És ezek az elemezők valamennyien sorra ugyanazt a kérdést teszik fel: Kína gazdasága a hanyatlás szélén áll-e? Kína a világ legnépesebb országa, és a második legnagyobb gazdasága. Az elmúlt néhány évben kiváló gazdasági növekedést ért el, átlagosan évi 9 – 10 %-ot. Az a tény, hogy Kína a világgazdaság 10%-át teszi ki, ezt a körülményt igencsak jelentőssé teszi. De 2012 második negyedévében a folyamat megtorpant, a növekedés 7,6%-os lett, ami három éves mélypont. A múlt nyár végén egy újabb vészjelzés jelent meg, amikor a Beszerzési Menedzser Index (PMI), amely a termelőtevékenységet méri, kilenc havi mélypontra esett az előző 53,1 pontról 52,0-re. Az 50 pontos határ választja el a növekedést a csökkenéstől, és bár Kína mérőszáma még e határpont felett volt, veszélyesen közel lebegett ahhoz.
Egyik ügy a másik után arra készteti az elemzőket, hogy gyanakvó pillantást vessenek Kínára, a gyorsan fejlődő országra, amely idáig lelkesítő gazdasági növekedést mutatott. És ezek az elemezők valamennyien sorra ugyanazt a kérdést teszik fel: Kína gazdasága a hanyatlás szélén áll-e? Az elemzők gyanúja szerint a gazdasági növekedés üteme idén 7,5 és 8,0 százalék közé esik vissza, de politikai problémák ezt még mélyebbre taszíthatják – talán akár 7,0 százalékra. A gyors gazdasági növekedés egymás után fújta fel a buborékokat, meredek emelkedőn kúszott fel a csúcsra. Most úgy tűnik, nincs hová tovább menni, csak lefelé.
Korrupció a legfelső szinteken
A kormányzati korrupció az összekötő kapocs Kína valamennyi lassuló szektora között. A magas rangú hivatalnokok és az ő önérdekeik tartották fenn a buborékokat és taszítottak számos ágazatot jelenlegi bizonytalan helyzetükbe. És ugyanezek a hivatalnokok fogják továbbra is a kritikus ponton túlra tolni ezeket az ágazatokat, ahonnan nincs visszatérés. Az elmúlt nyár egyik legnagyobb botránya, amely uralta a híreket, az egykori kínai politikus, Bo Xilai feleségének, Gu Kailainak az esete, akit Neil Heywood brit üzletember meggyilkolása miatt állítottak bíróság elé és ítéltek el. A gyilkosságra Heywood és Gu Kailai közötti állítólagos veszekedés után került sor, amelynek során a férfi a nő fiát fenyegette meg.
De ez a bűnvádi tárgyalás, amely ismételten a nemzetközi médiák vezető hírévé vált, csak a jéghegy csúcsa, ami a kínai állami korrupciót illeti. Az állami korrupció más esetei sokkal kevésbé nyilvánosak, hiányoznak a megcáfolhatatlan bizonyítékok, és ezért annál veszélyesebbek a gazdaságra nézve. Márciusban egy magas rangú párt-tisztségviselő, Lin Jihua fia gépkocsi-balesetben vesztette életét. Nem a tragikus haláleset keltett gyanút, hanem az eset körülményei: Lin Jihua fia egy 270 000 USD értékű Ferrarit vezetett, amikor balesetet szenvedett.
Időközben kiderült, hogy apjának bevallott éves fizetése 15 000 USD. Az autó értéke az apa éves fizetésének 18-szorosa volt. Sokak arra gyanakodtak, hogy Ling Jihua kenőpénzeket fogadott el, hogy megengedhessen magának egy ilyen luxus gépjárművet. Ez tűnik az egyetlen logikus magyarázatnak arra, hogy miképpen lehetett neki olyan autója, amelynek értéke az évi fizetésének 18-szorosa. És míg az olyan tisztségviselők, mint Lin extravagáns kenőpénzeket fogadnak el, a környező gazdaság kezd szétrohadni…
Erőteljes termelés, gyenge kereslet
Az acélipar lehet ez egyik legsúlyosabban érintett ágazat. Az elmúlt év során az importált vasérc ára csaknem felére csökkent. A vasérc az acél kulcsfontosságú összetevője, és ez a drámai áresés jelzi az iránta meggyengült ipari keresletet. Emiatt az acélárak is esnek. De az acélgyártó cégek nem fogták vissza termelésüket. Kínában az acélgyártás legnagyobb részben állami tulajdonban van. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok húznak hasznot az adóbevételekből.
