Amikor 2013-ban bevezették a tranzakciós illetéket, a költségek drasztikus emelkedése miatt sokan komoly piaci mozgást vártak. Tévedtek. Sem ez a lépés, sem a törvény által biztosított ingyenes készpénzfelvétel nem hozott érdemi átrendeződést. Sőt, épp ellenkező trend figyelhető meg: csökken a bankok közötti mobilitás. A Budapest Bank kutatása szerint a hazai lakosság 73 százaléka az elmúlt 10 évben nem váltott bankot. Egy évvel korábban ez az adat még 70 százalékon állt.
Egyre kevesebb a bankszámla
Nem mutattak érdemi változást az átfogó pénzforgalmi statisztikák sem. Egyetlen adat alakulása tért el határozottabban a korábbi trendektől: 2013-tól lendületesen csökken a pénzügyi intézmények által vezetett bankszámlák száma. Miként azt a szakértő kiemelte azonban – bár a lakosság a korábbiaknál jóval tudatosabban áll pénzügyeihez, mint korábban –, a bankszámlák számának csökkenése jóval összetettebb folyamatokra vezethető vissza, nem csupán a költségek alakulása volt hatással arra.
A lakossági számlák konszolidálásának egyik oka a hozamvadászat eltűnése. Korábban több bank is igen kedvező kamatokat kínált újonnan elhelyezett megtakarításokra, elég magasat ahhoz, hogy érdemes legyen az ügyfeleknek emiatt megtakarítási számlát nyitni az adott intézménynél. A kiugró hozamot ígérő ajánlatok a betéti kamatok drasztikus csökkenésével gyakorlatilag eltűntek a piacról, a pénz utaztatásának (egyik számláról a másikra utalásának) a költsége pedig számottevően ugrott: az ilyen okból nyitott számlák többségét be is zárták.
Hasonló eredményt hozott, hogy 2013-2015-ben jórészt kifutottak/kifutnak a még a válság előtt felvett fogyasztási hitelek, s azokat a számlákat, amelyeket a kölcsön felvétele miatt nyitottak a háztartások, szintén megszüntették/megszüntetik. Mivel az új hitelkihelyezés dinamikája elmaradt a korábbiaktól, az ezzel összefüggő számlanyitások nem tudják pótolni az így mutatkozó csökkenést.
Fontos, de nem figyelünk a banki költségekre
Az ingyenes készpénzfelvétel bevezetésekor sem volt más a helyzet. Bár a lakosság egy része talán jobban odafigyel arra, hogy készpénzfelvételeit az ingyenesség feltételeihez igazítsa (havonta maximum 2 alkalommal, összesen legfeljebb 150 ezer forintot, illetve az átlagadatok alapján ennél jóval kevesebbet vesz fel az ATM-ekből), ez lényegi elmozdulást nem okozott a pénzpiacon. Nem nőtt a készpénzfelvételek összege, száma, a bankkártya-használati szokások pedig a korábbi trendnek megfelelően alakulnak: ha lassan is, de folyamatosan nő ez utóbbiak aránya.
Mindezzel párhuzamosan – bár a lakosság a felmérések alkalmával rendre a legfontosabb tényezők között tesz említést a bankok díjszabásáról, ám valójában kevesen követik nyomon banki kiadásaik alakulását. A többség pénzügyi döntései meghozatalakor saját benyomásaira (mennyire elégedett meglévő bankjával), családi, baráti véleményekre támaszkodik (nem a költségeket vizsgálja). Ezen túlmenően – de az előzőknél jóval kisebb arányban – lépnek az ügyfelek olyan ajánlatokra, amelyekkel megkeresik őket. Az pedig a legritkább, hogy valaki proaktívan keresne új lehetőségeket, hacsak valamilyen váratlan élethelyzet (költözés, hitelfelvétel, gyermekekkel kapcsolatos döntések) ezt szükségessé nem teszik számukra.
Megéri bankot váltani?
Az alacsony banki mobilitás okait kutatva, arra a kérdésre, hogy a passzivitás összefüggésben lehet-e egy olyan vélekedéssel, amely szerint minden bank egyformán drága, nem is éri meg váltani, a szakértő úgy válaszolt, hogy való igaz, a friss ajánlatokban, azonos bankhasználati szokások mellett, nincsenek nagy különbségek. (Jelenleg az alap számlacsomagok éves költsége 12-14, a szélesebb szolgáltatásokat tartalmazóké 16-18 ezer forint között mozog.) A bankok működése ma ugyanis eléggé hasonlít a közműszolgáltatókéra: viszonylag egységes költségekkel dolgoznak, ami nagyjából hasonló árakat eredményez.
Mindig van persze egy-két bank, amely agresszíven áraz, általában átmeneti időre alacsony díjakat határoz meg, de az az éves szinten néhány ezer forintos díjkülönbség, amely felfedezhető az ajánlatok között, nem az a tétel, ami váltásra motiválná a banki ügyfelek többségét. Annak ellenére sem, hogy az ma már szinte köztudott, hogy a bankváltás különösebb utánajárás nélkül lebonyolítható – hangsúlyozta a szakértő.
