Amikor szóba kerülnek a titkosszolgálati megfigyelések elcsépelt dolog George Orwell 1984 című regényével és a könyvbéli diktatúra mindenkiről mindent tudó Gondolatrendőrségével előhozakodni, mégis érdemes belegondolni, mit érezhetett még az is, aki mondjuk a kilencvenes években olvasta a regényt. Merthogy diktatúrára volt már példa, titkosrendőrségre is, de az, hogy ennyire könnyű és széleskörű legyen a megfigyelés már abszolút fikciós elemnek tűnt.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”99″]
Mostanra viszont mintha megfordult volna a dolog: aki ma olvassa a regényt annak minden elképzelhető, csak egy ilyen durva diktatúra nem.
Tényleg csak a „megfelelő” emberre várunk?
Edward Snowden szerint – aki már több mint három éve él Oroszországban, miután 2013-ban nyilvánosságra hozta az amerikai titkosszolgálatok több tízezer szigorúan titkos dokumentumát – az Egyesült Államoknak olyan fejlett megfigyelőrendszere van, hogy ha valaki kihasználná annak teljes kapacitását és eltörölné a jogi korlátokat, egy tökéletesen előkészített totalitárius diktatúrába ülhetne bele.
Kulcsrakész önkényuralom – így hívja ezt Snowden.
És ez a kulcsrakész önkényuralom egyre közelebb kerül hozzánk, hiszen épp a múlt héten szavazta meg a brit parlament a nyugati demokráciák legextrémebb megfigyelési törvényét. Az Egyesült Királyságban mind a biztonsági szerveknek, mind pedig a rendőrségnek joga lesz bárki, bármilyen elektronikus eszközét feltörni, a szolgáltatok pedig kötelesek innentől 12 hónapig tárolni a felhasználók minden telefonos és internetes aktivitását.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
De ki lesz az, aki visszaél egy ilyen hatalommal? Egyesek szerint talán épp a most megválasztott Donald Trump, aki a kampány során beszélt már arról, mennyire szeretné a hírszerzés feletti hatalmat, és hogy akár politikai ellenfelek ellen is felhasználná. Persze Trump nagyon sok mindent összehordott a kampányban, van itt azonban más is, ami aggodalomra ad okot.
„Mission creep”
Ezt a kifejezést angol nyelvterületen elsősorban arra használják, ha egy kisebb céllal indított katonai akció hirtelen valami nagyobb, átfogóbb hadműveletbe fordul át.
Ben Wizner, aki Edward Snowden ügyvédje, nemrég pont ezt a fogalmat használta az emberek megfigyelésével kapcsolatban a Ny Tid nevű norvég havilapnak adott interjújában. Ő ugyanis attól tart, hogy azok az információk, amiken jelenleg a hírszerzés ül, átkerülhetnek mindenestül a rendőrséghez. Teljesen logikus lépés lenne, viszont így az, amit eredetileg a terrorizmus és a bűnszervezetek megfékezésére terveztek, egycsapásra mindenki módszeres megfigyelésévé válhat.
„Óriási hatalom szabadulna rá a rendőrségre: amihez eddig csak néhány, szigorú szabályok között dolgozó embernek volt hozzáférése, hirtelen több ezer rendőr kezébe kerülne országszerte” – fogalmaz Wizner.
A Kis Testvér mindent lát
Ezzel két gond is van. Egyrészt minél több ember kap hozzáférést az információkhoz, annál gyakoribbak lesznek a visszaélések. Ez itt már a Kis Testvér, aki bármikor belenézhet az exei vagy személyes ellenségei életébe, és ha ahhoz van kedve, 0-24 figyelheti őket.
A nagyobb probléma viszont az, hogy ha a rendőrség kihasználná a rendszer teljes kapacitását, akkor minden apró szabálysértésért büntethetnének. Például akárhányszor egyetlen centivel rálógnánk a vonalra parkoláskor vagy nem a zebrán mennénk át rögtön kapnánk is a bírságot.
Egy ilyen társadalomban egyszerűen elviselhetetlen lenne élni, hiszen egyrészt olyan szinten lenne korlátozva a szabadság, mint soha eddig a történelem során, másrészt pedig az emberi tulajdonságok egyik legfontosabbika veszne el, a bizalom. Hogy is mondta Lenin? „A bizalom jó dolog, de az ellenőrzés még jobb”. Azt hiszem, ő imádna egy ilyen rendszert.
