Az elnöki hivatal azután nyilatkozott, hogy a washingtoni külügyminisztérium pénteken 11 kötetes jelentést tett közzé, amely arra a következtésre jutott, hogy a vezeték nem okoz majd jelentősebb változást sem a széndioxid-kibocsátás, sem a klímaváltozás szempontjából. Az állásfoglalás rámutatott, hogy a kanadai olajat – amelynek felhasználása egyébként 17 százalékkal több üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, mint az átlagos kőolajé – mindenképpen ki fogják termelni, és ha nem csővezetéken, akkor továbbra is vasúton juttatják el a finomítókhoz. Az ügyben John Kerry külügyminiszternek még hivatalos javaslatot kell majd tennie az elnöknek.
McDonough szerint Obama azután kíván dönteni majd az ügyben, hogy megismerkedik majd a környezetvédelmi ügynökség, az energiaügyi minisztérium és más szövetségi szervek álláspontjával is. A fehér házi kabinetfőnök ugyanakkor, az NBC és a CBS tévécsatornáknak nyilatkozva nem nevezte meg az elnöki döntés lehetséges időpontját.
A diplomáciai tárca pénteken hozta nyilvánosságra saját hivatalos véleményét. A Keystone XL támogatói – köztük Bobby Jindal floridai kormányzó – szerint a külügyi állásfoglalás nyomán az elnök haladéktalanul zöld utat kellene adjon az építkezésnek. McDonough azonban rámutatott, hogy Barack Obamának továbbra is környezetvédelmi természetű aggályai vannak, és azt kívánja, hogy a politikai nyomásgyakorlás helyett a szakemberek érvei döntsenek a kérdésben.
2008 óta húzódik az ügy
Az olajvezeték megépítését a calgaryi központú TransCanada társaság először 2008-ban javasolta. Ezt az Obama-kormány 2012 elején elutasította, arra hivatkozva, hogy a kongresszus által számára megszabott időkeret nem tette lehetővé a döntés megfelelő hatástanulmányokkal való előkészítését. Ennek egyik oka az volt, hogy környezetvédők kifogásokat fogalmaztak meg a vezeték nebraskai szakaszával kapcsolatban.
A Keystone XL teljes hossza 2700 kilométer lesz, a vezeték megépítése pedig 7,6 milliárd dollárba kerül majd. A TransCanada abban bízik, hogy végül az 5,4 milliárd dolláros déli szakasz is megépülhet majd. A vezeték kapacitása napi 830 ezer hordó lesz, és jelentősen csökkenti majd az Egyesült Államok függőségét a tengerentúli kőolajtól.
A TransCanada ezt követően kettébontotta a projektet, és bejelentette, hogy megkezdi a vezeték Oklahoma állam és a Mexikói-öböl közé eső 780 kilométeres szakaszának építését. Ehhez ugyanis – mivel a csővezeték déli szakasza kizárólag az Egyesült Államok területén halad át – nem szükséges a szövetségi szentesítés.
A TransCanada 2012 májusában újra kérelmezte a washingtoni külügyminisztérium engedélyét a társaság albertai olajhomok-mezőitől a Mexikói-öböl térségének finomítóiig vezető Keystone XL északi szakaszának megépítésére. Mivel az átlépné a kanadai-amerikai határt, a projekt nem valósítható meg az Egyesült Államok kormányának beleegyezése nélkül.
Az amerikai külügyminisztérium tavaly márciusban is kibocsátott egy jelentést, amely szerint a kőolajvezeték megépítése nem okoz változást a környezetben a javasolt nyomvonalon, ám azzal szemben etikai kifogások merültek fel. A csővezeték pártolói a hétvégén rámutattak, hogy a diplomáciai tárca öt év alatt öt tanulmányt készített.
Tavaly január végén egyébként Dave Heineman nebraskai kormányzó is jóváhagyta a vezeték új nyomvonalát. (Ezzel az állammal kapcsolatban fogalmazódtak meg a legsúlyosabb környezetvédelmi aggályok a Keystone vezeték ügyében.)
