Miközben a világgazdaság egyre jobban távolodik a válságtól, az optimista és pesszimista vélemények összecsapása érzékelhető a jelennel és a jövővel kapcsolatban.
A rendezvény
Az idén 45. alkalommal megrendezésre kerülő négynapos Világgazdasági Fórumon a politika, a civil társadalom és az üzleti élet mintegy 2500 döntéshozója vesz részt több mint 140 ország képviseletében, egyharmaduk Európából, egyharmaduk Észak-Amerikából, egyharmaduk pedig a fejlődő országokból érkezik. Az MTI összefoglalója szerint a festői szépségű városkában háromezer katona és sok rendőr vigyázza majd a biztonságot.
Egyrészt az Egyesült Államok gazdasága kezd teljesen talpra állni, Európa egésze és az eurózóna lassan, de kifelé tart a válságból, eközben Kína egyre inkább rááll egy stabil és fenntartható növekedési pályára, miközben a japán élénkítő programok talán újra életet lehelnek a szigetország gazdaságába.
A világ nagy jegybankjai közül az amerikai és a brit lassan normalizálhatja a monetáris politikáját, de tartósan megmaradhat az alkalmazkodás, az Európai Központi Bank pedig a közeljövőben beindíthatja a mennyiségi lazítását, segítve ezzel az eurózóna bajba jutott tagállamait.
Összetett pesszimizmus
Ezzel szemben a pesszimisták úgy látják, hogy az amerikai foglalkoztatottság még mindig nem tükröz igazán nagy előrelépést, miközben a belső fogyasztás által erősen meghatározott USA-ban a bérdinamika igen gyenge – ami az Egyesült Királyság esetében is igaz. Európa tekintélyes része emellett rendkívül rossz munkaerő-piaci mutatóktól szenved, és a politikai megosztottság megnehezíti az egységes gazdaságpolitikai intézkedéseket, továbbá az éllovasnak számító német gazdaság nem remekel úgy, mint régen. Ráadásul az EKB élénkítése felveti azt a kérdést, hogy vajon a gazdaságba pumpált friss tőke miért is a célországoknak számító dél-európai gazdaságokban kötne ki, amikor sokkal nagyobb profitvárakozásokkal számolhat például az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kamatemelési ciklusának közeljövőben várható beindítása pedig azt a veszélyt rejti magában, hogy az eddigi tapasztalatokkal párhuzamosan komoly turbulenciát gerjeszthet elsősorban a feltörekvő piacokon. Hogy mekkora tőkekiáramlásra kell majd számítani, azt nehéz megjósolni, de a hirtelen tőkemozgás a Fed és a Bank of England kamatemelése esetén is valószínűsíthető.
Mindezek mellett az összeomló olajár bár az importőr országokban pozitív hatással lehet a gazdaságokra, az exportőröket erősen sújtja. Nem mellesleg a keresleti oldalon jelentkező problémák, főként a gyenge beruházási aktivitás – amint az IMF is rávilágított – szélesebb körben is éreztetik a negatív hatásukat. Az eurózóna esetében az alacsony energiaárak következtében fellépő deflációs veszély pedig további lefelé ható kockázatot jelent.
Az új globális kontextus
Sebastian Buckup, a Világgazdasági Fórum programszervezési igazgatója a következő pontokban foglalta össze az „új globális kontextus” lényegét:
A világ egyre inkább elveszíti a hitét a fejlődésben. Miközben a technológia rendkívüli fejlődéseken megy keresztül, mégsem érezhető az a felhőtlen optimizmus, hogy a haladás feltétlenül jobbá teszi majd az emberiség életét. A legújabb digitális forradalom sokkal inkább fenyegetésként léphet fel, például a munkaerőpiac polarizációja kapcsán, melynek következtében egyre kevesebb nyertes és egyre több vesztes lesz. Amennyiben pedig a közeljövőben nem lesznek kézzelfoghatóan érzékelhetők a fejlődés hozadékai, akkor komoly gazdasági, társadalmi és politikai feszültségek várhatók.
A témák
A fórum négy fő téma – válság és együttműködés, növekedés és stabilitás, innováció és ipar, társadalom és biztonság – köré szerveződik, amelynek keretében 280 tanácskozást tartanak. Ebből az MTI összefoglalója szerint több mint százhúszat élőben is nyomon lehet követni az interneten, többet akár hét nyelven is.
Csökken a piacokba vetett hit. Noha a piacgazdaság például Kínában és Indiában rendkívüli gazdasági növekedések mellett sokmillió embert szabadított ki a szegénységből, a piacok által megteremtett egyenlőségbe vetett bizalom egyre csökken. Ennek elsődleges oka, hogy a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenség globálisan hatalmas méreteket öltött, és egyre nő. Ez pedig szöges ellentétben áll a klasszikus modellekkel, amelyek azon alapulnak, hogy a fejlődés következtében az egyenlőtlenségnek egy pont után csökkennie kellene.
A társadalmak egyre jobban kiábrándulnak a kormányokból. Amellett, hogy a politikai nacionalizmus világszerte erősödik Oroszországtól Indián át, az Európai Unióig, a közelmúlt történései az arab világtól Európáig felvethetik a kérdést, hogy vajon a nemzeti kormányok mennyiben urai a globális történéseknek. Ez a probléma leginkább az Európai Unióban merül fel, ahol egyre erősebben érezhető, hogy a társadalmak úgy érzik, a jelenlegi kormányok se együtt, se külön-külön nem képesek megoldani a kontinens problémáit. Mindemellett pedig az emelkedő egyenlőtlenséggel fokozatosan növekvő teret kap az a vélemény (különösen az Egyesült Államokban), hogy a politikai vezetések valójában csak a leggazdagabbak érdekeit érvényesítik.
Új irány
A fentiek mellett a davosi rendezvény hátteréül szolgál még a Világgazdasági Fórum közelmúltban kiadott kockázati jelentése is, amelyben jelentős hangsúlyeltolódások figyelhetők meg. Érezhetően egyre nagyobb figyelmet kap ugyanis a gazdaság és az üzleti élet társadalmi és környezeti aspektusa, és az ezekből fakadó kockázatok – melyek közül az egyenlőtlenség a leginkább kiemelkedő témakör.
Világosnak tűnik tehát, hogy a világ jelenleg egy erőteljes szemlélet- és modellváltáson megy keresztül, amely mindinkább rávilágít majd a kapitalizmus fenntarthatatlan elemeire. Az idei Davos éppen ezért nem amiatt lehet a rendezvény történetének egyik legfontosabbika, mert elementáris erejű bejelentések várhatók. Hanem azért, mert az irányváltás valószínűleg elkerülhetetlen, és itt a lehetőség, hogy a világgazdaság vezetői új útra lépjenek, és ehhez Davos szimbolikája igen erős alapot biztosít. A felelősség hatalmas, a bizonytalan jövő pedig épp most formálódik.
