Az Amerikai Egyesült Államokban hagyománya van annak, hogy a választók az ország gondjaiért – félidőben – az elnököt és a pártját büntetik. A helyzet hasonlít egy kicsit arra a helyzetre, amely George W. Bush idején következett be a félidős választásokon. Igaz Bush két háborút is vezetett abban az időben, egyet éppen ő kezdeményezett.
Többségbe kerül a Republikánus Párt Amerikában
Most az amerikai Republikánus Párt – mint arról a Tőzsdefórum is beszámolt híradásában – elhódította a többséget a szövetségi felsőházban, miután – saját korábbi pozícióinak megőrzése mellett – hétnél több, eddig demokrata kézen lévő szenátusi mandátumot megszerzett. Ennek megfelelően a szövetségi törvényhozás mindkét kamarája a republikánusok ellenőrzése alá kerül 2015 januárjától, miután a konzervatív párt a képviselőházban is megőrizte, sőt tovább növelte fölényét. A szenátus elhódítása a demokratáktól a legdrámaibb politikai fordulatot jelenti Washingtonban Barack Obama hivatalba lépése, 2009 óta. A republikánusok ugyanis minden eddiginél nagyobb engedményekre kényszeríthetik az elnököt, akinek a mozgástere kormányzása utolsó két évében jelentősen leszűkül.
Obamáról meglehetősen összetett kép él Amerikában. Sokan a keddi választások után fel is teszik a kérdést: ilyen gyenge lenne az elnök? Maguk az amerikaiak is úgy válaszolnak, egyáltalán nem. Akkor mégis, mi lehet a gond abban a gazdasági környezetben, amelyben a munkanélküliség megfelelőnek, hat százalékosnak tekinthető, a gazdaság növekedése, a válságos évek után gyorsuló növekedési pályára állt? A legnagyobb probléma, hogy az amerikaiak ebből keveset éreznek, bizonytalanok, hétköznapjaikat az Ebola-ról, az ukrán válságról, a dzsihadisták előretöréséről szóló drámai beszámolók sokkolják. Olyanok, amelyekben az amerikai közvélemény és a világ is az USA-tól várja első helyen a megoldást.
Az amerikai emberek hangulata nagy valószínűséggel a választások után sem javul majd. Barack Obama és a demokraták számára a következő választásokig hátralévő két esztendő keserves időket hozhat. A fő kérdése ugyanis már most az, sikerül-e majd kompromisszumokra jutnia Obamának a Kongresszus mindkét házában többségben lévő republikánusokkal? A viták jelentős része szociális, gazdasági és pénzügyi jellegű.
Pénzügyi, gazdasági és szociális kérdésekről nyílhatnak viták
Szinte bizonyos, hogy a viták kereszttüzébe kerül az államháztartási és az egészségügyi reform. Egy sor pénzügyi határozat még elfogadásra vár. Decemberben még a ,,régi” összetételű Kongresszusnak kell elfogadnia a szövetségi kormány folyó finanszírozási tervezetét. Azután márciusig jön egy újabb időszak. Az adósságplafon ügyében csupán márciusig van idejük a pártoknak egyezségre jutniuk. Még jól emlékezhetünk az időszakra, amikor az adósságplafon miatt folytatott viták és azok következményei megbénították a washingtoni politikát, s előfordult, hogy működésképtelen minisztériumokhoz vezettek.
Biztos, hogy ismét a viták kereszttüzébe kerül az ,,Obamacare” néven elhíresült, a jelenlegi elnök nevéhez 2010 óta fűződött egészségügyi reform. A reform célja az, hogy minél több amerikai – akár büntetőjogi szankciók alkalmazásával – bekerüljön az egészségbiztosítási rendszerbe. Mindez együtt járt pénzügyileg szegényebb rétegek támogatásával. Az egyelőre még nem látható, mennyire sikerülhet a republikánusoknak visszafordítaniuk a reformot. A reform céljaira szánt pénz visszafogása azonban mindenképpen elképzelhető.
Máshogyan látják az adóreformot a politikai erők
Ugyancsak nagy vita várható az adópolitikában is. Abban a politikai erők között egyetértés van, hogy szükség van jelentős adóreformra, amelyben csökkenthet az adóterhelés és kevesebb lesz a kivétel, a kedvezmény. A megoldás iránya azonban alapjaiban különbözik.
Obama és a demokraták az adók újraelosztási rendszerén változtatnák, és nagyobb terheket rónának ki a magasabb jövedelmekre. A republikánusok ezzel szemben az alacsonyabb árakat óhajtanának, a polgárokat és a vállalkozásokat erősítenék a kedvezőbb adókkal. Ezzel a fogyasztást, a növekedést ösztönöznék, hogy az ország ne csak képes legyen áttörni a gazdasági növekedés két százalékos felső határát, hanem tartósan képes is legyen ott maradni.
Szinte bizonyos, hogy az USA monetáris politikájában is keményebb idők jönnek. Republikánus körökben jelentős a félelem a dollár leértékelődésével kapcsolatban. Politikusi körökben megfogalmazódott a pénzügypolitika, a FED szigorúbb törvényi ellenőrzése, szabályozása. Bizalmatlanság is tapasztalható a FED-el szemben, szerepét a válság utáni esztendőkben túlzottnak tartják.
Kérdéses lesz-e elegendő erő a kompromisszumokhoz?
Az elnöknek és az amerikai társadalomnak kétsége sem lehet afelől, hogy nehéz évek jönnek az USA politikájában. A republikánus többség következtében csak kompromisszumok árán folytatható a kormányzás. A republikánusok ugyanis már nem csak részt vehetnek a politika alakításában, hanem blokkolhatják is azt. Olyan kérdésekben, mint például a bevándorlási, a szociális reform megvalósítása, vagy például a kormánynak a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek megfékezésére tett intézkedései.
Mindenütt kompromisszumokra lesz szükség. Sikerülhet-e egyezségre jutni? Ez meglehetősen kérdéses.
