A bőrönd bepakolása ma már nem csak egy utazás kezdete, hanem egyfajta generációs rituálé. A repülőtéri búcsúzkodás lett az új ballagás.
Sírva vigadunk, miközben a jegyünk egy jobb élet ígéretére szól Londonba, Berlinbe vagy éppen Bécsbe. De mielőtt végleg lezárnánk a zipzárt, érdemes feltenni a kérdést: valóban csak a határon túl kezdődik a jövő?
A „fű zöldebb” illúziója
Tagadhatatlan, hogy a számok sokszor a Nyugat mellett szólnak. Az euróvonalzóval mért fizetés csábító, de a képletből gyakran kimarad a „társadalmi adó”. Külföldön másodgenerációs bevándorlóként, vagy „csak egy kelet-európaiként” elindulni a ranglétrán nem sprint, hanem kőkemény akadályfutás. Itthon viszont megvan az a felbecsülhetetlen előnyöd, amit társadalmi tőkének hívunk.
Itt nem kell elmagyaráznod a vicceidet, itt értik a referenciáidat, és itt van mögötted az a kapcsolati háló (barátok, család, egykori szaktársak), ami egy váratlan krízis esetén megtart.
A pionír-szellem lehetősége
Magyarországon ma rengeteg olyan terület van, ami „bejáratásra” vár. Míg nyugaton a rendszerek gyakran merevek és túlszabályozottak, itthon egy jó ötlettel, digitális írástudással és némi proaktivitással sokkal nagyobbat lehet gurítani. Itthon lehetsz te az, aki behoz egy új szemléletet, aki megreformál egy iparágat.
Vagy aki felépít egy olyan startupot, ami nem csak egy fogaskerék egy multi gépezetében. Kisebb a tó, de te lehetsz benne a cápa.
A változás, amit te hozol
Van egy mondás: „Ha mindenki elmegy, aki változást akar, akkor ki fogja végrehajtani?” Ha a legtehetségesebb, legnyitottabb generáció elhagyja az országot, akkor valóban csak az marad, ami elől menekülnek. Maradni ma Magyarországon nem megalkuvás, hanem egyfajta lázadás a körülmények ellen.
Annak a választása, hogy nem a készbe ülsz bele valahol máshol, hanem te magad alakítod a környezetedet olyanná, amilyenben élni szeretnél.
Generáció – Az érzelmi infláció
Azt a pénzt, amit megkeresel, el lehet költeni, de a vasárnapi ebédeket, a baráti sörözéseket a törzshelyeden és a közös emlékeid színhelyeit nem tudod „visszavásárolni”. A honvágy nem egy romantikus regény kelléke, hanem egy nagyon is valós mentális teher, ami sokszor pont azt az életminőséget rontja le, amit a magasabb fizetés hivatott megteremteni.
Természetesen senkit nem lehet hibáztatni azért, ha szerencsét próbál. De látni kell, hogy Magyarországon is épülhetnek karrierek, születhetnek világraszóló sikerek. A kérdés csak az, hogy van-e bennünk elég dac és kitartás ahhoz, hogy ne csak nézzük a vonatot, hanem mi magunk fektessük le a síneket.