És bár a kínai acélgyárak az utóbbi időben nem voltak nyereségesek – a kereslet és az árak egyaránt estek, de a termelés magas szinten folyik – a gyárak állami bevételt termelnek. Ebből az állami bevételből befolyó adók fontosak a helyi önkormányzatok számára. Időközben az acélkereskedők kerültek kutyaszorítóba. Egy Henan tartománybeli kereskedő a Financial Times újságírójával beszélte meg az üzletág problémáit: „Minden lehetséges módon meg kell próbálnunk eladni [az acéláruinkat], még akkor is, ha pénzt vesztünk az üzlete. Több pénzt fogunk veszteni, ha nem adunk el.” De jelenleg nem adnak el. Egyszerűen nincs elég kereslet ahhoz, hogy támogassák az iparág túltermelését. A kormánytisztviselők azonban arra összpontosítanak, hogy az önkormányzatok adóbevételeket szedjenek be… és az acélgyártókat és a kereskedőket agyonnyomja a túltermelés súlya.
Lakáspiaci buborék
Kína növekedésére súlyosan hat egy másik tényező is (talán súlyosabban, mint azt sejtjük) – a lakáspiaci buborék. Kínában, ahol olyan iszonyúan magas a népesség lélekszáma, rengeteg nyüzsgő, túlzsúfolt nagyváros van: többek között, Sanghaj lakossága több mint 16 millió fő; Peking lakossága meghaladja a 12 millió főt, és Csongkingban is több mint 9 millió ember él.
De ezeken a területeken éppen ilyen szembeötlőek az üres épületek. Kiderült, hogy 2012 nyarán egyedül Pekingben 3,812 millió üres lakás volt. Ez több mint egy millióval a haladta meg az abban az időben az Egyesült Államokban lévő üres lakások számát. Jim Chanos, a Kynikos Associates elnöke, több hónapja figyelmeztetett a kínai lakáspiaci buborékra. Vélemény szerint ezek az üresen álló ingatlanok fognak hozzájárulni a buborék kipukkanásához: „Kínában a GDP számításokban nem a végső értékesítés adatait veszik figyelembe, hanem a termelést. Tehát az építés alatt álló, de még nem értékesített társasházat beszámítják a GDP-be.”
És az üresen álló üzleti ingatlanokat is beszámítják. A kínai Dongguant városban például, a New South China Mall (Új Dél-Kínai Bevásárlóközpont) 9,6 millió négyzetméter alapterülettel rendelkezik, saját fedett hullámvasúttal, és kevesebb, mint 12 működő üzlet van benne. Kínában mindenütt az ehhez hasonló, a GDP növelése érdekében beindított nagyszabású építőipari projektek keretében felépült ingatlanok továbbra is üresen tátongnak. Ahogy Chanos mondta a CNNMoney-nak nyilatkozva: “Ez egy olyan ország, amely egy hatalmas ingatlanbuborék közepén van, ami egyszer csak véget ér, és nem lesz kellemes, amikor kipukkan.”
Azon kívül, hogy rengeteg ingatlan üresen áll, a lakáspiaci árak ésszerűtlenül magasak maradnak. A pekingi központi kormányzat megpróbál korlátozásokat bevezetni a lakáspiaci árak emelkedésének megakadályozása érdekében, de a helyi önkormányzatok egyszerűen hallani sem akarnak róla. Valójában az árak a múlt év eleje óta kezdtek emelkedni. A helyi önkormányzatok hajlamosak arra, hogy kapcsolatokat alakítsanak ki az ingatlanfejlesztőkkel. Gyakran a bankokat is bevonják. Ezek a csoportok akkor húznak hasznot, ha az árak magasak. Peking megpróbálja leállítani ezt a folyamatot, de a feladattal nagyon nehezen boldogul.
Rossz hitelek
De nem ez az egyetlen fajta manipuláció, amelyben a bankok részt vesznek. Míg más országok, pl. Görögország és Spanyolország vitte el a pálmát a rossz hitelkihelyezés kategóriájában, Kínában sem sokkal jobb a helyzet. A hitelszektort sújtó egyik legnagyobb probléma a „rossz hitelek” magas száma. A Standard & Poor hitelminősítő jelentése megmutatta, hogy tulajdonképpen mennyire rossz a helyzet. Ryan Tsang, Hong Kong-i elemző írta a jelentésben: “Hitelkérelmek elutasítása bontakozik ki Kínában. A tömeges piac-vezérelt konszolidáció sok szereplő számára benne lehet a pakliban, miközben a hitel minősége drámai módon polarizálttá válik.”
