Daniel Kahneman pszichológus szerint a rövidebb vakációkra ugyanolyan szívesen emlékszik vissza az ember, mint a hosszabbakra. Meglepően sok viselkedéskutató szerint a vakáció egyszerű dolgokkal javítható. Például az út előtt rendesen meg kell tervezni mindent, majd a végén otthon átbeszélni a történteket.
A két én
Kahneman élete során az emberek egymáshoz kötődő tapasztalatait, emlékeit kutatta. Úgy gondolja az emberi psziché két részre osztható: egy tapasztalati énre, mely az adott pillanatban él, illetve az emlékező énre, mely visszatekint a múltba. A boldogságunk különböző módon határozható meg aszerint, hogy melyik énünket helyezzük előtérbe.
Ha a tapasztalati énünket szeretnénk boldoggá tenni, akkor tervezzünk hosszabb szünidőt. Plusz egy hét koktélozgatás a napsütésben nyilvánvalóan jobban csökkenti a stresszt, mint a gép előtt görnyedni munka közben.
Ha az emlékező énünket szeretnénk boldoggá tenni, (mely sokkal tovább tart majd életünk során) akkor egy rövidebb vakáció a megfelelő.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Csak úgy repül az idő
Az emberi agy könnyen emlékszik vissza minden újdonságra. Kahneman szerint, ha életünk története nem sokat változik az idő során, egyre nehezebb lesz a történtek pontos körülményeire visszaemlékezni. Pontosan ezért tűnhet úgy visszatekintve, hogy repülnek az évek, holott egy napunk az örökkévalóságig tart.
Mikor két hétre megyünk egy helyett, nem változtatunk az élményeken annyit, hogy a tapasztalatok meg is maradjanak bennünk. Inkább az egész egy nagy emlékké alakul néhány kiemelkedő pillanattal.
Más szavakkal, ha mindenképp hosszabb utat tervezünk két lehetőségünk van. Az egyik, hogy az első hét után drámai változást eszközlünk az addigi időtöltésben, hogy az emlékező énünket teljesen új élmények érjék. A másik, hogy az első hétvben valami kevésbé költséges dolgot csinálunk, például kerüljük a drága szállodákat, kocsibérlést, satöbbi. Hosszútávon úgysem a pénz teszi az emléket csodálatossá.
