A futball-eb-n is zajló mérkőzések hevében különösen feltűnhet, hogy a különböző háztartások tévékészülékein vagy a szórakozóhelyek kivetítőin megjelenő „élő” adások időben megcsúszhatnak egymáshoz képest. Hogyan lehetséges ez?
A technológiai sajátosságok miatt
A jelenségnek kétféle oka is van: a jelfeldolgozási és a jelátviteli késleltetés is okozhatja. Egyrészt más-más időhossz alatt dolgozzák fel a jeleket a különféle digitális jelfeldolgozó egységek: ilyeneket tartalmaznak a tévékészülékek, a set-top-boxok és a műsorterjesztő szolgáltatók rendszerei is. Ez a fajta késleltetés nagyon jellemző a digitális nagyképernyős („lapos”) tévékre, különösen, ha analóg jelből kell a képet előállítaniuk. Ez önmagában is lehet egy-két másodperc. Ez a különbség ugyanazon a jelforráson levő két különböző tévé között is érzékelhető.
Másrészt eltérő időigénye van a műsorforrástól a vételi helyig tartó különféle átviteli utaknak is. A szolgáltatók különböző forrásból veszik a ma már csak digitális formában elérhető műsorjeleket (műholdról, földfelszínről, BIX internetes adatcserélő központból stb.), ezek is más-más idő alatt juttatják el az adatokat.
A szolgáltatók ezeket minden esetben saját szolgáltatói csomagba rendezik, remultiplexálást végeznek. Többféle átviteli technológia és többféle fejállomási (elosztó) eszköz létezik, amelyek működési sebességei között a gyártási évtől is nagyban függő eltérések vannak. Késleltetések léphetnek fel az átviteli közegben is: ez koaxkábel, üvegszál, fizikai érpár is lehet, amelyeknek mind különböző minőségű változatai is léteznek.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”81″]
Egészen más az is, ha a saját otthonunkban direkt módon vesszük a műsort: műholdról (DTH – direct-to-home) vagy a DVB-T (digitális földfelszíni) hálózatról. Ilyenkor csak az általunk használt eszköz (IDTV – integrált digitális televízió vagy a set-top-box) tulajdonságaitól függ, hogy az milyen gyorsan képes képpé és hanggá alakítani a vett digitális jelet. Már az is késleltetést jelent, ha valamilyen okból a tévénket nem a set-top box HDMI kimenetével kapcsoljuk össze, hanem a készülékek SCART csatlakozóit használjuk. Utóbbi esetben ugyanis egy digitális– analóg átalakítás zajlik, ami szintén időbe telik, tehát késleltetést jelent.
Mi a legjobb összeállítás a gyors meccsnézéshez?
A legkedvezőtlenebb eset például, ha a kábeltévé-szolgáltató műholdról vételezi a jelet, és az előfizető set-top-box analóg kimenetre digitális nagyképernyős készüléket köt. Még ekkor is, ha a késleltetéseket összeadjuk, a késés a központi jelhez képest legfeljebb néhány másodperc lehet, de több tíz másodperc nem képzelhető el – ilyenkor inkább a meccs hevében a relatív időérzék tévesztheti meg a nézőt.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
A direkt vétel viszont biztosan nyújt minimális előnyt a gyorsaságot tekintve. A kábeltévés, különösen a még mindig létező analógműsorjel-továbbítást, illetve az IPTV rendszerű – az interneten vagy helyi hálózaton (LAN) keresztül működő – szolgáltatást igénybe vevők pedig mindenképpen hátrányból indulnak a gólok elsőkénti észlelésében, a kapott kép minőségét illetően azonban előnyben lesznek a digitális vételt használó tévénézők.
Az internetes alapú élő meccsnézés sem garancia a gyors képtovábbításra, mivel az internet definíció szerint „best effort” szolgáltatás, tehát a szabad kapacitások függvényében továbbítják a műsorhoz tartozó adatokat is – túlterhelés esetén pedig még inkább belassul a kapcsolat. Ez alól csak az ún. dedikált szolgáltatások jelentenek kivételt, ahol garantált a sávszélesség és a szolgáltatásminőség, illetve a szolgáltatók olyan kapacitással kell hogy tervezzenek, amelyek a hálózati csúcsokat is képesek teljesíteni. Persze a mondás szerint minden jó, ha a vége jó – ez igaz a meccs lefújásakor érvényes végeredményre is.