Zsoldics Arthur ehhez kapcsolódóan felhívta azonban a figyelmet arra is: az a tény, hogy a ma elérhető új számlacsomagok kínálata viszonylag egységes, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ma már nem lehet a számlaköltségeken akár jelentős összegeket is megtakarítani. Különösen igaz ez azokra, akik régebben kötöttek bankszámlaszerződést. S mivel a banki kapcsolattal rendelkezők döntő többsége (a már idézett kutatás szerint háromnegyede) több mint 10 éve ügyfele bankjának, a többség valószínűleg ebbe a körbe tartozik.
A helyzet itt hasonló, mint a távközlési szektorban: a verseny miatt a szolgáltatáscsomagok folyamatosan változnak. Legalább két-három évente érdemes körülnézni a friss ajánlatok között, hisz ilyen időtávban már jó eséllyel található a meglévőnél olcsóbb ajánlat. Sőt, előfordulhat, hogy adott esetben nagyságrendekkel csökkenthetők a költségek.
Mit keressen, aki váltana?
Korábban, a tranzakciós illeték bevezetése előtt számos 0 forintos ajánlattal lehetett találkozni, a bankok bizonyos feltételek megléte esetén a számlavezetési díjakról lemondtak. Ezek a lehetőségek megszűntek, az elmúlt egy-két év útkeresése után a termékfejlesztés új iránya látszik kirajzolódni: nem konkrét termékekre – például a számlacsomagokra – fókuszálnak a bankok, hanem egyes ügyfélcsoportok igényeire alakítanak ki szolgáltatáscsomagokat, azaz egyre jellemzőbbé válik a szegmens alapú gondolkodás.
Azt, hogy ez pontosan mit jelent, konkrét példákon keresztül érzékeltette a banki vezető. A Budapest Bank célja például az, hogy ügyfeleinek elsődleges bankjává váljon. Ezt figyelembe véve olyan termékkel jelentek meg a piacon – a Jóljáró csomaggal –, amely egy tipikus ügyfél összes élethelyzetére kínál megfelelő pénzügyi megoldást: lakossági fizetési számlát, folyószámlahitelt, megtakarítási számlát, hitelkártyát tartalmaz egyben, egyidejű igénylés esetén kedvező feltételekkel.
Hasonlóan konkrét ügyféligényre adott válasz volt a közel két éve bevezetett Tesco számlacsomag, amely a mindennapi pénzügyek intézéséhez egy nagyon versenyképes eszköz. Még ma is ez a legjobb ajánlatok egyike a piacon, ráadásul Tesco Vásárlókártyával együtt igényelve az utóbbi első éves díja 0 forint, így csomagban a két termék a mindennapi pénzügyek intézésének nagyon előnyös módja.
Ezt az irányt mutatja továbbá a banki termékkínálatban a prémium szolgáltatások megjelenése. Ezen a területen – ahol már a nagyobb rendszeres jövedelemmel és/vagy komolyabb megtakarítással rendelkező ügyfeleknek kínálnak a bankok összetett szolgáltatást – a számlavezetéssel összefüggő költségek végképp háttérbe szorulnak az egyéb feltételekhez képest. Elég csak arra gondolni, hogy egy 10 milliós megtakarításnál fél százalék hozamkülönbség már 50 ezer forint nyereséget vagy veszteséget jelenthet egy év alatt, ami többszöröse az éves számlavezetési költségnek. Itt a kulcskérdés a bankok számára a megfelelő háttér (megtakarítási kínálat, a tanácsadói munka) felépítése, amely rendkívül összetett feladat. (A prémium szolgáltatásokról innen elérhető korábbi összeállításunkban foglalkoztunk részletesebben.)
Hogyan válasszak?
S hogy mit kezdjünk mi, számlatulajdonosok e változó környezettel? Mérjük fel valós igényeinket, és döntsünk tudatosan arról, hogy milyen pénzügyi termékeket használunk.
Ahhoz, hogy valaki felmérje, hogy a számára megfelelő banki termékkel rendelkezik-e, a szakértő szerint elengedhetetlen, hogy teljes körűen gyűjtse össze a pénzügyi szolgáltatásához kapcsolódó valós igényeit, s ennek alapján tekintse át a költségeket, feltételeket. (Minden esetben az éves és nem a havi költségekre érdemes figyelni, mert ez mutatja a tényleges kiadásokat, hiszen vannak olyan tételek – például a bankkártya díja –, amelyek nem havonta jelentkeznek.)
Az igények felmérése során nem csak lebonyolított tranzakciókra, hanem az egyéb szokásainkra is érdemes figyelni (elektronikusan, vagy bankfiókban intézzük ügyeinket, készpénzt vagy kártyát használunk szívesebben például). Nem árt továbbá odafigyelni arra is, hogy milyen pénzügyi szolgáltatások azok, amelyekre szükségünk van. Szempont lehet mindemellett számos egyéb kérdés, például a bankrendszerbe vetett bizalom, amely befolyásolhatja, hogy kisebb vagy nagyobb bankot választunk szívesebben.
Ha igényeink áttekintését követően bankváltásról nem is döntünk, annak, aki fontosnak tartja pénzügyei kézben tartását, annyit mindenképp érdemes megtennie, hogy legalább két-három évente (ilyen időközönként szinte mindenki megfordul egy bankfiókban) érdeklődik saját bankjánál arról, hogy az általa használt termékeknél jobbat tudnak-e már kínálni.
A cikkben érintett termékek és fogalmak részletes leírása itt érhető el.
