Reggel még úgy tűnt, hogy a hétfő késő esti durva kamatemelés gátat vethet a helyzet romlásának, nap közben azonban már egyértelművé vált, ezzel a lépéssel már jócskán elkésett az orosz jegybank.
A tragikus orosz állapotok mellett az olajár folyamatosan zuhan, és más feltörekvő devizák is szenvednek. Ez a kép pedig kísértetiesen emlékeztet az 1998-as válságra.
Bár napjainkban az akkori krízishez képest számos fék akadályozza egy általános válság kialakulását, az egyezések mégis félelmetesek. A Bloomberg összegyűjtötte az akkori és a mai állapotok között fennálló hasonlóságokat és különbségeket.
Hasonlóságok
Az olaj ára június óta 48 százalékot zuhant a hordónkénti 55 dolláros szintek közelébe, ami erős satuba fogta az olyan exportőröket, mint Venezuela, Oroszország vagy Nigéria. Eközben egyes piaci árazások szerint 97 százalék az esélye annak, hogy Venezuela adósságválságba csúszik a következő 5 évben.
Mindeközben az európai uniós és amerikai szankcióktól sújtott Oroszország gazdasága az orosz jegybank szerint 4,7 százalékkal zsugorodhat, ha az olaj ára tartani tudja a 60 dolláros szintet.
Devizaproblémák
A Bloomberg által követett, leginkább kereskedett feltörekvő piaci devizák hétfőn 2003 óta nem látott mélységbe estek. A rubel zuhanása mellett a török líra mindenkori mélypontjára esett, míg az indonéz rúpia 1998 óta nem tapasztalt szintekre csúszott.
Az 1997-98-as ázsiai válság során a fizetőeszközök Thaiföldtől Malajziáig megadták magukat. A thai baht 6 hónap elveszítette az értékének a felét, Dél-Koreában pedig az emberek az arany ékszereiket kezdték eladományozni, hogy segítsenek a kormánynak feltölteni a devizatartalékokat a válság közepette.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed éppen a 2006 utáni első kamatemelését alapozza, ami komoly veszélyt jelenthet a feltörekvő piacokra nézve. A Világbank tavalyi becslése szerint az amerikai hosszú távú állampapírhozamok 1 százalékpontos emelkedése esetén a feltörekvőkbe irányuló magántőke-beáramlás akár 50 százalékkal is zuhanhat.
A magas folyó fizetésimérleg-hiánnyal küszködő országok, mint Törökország, Dél-Afrika vagy Brazília igencsak törékenyek, de az olyan államok is, mint Malajzia, ahol a kormányzat adósságának 30 százalékát külföldi befektetők finanszírozzák – állítják a Crédit Agricole CIB elemzői.
Az 1990-es években éppen a Fed sorozatos kamatemelése volt az egyik gyújtópontja az ázsiai devizaválságnak, amely aztán az orosz csődhöz is vezetett.
Különbségek
Az egyik jelentős különbség a 90-es évek állapotaival szemben, hogy míg akkor kötött devizaárfolyamok mellett ütött be a válság, ma az ország hagyják lebegni a fizetőeszközeiket. Annak ellenére, hogy ez utóbbi az inflációt is fűtheti az olcsóbb exporton keresztül a gazdaságot is képes élénkíteni.
Az 1990-es évek végén rendelkezésre álló feltörekvő piaci devizatartalékok eltörpülnek a mai szintek mellett, ami segíthet enyhíteni egy esetleges újabb krízist. Napjainkban összesen 8 100 milliárd dollár értékű tartalékra számíthatnak a feltörekvők, míg 1999-ben ez csupán 659 milliárd dollár volt – derül ki a Nemzetközi Valutaalap (IMF) adataiból.
Adósság
A feltörekvő gazdaságok manapság sokkal inkább a saját fizetőeszközeikben halmoznak fel adósságot, ami azt jelenti, hogy a visszafizetéskor nem kell apasztani a devizatartalékokat. Az IMF szerint a fejlődő országok GDP-arányos külső adóssága tavaly 26 százalékos volt, szemben az 1999-es 40 százalékkal.
Problémát jelenthet ezzel szemben, hogy az állami adósságkockázat helyét a vállalati szektor vette át. A feltörekvő piaci társaságok ugyanis 2009 és 2012 között 375 milliárd dollár értékű külső adósságot dobtak piacra, ami több mint a duplája a 2008-as válságot megelőző 4 évben tapasztalt mértéknél – olvasható ki a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) szeptemberi adataiból.
Kamatszintek
Annak ellenére, hogy a fejlődő államokban a kamatok emelkedése tapasztalható, még így is az 1998-as szintek töredékén állnak. Brazíliában például – bár a döntéshozók 11,75 százalékra emelték az alapkamatot, ez még mindig – kevesebb mint a fele az 1998-as szintnek.

