A mostani labdarúgó világbajnokság egyértelműen a meglepetések vetélkedője. Már Kamerun Brazilia feletti győzelme után észbe kellet volna kapnia a ,,nagyoknak”, jó lesz odafigyelni, nem lehet félvállról venni a dolgokat, az afrikaiakkal bizony alaposan számolni kell. Sorban elhullottak olyan futbalnemzetek csapatai, mint Németország, Spanyolország, Dánia, Hollandia…

És most Portugália is.

Christiano Ronaldo sírva jött le a pályáról.

Megértem.

Ám a kérdés számomra mégsem ez. Sokkal inkább az, miért a kispadon ülte végig a meccs nagy részét?

Csak merem remélni, hogy a portugál szakvezetés inkább úgy vélekedett, kicsi eséllyel okozhat újabb meglepetést a marokkói csapat. Arra pedig gondolni sem merek, hogy esetleg lebecsülték az észak-afrikai együttest.

Akárhogy is volt hibásan gondolkoztak, eltaktikázták magukat.

Ez a sportesemény is rámutatott arra, elsősorban nekünk, európaiaknak ideje leszámolnunk számos tévhitünkkel.

Egyebek között az afrikai, az ázsiai országok fejlettségéről alkotott véleményünket illetően.

Meglehet, ha több, s kivált átfogóbb ismereteink lennének a világukról, kultúrájukról, jobban értenénk azt is, miért sikerült ilyen önzetlen küzdelemben legyőzniük a marokkóiaknak a portugál labdarúgó csapatot.

Mert nem biztos, hogy csak kizárólag a futbalban ilyen jók.