Mi az a tárgy, amit a másnaposan porkávét főző kollégista és az unokáinak mézes-citromos gyömbérteát készítő nagymama is ugyanúgy használ? Természetesen a vízforraló, amely ha kell, tűri hogy virslit főzzünk benne, ha nincs rá szükségünk, kikapcsolja magát, de mindenesetre gyors, tartós és egyszerű használni. Legalábbis ilyen kéne legyen.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”99″]
Michael Phelps sírna
De mennyire gyors a Sencor SWK 37GG Pastel modellje? Hogy ezt kiderítsem, összemértem három vízforralásra alkalmas tárgy főzési képességét. Egyikük a már említett Sencor gép volt, majd jött a régi vízforralóm (Orion OHA 6278 ST), végül pedig egy elektromos főzőlap, amin egy sima lábost melegítettem fedővel. Mindegyikük feladata egy liter víz felforralása volt a lehető legrövidebb idő alatt.
A startpisztoly eldördülése után röpke 3 perc 5 másodperc és 15 századmásodperc múlva már győztest is hirdethettem, ennyi idő kellett a Sencornak, hogy felforrjon és kikapcsolja magát. A második pár másodperces lemaradással a régi vízforralóm lett, neki 3 perc 12 másodperc és 31 századmásodpercre volt szüksége egy liter víz felforralásához. (A harmadik versenyző végül akkora lemaradásban volt, hogy diszkvalifikáltam.)
A két gép közti különbség kicsinek tűnik, mégis érdemes belegondolni, hogy az előbbi idő bődületes világrekord lehetne a férfi 4X100-as gyorsváltók történelmében, azt ugyanis a Michael Phelps, Garrett Weber-Gale, Cullen Jones, Jason Lezak amerikai négyes tartja 3:08.24-es eredménnyel, míg az utóbbi idő a riói olimpián csak az ötödik helyre lett volna elég a döntőben.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Praktikum és esztétikum
A jó vízforraló feladatának összetettségét tekintve mind a kutya, mind pedig a levegő fölött áll: úgy kell hűségesnek lennie, hogy közben, csak akkor vegyük észre, hogy létezik, hogyha hiányoljuk. Lévén a háztartás (látszólag) kevésbé fontos tárgyai közé tartozik, a legnagyobb bűnök, amiket egy vízforraló elkövethet, hogy útban van, baj van vele vagy eltörik valamije. (Ezekre amúgy is ott vannak a gyerekek.)
A Sencor vízforralójának viszont pont ez utóbbi lehet az egyik legnagyobb gyengesége hosszútávon, hiszen a gép teljes külső borítása műanyag, holott ebben az árkategóriában már bőven lehet fémkülsejű de legalábbis vastagabb falú, strapabíróbb borítású vízforralót is kapni.
Ezt leszámítva viszont egész praktikus kis gépet kapunk gombnyomásra nyíló fedéllel (sőt a gomb jó helyen is van), kézre eső fogantyúval és könnyen tisztítható felületekkel. Az egyetlen kisebb negatívum talán, hogy ha nincs lecsukva a gép fedele, akkor mint az őrült, ki letépte láncát folyik szanaszéjjel a víz a kiöntő nyílás mellett.
A Sencor gép igazi különlegességét azonban nem igazán az eddig leírt jellemzők adják, hanem a dizájn. És itt azt hiszem anélkül, hogy belemennénk az én ízlésembe vagy a „mire gondolt a költő” örökérvényű kérdése mentén elindulnánk felfedezni az ipari formatervező mérnökök lelki mélységeit, maradjunk annyiban, hogy ez a vízforraló más. Van, akinek ez tetszik, van akinek nem, én mindenesetre adnék egy plusz pontot az igyekezetért.
És hogy mi a tanulság?
Ha valakinek tetszik a gép kinézete és szeretné egy kis ablakon át nézni ahogy a vize kéken megvilágítva forr, az ne habozzon, nem fog csalódni, akinek viszont nem annyira jön be a trendi dizájn, annak érdemes lehet még körülnéznie a piacon.
