Ez volt az utolsó kártya
Az EKB „kijátszotta az utolsó kártyát, szükségtelenül” – mondta a német kereskedelmi és iparkamarák szövetségének (DIHK) vezetője, Martin Wansleben, aki azt kifogásolta, hogy az EKB állampapírokat is vásárol a havi 60 milliárd euróból. Az államkötvények felvásárlásának hatása az árszínvonalra bizonytalan, viszont csökkentheti a hajlandóságot a reformok végrehajtására az övezet válsággal küzdő tagállamaiban – áll a DIHK közleményében
Hasonlóan vélekedett a takarékszövetkezeti szövetség (DSGV) elnöke, Georg Fahrenschon, aki szerint az EKB a mennyiségi enyhítés beindításával „az utolsó töltényét is ellőtte”, amire nem is lett volna szükség, mert az energiaárak alakulásával nem számolva az infláció „abszolút stabil”, a fogyasztás pedig erőteljes.
A piacok elárasztása „olcsó pénzzel” nem helyettesítheti a szerkezeti reformokat a válságállamokban – tette hozzá Georg Fahrenschon a DSGV közleménye szerint, hangsúlyozva, hogy az EKB „kockáztatja a hitelességét”, mert a mennyiségi enyhítés révén abba a veszélybe sodorja magát, hogy a monetáris politika mellett részt vesz a fiskális, költségvetési politika alakításában.
A szükséges rossz
Ugyanakkor a berlini DIW gazdaságkutató intézet elnöke, Marcel Fratzscher szerint az EKB programja „a szükséges rossz”, elkerülhetetlen az euróövezeti válság legyőzéséhez vezető úton. Az EKB „erős és meggyőző” üzenetet küldött a pénzügyi piacoknak, és „helyesen hangsúlyozza”, hogy a mennyiségi enyhítés beindítása után az eddiginél is nagyobb a kormányok felelőssége a szerkezeti reformok végrehajtásában.
A DIW honlapján közölt állásfoglalásban Fratzscher hozzátette, hogy az EKB kizárólag az árszínvonal alakulásához köti az értékpapír-vásárlásokat, amivel világossá teszi, hogy nem tiltott költségvetési finanszírozásról van szó. Marcel Fratzscher egy korábbi, az EKB mennyiségi enyhítő programjának várható hatásairól szóló értékelésében azt is kiemelte, hogy a program nagymértékben támogatja a német gazdaságot, mert ösztönzi az exportot.
Az EKB programját a konzervatív CDU/CSU részéről tartózkodva fogadták, és a reformok folytatásának szükségességére helyezték a hangsúlyt, a konzervatívokkal kormányzó szociáldemokraták (SPD) és az ellenzéki Zöldek viszont üdvözölték, jelezve, hogy a mennyiségi enyhítés ösztönzi a hitelezést, ezen keresztül pedig a beruházásokat és az innovációt, ami a munkanélküliség csökkenése, a gazdasági növekedés beindulása felé vezet.
Ez valójában pénznyomtatás
„Ha az EKB szuverén kötvényeket vásárol, a kormányok csak újabbakat bocsátanak ki, ami gyakorlatilag önmaguk pénznyomdával történő finanszírozásával egyenértékű” – fogalmazott Hans-Werner Sinn, aki szerint ezt az uniós szerződés 123-as cikkelye is tiltja és még (a német) alkotmánybíróságnak is engedélyeznie kellene. „Nem látom be, miért kellene az EKB-nek az olajárak csökkenése miatt aggódnia és közben olyan politikát folytatnia, ami az euró árfolyamának gyengítésével végső soron az olajárak emelkedéséhez vezet. Már csak azért sem, mert a gyenge euró minden más importtermék árát is megemeli, ezzel a fogyasztók reáljövedelmét csökkenti” – közölte az ifo elnöke.
Úgy vélte, az EKB célja ezzel a lépéssel valójában nem a defláció elhárítása volt, hanem a krízisbe jutott országok kormányainak és bankjainak megmentése. „A kötvényvásárlások megemelik a bankok portfoliójában lévő kötvények értékét, így azok részvénytőkéjét is, de legalábbis megakadályozzák annak csökkenését” – mutatott rá. A már egyébként is alacsony kötvényhozamok ezzel párhuzamosan csak tovább csökkenhetnek, ami viszont megkönnyíti újabb hitelek felvételét a krízisbe jutott országoknak. Ezáltal pedig csak csorbul a feltétlenül szükséges strukturális reformok végrehajtására ható kényszer – hangsúlyozta az ifo gazdaságkutató intézet (ifo Institut – Leibniz-Institut für Wirtschaftsforschung an der Universität München e. V.) elnöke a közleményében.
