Amint a szürkepiac felüti a fejét az arany kiskereskedelmi forgalmában, úgy alakul ki a kettős árfolyam, amivel a csempészett arany megszorítja a hivatalos importot.
Piaci kereskedők szerint ez meglepő, de szükségszerű következménye annak, hogy a hatósági korlátozások miatt az arany kiskereskedelmében komoly teret hódít a csempészett arany. Jól jelzi mindez, hogy tátongó különbség van a kereslet és a kínálat között, miközben éles versenyben dolgoznak a nemesfém-kereskedők.
Aranyos szokások
Kerala államban számos, nagy tekintélyű aranykereskedéssel foglalkozó cég telepedett meg, ide összpontosul a hatalmas ország aranykereskedelme. Az arany birtoklása ebben a hagyományos társadalomban lényeges társadalmi státuszt is jelent.
Az aranyat a születéstől a halálig használják. Számos indiai porított aranyat kever mézzel és ezt teszik az újszülött csecsemők szájába, ami a hagyományok szerint szerencsét hoz az újszülöttnek. Temetéskor az elhunytak szájába aranypénzt tesznek, hogy az új életében legyen valamilyen anyagi erőforrása.
Ezeken túl esküvők millióit tartják évente, amelyek újabb alkalmak ahhoz, hogy a középosztály megmutassa az arany ragyogását. Társadalmilag elítélendő, ha valaki esküvői ajándékként nem aranyat ad az ifjú párnak – ez elbizonytalanítja a társadalmi helyzet és a tekintély megítélését.
A kettős árazás
Az új kettős árazási rendszerben a Kerala Jewellers Federation (Keralai Ékszerész Szövetség) új árazási rendszert vezetett be, amit Kerala Gold Board Rate-nek neveznek, ez a napi szabadpiaci ár. Ez az ár magasabb lehet, mint az ékszerészek által meghatározott normál piaci ár, mivel attól az alapártól függ, hogy melyik banktól származik az ékszerész számára alapanyagként leszállított fém.
A board rate november 15-én vezették be. Olyan nagykereskedők is támogatják, mint a Malabar, Kalyan és Alukkas.
Korábban az aranyárat az All Kerala Gold and Silver Merchants Association, a 6000 üzletet tömörítő egyesület határozta meg naponta. A egyesület továbbra is a hivatalos úton beérkező szállítmányokat árazza, változatlan számítási móddal, amelyben figyelembe veszik a londoni aranytömb árakat, a rúpia értékét és a banki jutalékot az arany helyi elérhetőségére is utaló korrekciós tényezővel.
Új utakat kerestek az ékszerészek
Ismeretes, hogy az indiai kormány számos korlátozást vezetett be az aranyimporttal kapcsolatban. Így különösen nehézzé vált az ékszerészeknek az arany legális beszerzése valamelyik bankon keresztül. Főleg az az előírás nehezíti a dolgukat, hogy az Indiába importált arany 20 százalékát újra exportálni kell (nyilván ékszerek formájában). Ezért az ékszerészek új beszerzési rendszert vezettek be, hogy olcsóbban juthassanak a hagyományos úton az alapanyaghoz, mint azok, akik ügynökségeken keresztül szerzik be az aranyat. Ezzel a hagyományos szervezet a szürkepiac ellen védekezik, és megpróbálja az aranybeszerzést monopolizálni. Amelyik ékszerész ebben nem vesz részt, az kikerül a piacról… pontosabban kénytelen a szürke piacra áttérni.
A párhuzamos piacok között egyenlőtlenség alakul ki, ami miatt egyesek alacsonyabb, mások magasabb áron jutnak az alapanyaghoz. A különbség gyakran nem pár rúpia, hanem grammonként a 100-at is eléri (grammonként 1,60; unciánként 50 amerikai dollárt).
Az ékszerészek megoszlanak az egyes piacok használatában. Számosan maradtak a régi rendszerben és alig jutnak megfelelő mennyiségű áruhoz, míg mások az éledő szürkepiacon szerzik be az alapanyagot, amelynek nagyobb része csempészett eredetű.
A csempészett aranyhoz már mindenütt hozzá lehet jutni, de kilogrammonként a hivatalos 6412 dolláros (mintegy 400 000 rúpia) árhoz képest jelentős felárral, ami unciánkét mintegy 200 amerikai dollárt jelent.
Persze a magas árkülönbség miatt a piaci kereslet is kétharmadára esett vissza.
Közgazdasági tanulságok
Igen, az állam bármilyen szabályozást hozhat magasabb célok érdekében. Ilyen Indiában a kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozásának jogos igénye, mivel a deficitért a kormány a kőolaj és az aranyimportot okolja (egyébként bármelyik egyéb importtételre is rámutathatna). Igen, előírható a piacon számtalan engedélyezési kötelezettség, különadók az aranyimportra, reexport kötelezettség előírása. Ettől az ország kereskedelmi mérlege javuló tendenciát mutat.
A valós piac ekkor is működni próbál – akár csempészett arannyal, de a kereslet kielégítését megkísérli. A csempészett arany ellenértékét is kicsempészik az országból, de ez a kereskedelmi mérlegben nem szerepel. A kormányzati erőlködés elsősorban a csempésznek kedvez. A felárakat pedig a lakosság fizeti meg. Az eredmény: nagyobb infláció és a valós kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozatlansága.
