Amennyiben azonban az EKB továbbra sem lép, az akár jelentős káoszt is okozhat – figyelmeztet Matthew Lynn, a MarketWatch elemzője. A kötvénypiacok ugyanis már beárazták az EKB QE programját, és az esetleges csalódás komoly eladási hullámot válthat ki. Különösen az után, hogy az Európai Bíróság ma lényegében kimondta, nincs jogi akadálya a program elindításának.
A valódi nyertesek
Nagy kérdés mindazonáltal, hogy kik is lennének egy ilyen akció valódi nyertesei. A tervek szerint ugyanis az euróövezet nehézségekkel küzdő periféria országait segítené az EKB programja, de a valóság ezzel szemben sokkal meglepőbb lehet. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia piacai nyerhetik ugyanis a legtöbbet – mondja Lynn.
E mögött az áll, hogy ha egy központi bank elkezd pénznyomtatással élénkíteni, akkor a friss pénz nem biztos, hogy megáll a határoknál. Márpedig a tőke jelenleg sokkal jobban érzi magát az USA-ban vagy az Egyesült Királyságban, mint Görögországban vagy Olaszországban. Ráadásul amennyiben az EKB esetleg kivárna a QE program beindításával, az is az említett két piac malmára hajtaná a vizet, tekintve hogy ezek biztonságos menedékként szolgálnak, ha a kontinentális Európa bajba kerül.
Persze senki nem tudja biztosan, hogy a január 22-én soron következő ülés után mit jelentenek majd be az EKB döntéshozói, de az látható, hogy az eurózóna máris deflációba csúszott, miközben a legerősebb tagállam, Németország is jelentős nehézségekkel küzd, és Franciaország is egyre mélyebb válságtól szenved. Eközben a dél-európai államok sem tudnak igazán megnyugtató adatokkal szolgálni, az előrehozott görög választások pedig szintén komoly fejfájást okoznak a piacoknak. Az tehát egyértelműnek tűnik, hogy az Európai Központi Banknak a közeljövőben valamit bizonyosan lépnie kell.
Idealizmus és a tőke világa
Ha az EKB a QE útját választja, legjobb esetben a friss tőke az egész euróövezetet fellendítené, különös tekintettel a periféria államaira. Egy ideális világban a frissen nyomtatott eurók utat találnának maguknak a görög vállalkozókhoz, akik új üdülőhelyeket építenének, miközben az olasz ipar elkezdhetné a gyárak bővítését. Ezzel párhuzamosan pedig a német és a francia fogyasztók azt tervezgetnék, hogy olasz termékeket vásárolnak, és Görögországba indulnak nyaralni.
A probléma azonban az, hogy az USA, Nagy-Britannia és Japán programjaiból eddig is megtanulhatta a világ, hogy bár a jegybankok azt szabályozhatják, hogy milyen mértékű pénzt nyomtatnak, abba már nincs sok beleszólásuk, hogy ez a tőke végül hol köt majd ki.
Amikor ugyanis Japán belefogott a mennyiségi lazításba, a likvid pénzek jelentős része az USA-ba és Európába áramlott. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság frissen nyomtatott pénzei (legalábbis részben) pedig a feltörekvő és a árupiacokon találtak maguknak helyet. Mindez egyszerűen arra vezethető vissza, hogy mivel a globális tőke korlátlanul mozoghat és elsődleges szempontja, hogy hol képes a legnagyobb hozamot realizálni, a forgalomba kerülés után már teljesen elszakadhat a központi bankok eredeti céljaitól.
Menekülő útvonalak
Az elemző tehát úgy látja, hogy az EKB friss tőkéjének tekintélyes része végül az eurózónán kívül találja meg a célját, hiszen miközben Görögországban vagy Portugáliában nincs túl sok kecsegtető befektetési lehetőség, az USA és Nagy-Britannia piacai nyilvánvaló vonzerővel bírnak. Az USA jelenleg a fejlett országok legjobban teljesítő gazdasága és az Egyesült Királyság minden gazdasági és politikai nehézségei ellenére is sokkal impozánsabb befektetési lehetőségekkel bír, mint például Dél-Európa.
A két nagy célállomás mellett a friss pénz máshova is utat törhet magának. Kelet-Európa fejlődő piacai szintén kaphatnak belőle, Lengyelország pedig egyre inkább biztonságos menedékké változik, köszönhetően kiváló gazdasági mutatóinak és erős fizetőeszközének. Nyerhetnek még az EKB programján az egyes közel-keleti piacok és szubszaharai Afrika gyorsan növekvő gazdaságai, de az arany is vonzó eszköz lehet a tőke egy részének.
Az a terület pedig, ahova a tőke talán a legkevésbé vágyik, éppen az eurózóna perifériája, melynek a legnagyobb szüksége lenne rá. Éppen ezért – figyelmeztet Lynn – amennyiben az EKB meg akarja találni a megfelelő módot ezen régió élénkítésére, igencsak megfontoltan kell pénzt pumpálnia a pénzügyi rendszerbe. A kérdés az, hogy létezik-e egyáltalán igazán hatékony módszer.
