Volt aki állva tapsolt
A cannes-i Fesztiválpalota Lumiere termében hosszú percekig állva tapsolta a közönség a világpremieren a magyar film alkotógárdáját. Az első francia és nemzetközi kritikák többsége megjegyezte, hogy Mundruczó Kornélnak rendezői tehetsége okán Hollywoodban a helye, Richard Linklaterhez, Alejandro González Inárittuhoz, Steven Spielberghez, Ridley Scotthoz hasonlítják az alkotás formai megoldásait.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”103″]
A Le Figaro szerint „az akciójeletekben nem lehet nem elképedni Mundruczó rendezői virtuozitásától”, s „ugyanilyen vizuális meglepetés okoz azzal, ahogy megoldja a szürrealista levitációs jeleneteket”. „A főhős súlytalansága, az alig burkolt krisztusi parabola viszont nem tudja elrejteni a nehéz üzenetet, már csak azért sem, mert Mundruczó Kornél egy zsánerfilm műfaji jegyein keresztül beszél a súlyos migránsproblémáról”.
Többeket összezavart a tartalom
A Le Monde szerint Mundruczó egy „homályos és alaposan kidolgozott allegória első kövét dobta be a cannes-i versenybe” azzal, hogy „egy, a rendőrség által megölt illegális szíriai bevándorlót feltámaszt és Krisztusként lebegtet a víz felett”.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
A cikkszerző Jacques Mandelbaum szerint Mundruczó Tarr Bélához és Nemes Jeles Lászlóhoz hasonló esztétikai érzékenységről tanúskodik. „A radikális filmes, a Jupiter holdjában ugyanakkor olyan területre viszi a nézőt, ahova nem biztos még, hogy ha szeretné is, tudja követni” – írta a Le Monde.
A Libération úgy látja, hogy „Mundruczónak azonkívül, hogy mindannyian az apokalipszis felé rohanunk, nincs igazán mondanivalója a korunkról”, csak elképeszti a nézőt olyan technikai megoldásokkal, amelyekkel gyorsan bejuthat Hollywoodba. Didier Péron kritikus szerint a néző olyan állapotban jön ki a vetítésről, mintha „egy mosógép használati utasítását próbálta volna meg a gépen ülve elolvasni, miközben az centrifuga programban működik”.
Nehéz a műfaji behatárolás
A The Guardian elismert kritikusa, Peter Bradshaw szerint nehéz a filmet műfajilag behatárolni: nem egyértelmű, hogy az alkotás „a menekültellenes paranoia szatírája, vallási parabola a bűnről és megváltástörténet, vagy pedig a szuperhős-mítoszt feldolgozó szerzői film”. A kritikus szerint a Jupiter holdja „nem hibátlan film, de a csillagokba tör”.
A Variety film lap „lenyűgözően forgatott menekültthrillerként” értékeli a filmet, amely nem fogalmazza meg egyértelműen azt, amit mondani szeretne.
A Screen International „furcsa keveréknek” tartja az alkotást, amely olyan, mintha Az ember gyermeke című filmet vegyítették volna egy X-men-filmmel. A Hollywood Reporter úgy látja, hogy a film történetvezetése nem ugyanolyan kreatív és gyönyörű, mint a rendezői megvalósítás, és így a mondanivalója zavaros marad.
