Az elsők között
Helik Ferenc hozzátette, „slágerélelmiszer” bármi lehet, a kakaótól a gesztenyemasszáig, húsipari vagy tejtermékekig minden, ami nagy mennyiségben és gyorsan fogy, mivel így a „bűnjel” hamar eltűnhet.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”103″]
Ezért is fontos, hogy az emberek csak megbízható helyeken vásároljanak, aluljárókban, bizonytalan weboldalakon pedig ne – tette hozzá.
Kitért arra, hogy 2012. március 15-én, öt éve kezdte meg munkáját a Nébih, és a kiemelt ügyek igazgatósága is ekkor jött létre, amely az olaszországi és dániai hasonló hatóság mellett a harmadik ilyen felügyelet volt akkor az unióban.
A Nébihnek azóta is két fő feladata van, a fogyasztók tájékoztatása ismeretterjesztő anyagokkal és terméktesztekkel, valamint az illegális tevékenység visszaszorítása – mondta.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Miért akadtunk ki ennyire az élelmiszerek minőségére?
Érdekes megvilágításba helyezi többsebességes Európáról szóló fejleményeket a V4 országok (Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország) reakciója azzal kapcsolatban, hogy kiderült: az országaikban forgalomba hozott az élelmiszerek minősége eltér a nyugat-európaihoz képest.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Most, hogy 60 éves lesz az Európai Unió, egyre többen fogalmazzák meg, hogy átfogó reformfolyamat megindítására van szükség. Azóta több lehetséges opciót vázoltak, ezek közül az egyik legvalószínűbb, hogy az integráció mélyítésére nem fog minden tagállam rábólintani. Így alakulhat ki egy olyan helyzet, melyben egyes periférián lévő tagállamok állampolgárai másodrangúnak érezhetik majd magukat.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”103″]
Ennek az érzésnek az előretörésére hívja fel a figyelmet az élelmiszerek minőségével kapcsolatos vita is. A V4 országok, köztünk hazánk is azért küzd, hogy az Európai Unió is ismerje el: az itt élőknek silányabb termékeket kell fogyasztaniuk ahhoz képest, amit német vagy osztrák szomszédaik asztalaira kerülnek.
