Hogy tisztában legyünk azzal, hogy a hulladékkezelés során mit szabad és mit nem, érdemes a szelektív gyűjtésnél kezdeni a tájékozódást. Jöjjenek hát az alapszabályok!
A szelektív gyűjtés lehetőségei
A leggyakoribb szelektív konténer a sárga színű, amiben a műanyagot gyűjthetjük. Ide mehetnek tehát a lapított PET-palackok, a műanyag csomagolóanyagok és szatyrok/zacskók, illetve a joghurtos poharak és vajas dobozok (kimosva). Vegyszeres vagy zsíros flakonokat, fogkefét, műanyag játékokat, kazettákat és lemezeket azonban tilos beledobni!
A legtöbb helyen a sárga színű konténerbe gyűjtik a fémhulladékot is, tehát az alufóliát, a zárókupakokat, a kiöblített konzervdobozokat, az alumíniumdobozokat és a befőttes üvegek tetejét. Valamint ide tartozik a hajtógázas hajlakk, a dezodor vagy a borotvahab flakonja is.
Ezeken kívül a vidéki városokban az italos kartonokat (Tetra Pak) is ide kell bedobni, természetesen ezt is szétlapítva érdemes.
A második leggyakoribb szelektív kuka, amit sok helyen láthatunk, az a kék színű, ami a papír gyűjtésére szolgál. Ide kerülhetnek az újságok, a szórólapok, a reklámkiadványok, a telefonkönyvek, a kartondobozok, az irodai papírhulladék, illetve Budapesten a Tetra Pak csomagolásokat is itt gyűjtik be. Zsíros és szennyezett papírokat, indigót, faxpapírt, pelenkát és használt egészségügyi papírokat viszont inkább ne dobjunk be!
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Ritkábban, de találhatunk üveggyűjtő konténereket is. Ide vihetjük a befőttes, a sörös-, a boros- és a röviditalos üvegeket. A következőket azonban tilos bedobni: ablaküveg, tükör, villanykörte, hőálló üvegtál, szemüveg, neoncső, orvosságos üvegek, kerámia és porcelán. Néhány helyen külön gyűjtik a fehér és a színes üvegeket, figyeljük a tárolóedények címkéit!
Ide nem szabad, de akkor hova?
Itt már szót kell ejtenünk a veszélyes hulladékokról is, amelyeket sem a szelektív gyűjtőkbe, sem a kommunális hulladék közé nem ajánlott dobni. Ilyenek például a vegyszeres flakonok, a gyógyszerek, az elemek és az elektronikai eszközök.
Ha végignézzük az összefoglalót, felmerülhet a kérdés, hogy hova vigyük akkor a tiltólistás dolgokat. Ezeket hulladékudvarokban vagy különböző gyűjtőhelyeken (a gyógyszereket és azok üvegeit például a gyógyszertárakban) átveszik tőlünk. Sőt, van, ahol még a használt étolajat is leadhatjuk, ahelyett, hogy a lefolyóba öntenénk.
Az elektronikus hulladékokat legtöbb esetben visszagyűjtik a gyártók, illetve a műszaki cikkeket árusító üzletek (itt néha még be is számítják az új eszköz vételárába, többnyire a háztartási nagygépek esetében).
Ha ilyen formájú leadásra nincs lehetőségünk, akkor a még használható eszközöket megpróbálhatjuk eladni, a rossz darabokat pedig vigyük egy lerakóba, ahol gondoskodnak az ártalmatlanításról és a megfelelő feldogozásról.
Mi az az E-hulladék és miért veszélyes?
A számítástechnikai berendezésekből, a telekommunikációs eszközökből, a szórakoztató elektronikai készülékekből, valamint a háztartási és konyhai gépekből feleslegessé válásukkor elektronikai hulladék, vagyis úgynevezett E-hulladék lesz.
Ide tartozik tehát a monitor, a laptop, az asztali számítógép, a mobiltelefon, a televízió, a hi-fi, a hűtő, a mosógép, a mikrohullámú sütő, és még sorolhatnánk.
Évente körülbelül 50 millió tonna elektronikai hulladék keletkezik világszerte. Ennek jelentős részét (nagyjából 30 millió számítógépet és 100 millió telefont) az amerikaiak adják.
Veszélyessé a bennük található nehézfémek és vegyületek teszik, amelyek a szeméttelepeken való hosszas tárolás során kioldódnak, és károsítják a földet és a növényeket, valamint szennyezik a vizet és a levegőt.
