Mint korábban hírt adtunk róla ez júniusban megtörtént. A törvény szeptembertől lép hatályba. A törvény adósságrendezési eljárást biztosít azzal a céllal, hogy a fizetési nehézségekkel küzdő magánszemélyek adóssága szabályozott keretek között rendeződjön, fizetőképességük helyreálljon. A magáncsődeljárás elsősorban a hiteladósok, illetve a többfelé fizetési késedelmet felhalmozók adósságcsapdából kikerülését tűzi ki célul, mivel őket a végrehajtási és kényszerértékesítési eljárások nehéz helyzetbe sodorják.
Utolsó lépcső az anyagi lejtmenetben
A törvény életbelépése egyben azt is jelentheti, hogy a nem fizetőkkel szemben már szeptember 16-tól folytatódhatnak az eljárások, beleértve a kilakoltatásokat is. A dátum persze egyelőre csak elméleti, hiszen a végrehajtáshoz szükséges adminisztráció bizonyosan számottevő időt vesz majd igénybe.
Végrehajtókkal találkozni nem éppen épületes élmény. Ez az utolsó lépcső általában egy-egy család számára az anyagi lejtmenetben. Kissé morbid volt, amikor még tavasszal a családi csődtörvény elfogadása előtt azt nyilatkozta a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara mellé rendelt miniszteri biztos, lehet, hogy olcsóbbá válik a végrehajtás, de az biztos, hogy szakszerűbb és emberségesebb lesz a végrehajtási eljárás.
A magáncsőd intézmény nem orákulum
Ami a lényeget illeti nem kis feladata van manapság a végrehajtóknak. Az adatok szerint évente 600 ezer eljárás indul. Nem kevés az összeg, amit a végrehajtóknak be kellene hajtaniuk. Számítások szerint ezek nagyságrendje jelenleg csaknem 900 milliárd forintot tesz ki.
A magáncsőd intézménye lehet megoldás, nem lehet azonban egyfajta orákulumként tekinteni rá. Több mint harminc esztendeje működik Európában. Dániában 1984-ben, az Egyesült Királyságban 1986-ban, Franciaországban 1989-ben, Finnországban és Norvégiában 1993-ban, Svédországban, Ausztriában és Németországban 1994-ben, Hollandiában és Belgiumban 1998-1999-ben vezették be. A közép-kelet-európai országok is gyorsan kapcsoltak, először Észtország vezette be az intézményt 2004-ben, de azóta Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia is alkalmazza ezt a törvényes lehetőséget.
Adóscsapdából kellene kikerülnie a családoknak
Az európai magáncsőd eljárások lényege egy olyan helyzet teremtése, amely megoldja, hogy az adóscsapdába került magánemberek és a családok az eljárás végén „tiszta lappal” kezdhessék újra az életüket. Ez utóbbi egészen pontosan annyit tesz, hogy az eljárás végén az adós mentesül a korábbi tartozásainak a kötelezettsége alól. A mentesítő döntés egyébként nem függ a letörlesztett adósság mértékétől. A magáncsőd eljárás első szakasza azért megy, hogy az adós és a hitelező bíróságon kívül meg tudjon egyezni. Ha ez nem sikerül, akkor következik a bírósági eljárás.
Itthon a bíróságon kívüli sikertelen egyezkedés esetén indul meg a bírósági adósságrendezési eljárás. Ebben az esetben az adós mellé kirendelt, a Családi Csődvédelmi Szolgálat által kijelölt úgynevezett fizetésképtelenségi szakértő, a családi vagyonfelügyelő látja el az adós gazdálkodásának felügyeletét, támogatja őt az eljárási kötelezettségei és jogai gyakorlásában. A vagyonfelügyelők feladatai között van a bírósági döntéshozatal előkészítése is, továbbá a magáncsőd egyezség előkészítése, az egyezségkötési eljárás lebonyolítása és az értékesítési bevétel hitelezők közötti felosztása. A csődvédelmet akkor kérhetjük, ha az adóssságunk 2 millió és 60 millió forint között van, a tartozásállományunk meghaladja a vagyon értékét, de nem több annak duplájánál. Feltétel a három hónapja lejárt tartozás, amely mértéke több mint félmillió forint.
