Évente mintegy 20 millió tonna műanyag hulladék, szemét áramlik a szárazföldről a folyókon át a világ tengereibe.
Egy friss nemzetközi kutatás most lerántotta a leplet a valódi felelősökről: a globális ökoszisztémát fenyegető katasztrófáért leginkább a rövid életű, eldobható mindennapi termékeink a felelősek.
A kényelmünk ára – Mi úszik a vizeinkben?
Bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a tengeri élővilágot elsősorban a ritka ipari balesetek vagy az elveszett halászhálók veszélyeztetik, egy nagyszabású brit tanulmány rávilágított, hogy a probléma közvetlenül a háztartásainkból származik. A kutatók több mint 350 korábbi tanulmányt elemeztek, és 112 ország tengerparti szemétösszetételét vizsgálták meg – ez a lefedettség a világ népességének 86 százalékát képviseli.
A csapat kifejezetten a nagyobb, egyértelműen azonosítható műanyag tárgyakra összpontosított (a mikroműanyagokat nem vették figyelembe). Az eredmények megdöbbentően egységes képet mutattak világszerte, függetlenül az adott ország gazdasági vagy földrajzi helyzetétől.
A legfőbb bűnösök toplistája
A kutatás adatai szerint a talált hulladékok megoszlása a következőképpen alakul:
| Hulladéktípus / Forrás | Gyakoriság / Előfordulás |
| Élelmiszer-csomagolás, palackok, kupakok | A vizsgált országok 93%-ában a top 3-ban van |
| Műanyag zacskók | Az esetek 39%-ában jelenik meg dominánsan |
| Cigarettacsikkek | Körülbelül 38%-os jelenlét |
| Hajózási és halászati ágazat | A talált hulladék 34%-a |
„Tudjuk, hogy a probléma hatalmas, de azt nem tudtuk, hogy mely konkrét termékek a fő bűnösök globális szinten” – nyilatkozta Richard Thompson, a Plymouthi Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerzője. Kiemelte: ezen adatok nélkül eddig szinte lehetetlen volt célzott intézkedéseket hozni.
Érdekesség, hogy a merev mintázat alól csak a lakatlan sarkvidékek jelentenek kivételt. Az Arktiszon és az Antarktiszon a műanyag palackok mellett a halászfelszerelések dominálnak, amelyeket az óceáni áramlatok hatalmas távolságokról szállítanak a jégmezők közé.
A hulladékgazdálkodás nem elég – Politikai szigor kell
A kutatócsoport egybehangzó véleménye szerint a hulladék utólagos kezelése és újrahasznosítása önmagában már képtelen megállítani a műanyagáradatot. A megoldást a forrásnál, vagyis a gyártásnál és a fogyasztásnál kell keresni.
A politikai tiltások ugyanakkor működnek. Erre a legjobb példát a vékony, egyszer használatos műanyag zacskók jelentik, amelyek korábban elárasztották Afrikát és Ázsiát. Azonban az olyan országok, mint Kenya, Tanzánia és Mozambik, szigorú tilalmat vezettek be, ennek köszönhetően pedig máris jelentősen alacsonyabb szennyezési szinteket regisztráltak.
A szakértők szerint ugyanezt a szigort kellene kiterjeszteni az élelmiszer-csomagolásokra és az üdítős palackokra is. A jövő megoldásai között az alábbi lépések szerepelnek:
- Kiterjedt újrafelhasználható (visszaváltható) rendszerek bevezetése.
- Továbbfejlesztett, környezetbarát csomagolástervezés.
- Az egyszer használatos termékekre kivetett célzott adók.
„A forrásnál kell változásokat eszközölni, ha meg akarjuk előzni a műanyagszennyezést. Hosszú távon csak a műanyagtermelés és -fogyasztás drasztikus csökkentésével lehet megállítani ezt az áradatot” – figyelmeztet Susan Jobling, a londoni Brunel Egyetem Környezetvédelmi Intézetének igazgatója.