Augusztusban országszerte 3 800 bank jelentett emelkedést a nem-teljesítő hitelek számában. A jelentés ennek az emelkedésnek a harmadik negyedévét jelezte. Az üzleti vállalkozások, amelyek kétségbeesetten akarnak a felszínen maradni, a meglévő hitelek futamidejének meghosszabbítását próbálják elérni, és bár a bankok vonakodnak eleget tenni az ilyen kéréseknek, a helyi politikusok nyomás alá helyezik őket, hogy ezt megtegyék. A helyzet folyamatosan rosszabbodik. A vállalati szintű kötelességmulasztások száma nő, a nettó kamatmarzsok csökkennek, és a likviditás kezelése „egyre nagyobb mértékben feszült”. És a S&P várakozása szerint ez a következő 3-5 évben folytatódni fog.
Chanos medve-beállítottságú Kína hitelszektorát illetően. Ahogy nemrég egy interjúban mondta az Opalesque TV műsorában: A kínai történettel kapcsolatban érdekes dolog a visszatérés a mikro és makroszintre, és bármilyen szörnyűnek is gondolom a makro-sztorit Kínával kapcsolatban — a rossz hitelek miatt és a hitelek futamidejének meghosszabbítása miatt, ami mellett Görögország, Spanyolország és az USA gyerekjátéknak tűnnek – amikor az egyes cégek gazdasági mikroszintjére megyünk le, azok még rosszabbul néznek ki. A könyvvitel szörnyű, mind úgy tűnik, hogy negatív cash-flow-val rendelkeznek, behajthatatlan követelésekkel, mind úgy tűnik, hogy nem keresik meg a saját tőkeköltségeiket.
Bizonytalan egyensúly
Kína növekedési célszáma 2012-re 7,5 %. Ha nem sikerül ezt a célszámot elérnie, a GDP húszéves mélypontot ér el. Az ország kivitele gyorsan hanyatlik, visszaesnek a 2008-as szintre. És az inflációs veszély ott ólálkodik. Kína kukorica- és szójabab-fogyasztásának jelentős részét importból fedezi, de a múlt nyári aszály az USA-ban csökkentett a termést és felfelé hajtotta az árakat. Kína inflációja nemrég 2,2 %-on állapodott meg, miután 6,5 %-ot ért el tavalyelőtt, és tavaly jó termésre vártak az USA-ban hogy segítsen alacsony szinten tartani az inflációt. De azután, hogy a termés gyengének ígérkezik, és az árak emelkednek, az infláció ismét lesújthat Kínára.
Ha Kína azt reméli, hogy stabilizálni fogja ezt a bizonytalan egyensúlyt, ahhoz a helyi önkormányzatok sokkal nagyobb mértékű együttműködésére van szükség. A központi kormánynak meg kell erősítenie a szabályozókat és szorosan együtt kell működnie a meggyengült ágazatok mindegyikével. Li Zuojun, az Államtanács Fejlesztéskutató Központjának igazgatóhelyettese a következőket írta egy dokumentumban, amely azokat a konkrét módozatokat részletezi, amelyeken keresztül Kínának felül kell kerekednie a gazdasági kihívásain:
Ha a kormány nagyszerű makro-kontroll módszert alkalmaz, a buborékokból apránként engedi ki a levegőt anélkül, hogy gazdasági válságot vagy társadalmi nyugtalanságot idézne elő, és időben fejleszti az új gazdasági növekedést és az új versenyelőnyöket, hogy az üzleti vállalkozásokat átszervezzék és feljavítsák… a buborékok nem fognak kipukkadni. Azonban 2013-ban példa nélküli nyomás lesz, amely nagyfokú éberséget és figyelmet követel meg. Ha azonban a kormányzati korrupció továbbra is beárnyékolja ezt a gazdasági növekedésre irányuló „éberséget és figyelmet”, Kína helyzete rosszabbodni fog… egészen addig a pontig, hogy harmincévi növekedés fog robbanásszerűen összeomlani.
Forrás: WealthDaily
