A nyári napsütésben izzadó turisták hosszú sorokban várnak arra, hogy felmásszanak a Notre-Dame székesegyház újjáépített tornyaiba és szembenézzenek a vízköpőkkel.
Alig négy méterrel a lábuk alatt egy régészcsapat az ellenkező irányba halad: egyenesen lefelé, vissza az időben, a 2000 évvel ezelőtti római Párizsba.
A francia média által csak az „évszázad ásatásának” nevezett projekt a katedrális előterében zajlik. Egy kordonokkal körülvett nyílt gödör, amelyet egy fajárda szel át – csupán néhány lépésre a hömpölygő turistatömegtől.
A Da Vinci-kód és a római császár
A helyszín máris lenyűgöző kincseket rejt. A régészek eddig több száz tárgyat emeltek ki a földből, köztük egy negyedik századi érmét Konstantin császár arcképével, valamint olyan középkori cserépszilánkokat, amelyek belsejében rejtélyes, eddig megfejtetlen jelek láthatók – akár egy modern Da Vinci-kódban.
„Ritka lehetőség ez számunkra, hogy valami olyasmivel foglalkozzunk, ami kézzelfoghatóan megváltoztatja Párizs történelmét” – nyilatkozta Lucie Altenburg, a párizsi régészeti egység restaurátora az Associated Pressnek.
A leggazdagabb leletek meglepő módon a legmocskosabb helyekről, a középkori házak alatti régi latrinákból és szemétgödrökből kerülnek elő. A puha, mocsaras közeg megóvta a tárgyakat, így a kutatók szinte teljesen ép korsókat és csészéket is
Miért éppen most ásnak?
A 2019-es tragikus tűzvész után a Notre-Dame-ot 2024 végén nyitották meg újra a nagyközönség előtt. Párizs városa most az előtte elterülő forró, kopár teret szeretné fásítással és árnyékolással élhetőbbé tenni a globális felmelegedés okozta egyre forróbb nyarak miatt.
Egy ilyen ősi városban azonban nem lehet csak úgy munkagépekkel nekimenni a talajnak. A törvények előírják, hogy a mélyebb rétegeket előbb dokumentálni és menteni kell.
- A projekt célja: 160 új fa ültetése és egy hűsítő vízréteg kialakítása a kövezeten.
- A befejezés várható éve: 2028.
- Turisztikai fejlesztés: A tér alatti egykori parkolót Szajnára néző látogatóközponttá alakítják át.
Lutetia titkai a szigeten
A városok az évszázadok során egymás romjaira épültek. Párizs bölcsője a Szajna szigete, az Île de la Cité. Amikor 1163-ban elkezdték építeni a Notre-Dame-ot, a mai tér helyén még sűrű középkori lakónegyed állt.
A régészek számára a legértékesebbek a római kori leletek, amikor a várost még Lutetia néven ismerték. A Római Birodalom összeomlásakor a lakosság a szigetre vonult vissza, és a korábbi monumentális római épületek köveit használták fel erődítésként. Camille Colonna ásatásvezető csapata talált is egy hatalmas római küszöböt, amelyet a későbbi korokban egyszerűen fejjel lefelé fordítottak, és útburkolatként hasznosítottak újra.
Az ásatás mindaddig folytatódik, amíg a beruházás megengedi. A kutatók bíznak benne, hogy a római rétegek alá ásva elérhetik a városnak nevet adó gallok legkorábbi nyomait is.
