A döntés és annak politikai, gazdasági következményei nem mellékesek Magyarország számára. A magyar lakosságnak nyilvánvalóan nem kell attól tartania, hogy a gázvezeték megépítésének elmaradása miatt egyik napról a másikra nem lesz mivel fűtenie. Az utóbbi időszakban épp elég politikai és szakértői nyilatkozat jelent meg arról, hogy Magyarország elegendő tartalékkal rendelkezik. A magyar tárolókapacitások fel vannak töltve annyira, hogy a szállítások kisesés esetén is elegendőek a tél végéig. Hírek szerint az MVM és az MFB tárolóiban több, mint négymilliárd köbméter gáz van, azaz nagyjából kétharmad részt teli vannak. Ebben az időszakban napi negyvenmillió köbméter gázra van szükség.
Nem történt semmi jóvá tehetetlen
Magyarország eleddig nem tett be a Déli Áramlat projektbe nagyobb összeget. Ettől a beruházástól ugyan el kell búcsúznia, ami elvileg segíthette volna – Ukrajna kikerülésével – az energiabiztonságot, ám zsebben marad az a pénz, amelyet a magyarországi szakasz megépítésére kellett volna fordítani. Szakemberek szerint legalább egymilliárd euró hitelt kellett volna felvennünk erre a célra.
A történetnek azonban akadnak politikai és gazdasági tanulságai is. Az egyik nyilvánvalóan az, hogy a hosszú távú együttműködő partnerek megválasztása pártpolitikán átnyúló és azon túlmutató kérdés. Tény, hogy a rezsiforradalomhoz olcsó gázra van szükség, amelyet több éves szerződésekkel esetleg eredményesebben garantálni lehetett volna. A putyini döntés most arra a fontos összefüggésre mutatott rá, hogy – a legnagyobb európai közösség, az Unió tagjaként – esetleg más irányokban is kereshetnénk energetikai kérdésekben a partnert.
Magyarország a továbbiakban Ázsiára kacsintgat
A politikusok első nyilatkozatai egyelőre nem ezt az irányváltást látszanak alátámasztani. A külügyminiszter, az orosz döntésről értesülvén, sietett is a nyilatkozattal, nevezetesen azzal, hogy további lehetőségek után kell néznünk, s ezek között kiemelt helyen szerepel az Azerbajdzsánból érkező gáz. Az MVM vezetői is gyorsan csatlakoztak e vélekedéshez, s meg is említették az azerbajdzsáni vezetéktervet, az AGRI-t.
Ebben a témában azonban nem csupán a politikai irányultság a kérdés. Az Agriról pillanatnyilag annyit lehet tudni, hogy papíron létezik. Az azeri földgázt hozná a Fekete-tenger grúz partjához. Ott gáz-cseppfolyósító üzemet építenének, s az ily módon átalakított gázt szállítanák Konstancába. Ott visszaalakítanák, s immár az európai gázvezetéken transzportálnák tovább. Jóllehet ennek a gáznak előnye lehetne, hogy más országtól vásároljuk, nem az oroszoktól, az ára azonban bizonyosan jelentősen drágább lenne.
A mostani helyzet azt a kérdést is felveti, szabad-e Magyarországnak ebben az időszakban ilyen horderejű energetikai beruházásokba invesztálnia? Az ország ellátása a jelenlegi helyzetben megoldott, amit ugyan bizonytalanná tesz az orosz-ukrán válság. De végül is jelenleg nincsen gázhiány.
Egyre kevesebb gázt fogyasztunk
Fontos folyamat ebből a szempontból az is, hogy Magyarország földgáz felhasználása esztendők óta csökken. A kétezres évek első évtizedének második felében még tizenötmilliárd köbméter gázt használtunk el évente. Ez a mennyiség mára kilencmilliárd alá csökkent. Lehet, hogy érdemes lenne odafigyelni arra, Európa kikötőiben egyre-másra épülnek a gázlefejtő állomások, amelyek drágítják ugyan az árat, de biztonságossá teszik az ellátását.
A putyini döntésnek van még egy nagyon aktuális, s számunkra esetleg majd fájó további kérdése. Ha Oroszország ilyen egyszerűen kihátrált a Déli Áramlat projektből, mi a garancia arra, hogy adott esetben, ha érdekei úgy kívánják, nem számol-e le a paksi atomberuházással?
Energetikai szakemberek erre a lehetőségre csak hümmögnek, s többen is azt a véleményt képviselik, legalább a zsebünkben marad rengeteg milliárd euró. Ez igaz is, miként az is, hogy a Paksi Atomerőművel – elavulása miatt is – valamit mégis csak kezdeni kell.
A legnagyobb bizonytalanságot a politika okozza
Oroszország és az orosz gáz körül jelenleg sok a bizonytalanság. Ami pozitív, hogy a fontos Európába irányuló vezetékeken rendben érkeznek a szállítmányok. Az Északi Áramlaton keresztül közvetlenül. Az Ukrajnán átvezető szakaszon is, azzal a bizonytalansággal, hogy az orosz-ukrán konfliktus miatt jelentős a rizikó.
Európa energiafüggősége Oroszországtól az egyik fontos uniós problematikává lépett elő. Nem kis részben azért is, mert egyelőre csak találgatni tudjuk, mit lép majd a ravasz orosz medve.
