2024 május 04

Kilőtte a rakétát az EKB! Vagy mégsem?

Az Európai Központi Bank csütörtöki kamatdöntő ülése után Mario Draghi elnöke bejelentette, az EKB  összesen havi 60 milliárd euró értékben vásárol majd eszközöket az eurózónában, kiterjesztve a korábban bejelentett eszközvásárlási programokat. A közölt mérték meghaladta a korábban kiszivárgott 50 milliárd eurót. Draghi jelezte, a márciusban induló program legalább 2016 szeptemberéig tart majd, de „nyílt végű” akcióról van szó, vagyis a lezárás nem dátumhoz, hanem az EKB éppen 2 százalék alatti inflációs céljához van kötve.

A trükkös részletek

Amennyiben a program valóban 19 hónapig tartana, az összesen 1140 milliárd eurós likvid tőkét jelentene, amely az előzetes várakozások felső határához közelít.

A kötvényvásárlási programot az EKB koordinálja majd, a kockázatmegosztás a tagállamok között pedig 20 százalékos lesz. A fennmaradó kockázatot az egyes tagállamok viselik majd.

Nincs kizárva Görögország

Az EKB a másodpiacon vásárol majd euróban denominált befektetésre ajánlott kötvényeket, melyek igen széles tartományban, 2 és 30 éves lejárat között mozoghatnak. Draghi újságírói kérdésre tájékoztatott, hogy a negatív hozamú papírok is részesei lehetnek a programnak.

Kiemelte, az olyan országok, mint például Görögország, melyek nemzetközi mentőcsomagért folyamodtak, illetve ehhez köthető programban vesznek részt, további követelményeknek is meg kell felelniük. Draghi azonban hangsúlyozta, nincsen semmilyen különleges szabály Görögországra nézve, vagyis júliustól a görögök is megkaphatják az EKB hátszelét.

A magyar piac felé fordulhatnak a befektetők

Magyar szempontból pozitívnak értékelték az EKB döntését piaci elemzők, akik szerint a növekvő globális likviditás extra keresletet támaszthat a magyar eszközök iránt.

Draghi jelezte mindemellett, hogy odafigyelnek arra, ne torzítsák szignifikánsan a piaci árazásokat. Ebből adódóan az egyes kötvénykibocsátások maximum 25 százalékát vásárolhatják meg, és az egyes kibocsátók papírjaiból legfeljebb 33 százalékot vehetnek.

Egyet is értettek a jegybankárok, meg nem is

Hozzátette, a kiterjesztett eszközvásárlási programra szükség van, mert az inflációs várakozások jelenleg igen rosszak. Noha 2015 végétől emelkedésnek indulhat a mutató, a negatív infláció tartósabban sem elképzelhetetlen. Az eurózónában decemberben 0,2 százalékkal csökkentek a fogyasztói árak, miközben a negatív tartományra 2009 óta nem volt példa. Az olajár zuhanásának esetlegesen fellépő másodlagos hatásai pedig még inkább ronthatnak a középtávú infláción.

Draghi újságírói kérdésre közölte, a tanácstagok egyetértettek abban, hogy a QE egy valós monetáris eszköz, amely alkalmazható, abban azonban nem volt egység, hogy ezt pontosan mikor is kellene bevetni.

A mesteri húzás

Ha közelebbről megvizsgáljuk az EKB mai lépését, az látszik, hogy az eurójegybank zseniális manővert hajtott végre. Miután kiszivárogtatta az 50 milliárdos összeget, bejelentette a 60 milliárdot, amivel alapot adott kedvező befektetői hangulatnak. Nem véletlen, hogy a CNBC és a Bloomberg által közvetlenül a döntés után megkérdezett elemzők úgy nyilatkoztak, a piacok végre megkapták, amire vártak.

Előfordultak azonban ellenvélemények is. Scott Minerd, a Guggenheim Partners befektetési igazgatója a CNBC-nek azt mondta, az EKB-nak a sikeres programhoz sokkal több kötvényt kell vásárolnia az amerikai jegybank szerepét betöltő Fednél. Hozzátette, személyes véleménye szerint az új akció nem lesz elegendő.

Nem rendkívüli

Tekintve azonban, hogy a teljes összeg a tavaly elindított programok kiegészítéseként éri el a 60 milliárdot, nem beszélhetünk rendkívüli mértékű eszközvásárlásokról – összevetve például a Fed havi 85 milliárdos QE3 programjával. Ráadásul az EKB időzítése is kiváló volt, mivel korábban kellően felkészítették a piacokat a QE bevezetésére, melyek lényegében be is árazták azt. Éppen ezért jegyezte meg Christine Lagarde Davosban a döntés előtt, hogy az európai mennyiségi lazítás lényegében már hatott is.

Mindeközben az EKB nagyon jól tudta, hogy az európai politikai megosztottság, valamint a németek szembenállása erős nyomásként nehezedik majd a kormányzótanácsra. A német ellenszél két alapvető oka az volt, hogy Európa legnagyobb gazdaságának vezetői egyrészt ragaszkodnak a szigorú fiskális politikához, illetve a strukturális reformokhoz, melyeket az EKB olcsó pénze akár fel is lazíthat. Másfelől pedig, érthető módon, nem rajongtak az ötletért, hogy a német adófizetők még több pénzt fordítsanak a rossz helyzetben lévő tagállamok megsegítésére.

A manőver és az átdobott labda

Az EKB pedig már régóta kommunikálta – és ma ismét igen erősen hangsúlyozta –, hogy az új program semmiképpen sem válthatja ki a kritikusan fontos strukturális reformokat – ahogyan erre éppen ma Angela Merkel német kancellár is utalt. Ezeknek pedig összhangban kell lenniük a Stabilitási és Növekedési Paktummal, hogy helyreálljon a bizalom, ami felélénkíti a befektetéseket.

Amellett, hogy az EKB úgy tűnik, hosszú időre átdobta a labdát a fiskális oldalra, a 20 százalékos kockázatmegosztás a németeknek kedvez, mivel a kockázatok jelentős részét az egyes érintett tagállamok jegybankjai viselik majd.

Mindemellett az EKB a nyílt végű programmal megtartotta magának a mozgásteret a további lazításhoz, amennyiben nem teljesülne a mandátumában meghatározott árstabilitás. Ráadásul a nagy görög kérdést is ügyes csellel oldották meg, mivel nem bólintottak rá azonnal a görög eszközök vásárlására, de a „speciális feltételek” teljes kizárást sem jelentenek.

A legnagyobb kérdést ezután az jelenti majd, hogy egyrészt a németek értékelik-e az EKB lépését, másrészt, hogy a frissen nyomott pénzek vajon valóban élénkítik-e a hitelezést, és oda kerülnek-e, ahova az eurójegybank szánja őket.

Az EKB a várakozásoknak megfelelően a fentiekkel párhuzamosan nem változtatott az alapkamaton, vagyis maradt a 0,05 százalékos irányadó ráta, a 0,3 százalékos hitelkamat, illetve a mínusz 0,2 százalékos betéti kamat.

A bejelentést követően az euró jelentős gyengülésnek indult a devizapiacokon.