Az év első kereskedési napján az eurót a 290-293 forintos tartományban jegyezték, december utolsó napjait pedig ennél alig 3-4 forinttal magasabb árfolyamszint jellemezte. December 27-én 296,30 forint környékén alakult a jegyzés.

Szűk sávban mozgott az idén a forint

Az idei árfolyam-alakulás jóval kiegyensúlyozottabb volt mint a két megelőző évben. Míg 2011-ben a forint nagymértékben gyengült, az év első negyedére jellemző 270 forint alatti eurójegyzésről az év utolsó negyedére 310 forint fölé, addig 2012-ben ennek fordítottja történt, a forint a kezdeti 310 feletti szintről az utolsó negyedévre a 280-as jegyzési szint alá erősödött, majd valamivel 290 felett fejezte be az évet.

A forint árfolyama 2013-ban nagyjából a 296 forint plusz-mínusz 8-10 forintos árfolyamsávban alakult. Ebből két alkalommal lépett ki jelentősebb mértékben: március közepén 308 feletti, május végén pedig 286 alatti értéket ért el.

Két éves csúcson az euró

A forint ingadozásának szélsőértékei között 7,7 százalékos eltérés volt az idén, a lengyel zlotynál ez 6,9, a cseh koronánál pedig 10 százalékos volt. Miközben a forint és a zloty az év végén is nagyjából az év elejeinek megfelelő árfolyamszinten állt az euróval szemben, a cseh korona több mint 7 százalékkal gyengült.

Ugyanebben az időszakban például a norvég korona 15 százalékkal, a svéd korona pedig 4,5 százalékkal gyengült az euróval szemben, miközben az euró az év végére kétéves árfolyamcsúcsot ért el a dollár ellenében.

Vették a kockázatot a befektetők

A forint árfolyama az idén a Magyar Nemzeti Bank folyamatos kamatvágásai, és a befektetői bizalom némi javulása, valamint a nemzetközi befektetői környezetet alapvetően befolyásoló legfontosabb nemzetközi tényezőnek, a Fed által biztosított többletlikviditásnak köszönhetően alapvetően kockázatvállaló befektetői magatartás függvényében alakult.

A befektetői bizalom alakulása szempontjából a két fő tényező az ország elleni uniós túlzottdeficit-eljárás megszüntetése és az IMF-hitel előtörlesztése volt.

Vonzó még a hozamprémium

Az MNB 2012 augusztusa óta havi rendszerességgel folyamatosan csökkentette az alapkamatot, ami elméletileg forintgyengítő hatású lenne, ha csökkentené a forint iránti devizapiaci keresletet. A forint iránt azonban a kereslet nem csökkent, ami részben a Magyarországra települt exportőröknek, részben a kötvénypiaci befektetőknek tulajdonítható. Az exportőrök ugyanis devizabevételeik nagy hányadát forintra váltják és Magyarországon használják fel.

A tőkepiacon sem csökkent a kereslet a magyar állampapírok iránt, leginkább azért, mert a nulla közeli kamatozású dollár-, euró- és jenkötvényekhez képest továbbra is vonzó hozamprémiumot kínál. A befektetőket pedig nyilvánvalóan jobban érdekli az elérhető reálhozam, mint az a tény, hogy a nagy hitelminősítők, a Fitch, a Moody’s és az S&P továbbra is „befektetésre nem ajánlott” kategóriában tartják a magyar szuverén adósságot.