A cikk a második oldalon folytatódik.
A három rosszfiú
Az élettani hatásuk alapján legveszélyesebbnek ítélt elemek versenyében dobogós helyen van az ólom. Rengeteg eszközhöz használják, például forrasztásoknál, rozsdaálló bevonatoknál. Kedvező ára és a röntgensugárzás elleni védőhatása miatt népszerű a gyártásban.
Mivel az eső könnyen kimossa a készülékekből, nincs nehéz dolga a talajszennyezés terén. Embereknél vesekárosodást, immungyengeséget, csontfejlődési zavart és idegrendszeri problémákat okozhat.
A fekete lista hasonlóan előkelő helyén szerepel a kadmium, amelynek pora, gőze és vegyületei is erősen mérgező hatásúak. Megtalálható a tölthető elemekben, egyes festékekben és a műanyagokban is, stabilizátorként.
A növények sokáig elviselik a magas kadmiumtartalmat, csak hosszú idő után mutatják a károsodás jeleit. Így viszont könnyen előfordulhat, hogy elfogyasztják a gyanútlan emberek és állatok.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Mivel a kálcium helyére beépül a csontokba, fájdalmas csontritkulást okozhat, ráadásul a vesénkben és a májunkban raktározódik is, így nagyon nehezen ürül ki a szervezetből (körülbelül 10 év alatt).
A “Top 3-ba” tartozik még a higany is, ami már kis mennyiségben is idegrendszeri károsodásokat és fejlődési rendellenességeket okozhat. Leggyakrabban a nyomtatott áramkörökben, a kapcsolókban, az akkumulátorokban és az LCD monditorokban fordul elő.
Szóval, mi is történik a okostelefonokkal?
Az E-hulladék közel 80 százaléka Kínában köt ki, egy Guiyu nevű településen. Gyakran emlegetik a világ “szeméttelep fővárosaként” is. Itt napi 16 órában dolgozzák fel a kiselejtezett elektronikai eszközöket, a hét 6 napján.
Az általános munkafolyamatok közé tartozik a szétszerelés, az aprítás, a kábelégetés és a savfürdő is, amelyek szintén nem túl környezetbarát tevékenységek. 2013-ban a Greenpeace 10 féle toxikus nehézfém-koncentrációt talált a terület közelében vett minták alapján.
Kelet-Európa legnagyobb feldolgozó telepe pedig Bulgáriában található, ahol a megsemmisítés mellett próbálják újrahasznosíthatóvá tenni (majd újrahasznosítani) az E-hulladékot. Az előválogatás során elkülönítik az újra eladható és a javítható részeket, a fémeket pedig mágnesezhetőségük alapján osztják szét.
A műanyag- és fémdarálékot műanyagipari termelőknek és kohóknak adják el, az újrahasznosítható anyagokból (például az ólomüvegből) pedig többek között autóakkumulátorokat, lőszereket és kiegyenlítő súlyokat tudnak gyártani.
Hasonló üzem már Magyarországon is működik, ahol – a háztartási gépektől kezdve a világítótesteken át az orvosi berendezésekig – széles körben feldolgozzák a hulladékokat, technológiájukkal pedig átlagosan 85 százalék feletti hasznosítási arányt tudnak elérni.
Érdekes tények az E-hulladékról
Ezek a hulladékok azonban nem csak veszélyes, hanem nagyjából 60 féle értékes, könnyen értékesíthető anyagot is tartalmaznak. A réz finomítása során keletkező iszapból pédául olyan nemesfémeket is visszanyerhetnek, mint az arany, az ezüst vagy a palládium.
A mobiltelefonok például viszonylag nagy mennyiségben tartalmaznak ilyen elemeket, ezek kinyerése pedig évi 60 millió dolláros bevételt jelent Amerikának.
Egymillió újrahasznosított mobiltelefonból csaknem 16 ezer kilogramm rezet, 370 kiló ezüstöt, körülbelül 34 kiló aranyat és 15 kiló palládiumot tudnak kivonni.
Egymillió laptop újrahasznosításával pedig annyi energiát takarítanak meg, amennyivel fedezni lehet több mint 3500 amerikai háztartás energiaszükségletét.
Emiatt fontos tehát, hogy ne a kukában, hanem a megfelelő helyen landoljonak az elromlott vagy csak megunt kütyüink.
