Két legyet egy csapásra
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által a tejágazat kistermelői számára kifejlesztett módszer révén két égető problémát is megoldhatunk egyszerre: úgy növekedhet a termelés volumene, hogy közben a mezőgazdaság szén-dioxid lábnyoma csökken, feloldva azt a dilemmát, hogy miből finanszírozzuk a haszonállat-tartás „zöldítését.”
A módszer segítségével egyértelműen azonosíthatóvá válnak azon pontok, ahol lecsippenthetnénk a káros üvegházhatású gázkibocsátásból (pl. a takarmány összetételének változtatásával, energiabarát eszközök használatával), és abban is segít, hogyan mérhetjük és regisztrálhatjuk a csökkenést.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”99″]
Ezen felül, az eszköz megkapta a Gold Standard tanúsítványát, ami egy klímaváltozással kapcsolatos projekteket értékelő független, nemzetközi szervezet. Enélkül a termelők nem lennének jogosultak részt venni a nemzetközi szén-dioxidkvóta-rendszerben – vagyis nem válthatnák pénzre alacsonyabb kibocsátásukat.
„A világ tejtermelésének 2025-re 144 millió tonnával kell bővülnie a növekvő igények kielégítéséhez” – mondta Henning Steinfeld, a FAO szakértője.
Az állatok körülményeinek és takarmányozásának, továbbá a trágyagazdálkodás javításával, magasabb tejhozamot garantáló fajták preferálásával szintén fontos lépéseket tehetünk ebbe az irányba – áll a közleményben.
Áttörést jelentő módszer
A jelenlegi szabályozás szerint projektgazda kormányok, for- és nonprofit szervezetek folyamodhatnak kibocsátási engedélyért, az általuk vélhetően kibocsátott üvegházhatású gáz (pl. szén-dioxid, metán) nagyságában. Amennyiben azonban ténylegesen kevesebb káros gázt termeltek, a megspórolt mennyiséggel kereskedhetnek a nemzetközi piacon, ezzel adva pénzügyi ösztönzést a klímabarát fejlesztésekhez.
Az állattartás mindezidáig nem képezte részét ennek, mert hiányzott a metódus, ami a gázkibocsátásra és –csökkentésre vonatkozó hiteles számításokat lehetővé tette volna.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Kenya példája
Az új eszköz kifejlesztése Kenyában történt, ahol az már jelenleg is a részét képezi az ország azon törekvésének, hogy tejtermelését fenntartható módon növelje.
Az állattartó szektorban főleg kistermelők dominálnak, akik nehezen férnek hozzá az új, termelékenységnövelő technológiákhoz, így kibocsátásuk alacsony – ellentétben az egységnyi tejre vetített gázkibocsátással.
Ezentúl azonban a kenyai kormány képes lesz nyomon követni és hiteles adatokkal szolgálni arról, hogy lépései ténylegesen csökkentették a szektor kibocsátását, vagyis hogy az egységnyi tejre vetített gázkibocsátás alacsonyabb lett. Ezzel az állattartás is hozzájárul majd az ország nemzetközi klímavállalásainak teljesítéséhez.
Amit az ágazatról tudni kell
A tejtermelés káros üvegházhatású gázkibocsátása területenként eltérő. Egyes országokban alig 1,7 kilogram szén-dioxid jut egy kilogramm tejre (CO2 e/kg), míg máshol akár 9 kilogram is lehet ez az érték. A világátlag 2,8 jelenleg, míg Kenyában farmtól függően 3 és 8 között változik. Ebből is látható, hogy a termelési módszer jó megválasztásával milyen hatással lehetünk a klímaváltozás hatásainak enyhítésére.
A hamarosan kezdődő ENSZ klímakonferencia (COP22) ilyen innovatív megoldásokra fókuszál, hogy képesek legyünk jobban alkalmazkodni a klímaváltozáshoz, hatásait csökkenteni, és közelíteni a párizsi klímaegyezményben elfogadottakhoz.
