre az időszakra.
Bár nem könnyű egy háztartásbelinek takarékoskodnia, hiszen a munkájáért nem kap fizetést. Nem jó stratégia azonban, ha valaki nem tesz semmit. A rendszeres megtakarítás – még ha kis összegről van is szó – és a körültekintő tervezés javítja a hosszú távú kilátásokat.
Öt módszer a kilátások javítására
Az államnak, a munkáltatóknak, és a nyugdíjbiztosítási szakmának is fontos szerepe van, hogy új megoldásokat kínáljon azoknak a családoknak, ahol az egyik házastárs nem dolgozik, és segítse őket a megtakarítások, a befektetések, a tervezés területén, hogy nyugdíjas korban kellő anyagi biztonságot érjenek el.
1. A háztartásbeli vállaljon nagyobb részt a család pénzügyeiből, a napi költségvetés megtervezésétől kezdve a hosszú távú tervezésig. A házastárssal vagy a partnerrel együtt ki kell számolni a nyugdíjmegtakarítás szükséges összegét, és össze kell állítani egy pénzügyi tervet ennek megvalósítása érdekében. A tervnek tartalmaznia kell egy vészforgatókönyvet váratlan esetekre, így a válásra, a különélésre, vagy a házastárs halálára is. Érdemes konzultálni egy tapasztalt pénzügyi tanácsadóval.
2. A háztartásbeli vállalhat részmunkaidős állást a nyugdíjkockázatok mérséklése érdekében. Ez nemcsak jövedelmet jelent, de az állami nyugdíjrendszerben vagy a munkáltatói nyugdíjjuttatásokban való részvételt is. A munkaerőpiacon maradva naprakészen lehet tartani a szaktudást, ami szükség esetén jobban fizető vagy egy teljes munkaidős álláshoz vezethet.
3. A munkáltatók vegyék fontolóra a rugalmas foglalkoztatás formáit, amely lehetőséget adna a háztartásbelieknek munkába állni, és így egyensúlyba hozni az otthoni kötelezettségeiket.
4. A munkáltatóknak érdemes végiggondolni, hogy részmunkaidős foglalkoztatottság vagy megbízási jogviszony esetén is biztosítják az egészségbiztosítási és jóléti juttatásokhoz való hozzáférést.
5. Az állami társadalombiztosítási rendszerben létre lehet hozni egy kreditrendszert a háztartásbeliek és az otthoni ápolásra szorulók ellátását biztosító családtagok számára, akik nem tudnak befizetni a társadalombiztosítási kasszába, ezzel elismerve a fizetés nélküli munkájukat és a társadalomhoz való hozzájárulásokat. ez elég nyers fordítás, nem?
