Vége az aranykornak
Kína a világ legnagyobb szénfogyasztója, de a hűlőben lévő konjunktúra, a kevésbé energiaintenzív iparágak előtérbe kerülése, és nem utolsó sorban a légszennyeződés csökkentésére irányuló erőfeszítések következtében a szén jelentősége csökkenni fog.
„Úgy látszik, Kínában vége a szén aranykorának” – írja az IEA 2020-ig szóló középtávú jelentése.
A felhasználás valószínűleg tetőzik, és a lakásépítés és az infrastrukturális fejlesztések stagnálása következtében csökkenésnek indul.
India lép Kína helyébe
A jelentés nem tér ki a párizsi klímacsúcs határozatainak hatásaira, de Fatih Birol, az IEA vezérigazgatója pénteken a jelentés bemutatásakor hangsúlyozta, hogy Párizs után kockázatos lesz nagy széndioxid-kibocsátó létesítményekbe beruházni.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Az IEA optimista prognózisa szerint Kína szénigénye a tavalyi 2,84 milliárd tonna szénegyenértékről (Mtce) 2020-ig 2,64 milliárdra esik vissza. Ennek folyományaként a globális kereslet 5,54 Mtce-ről 5,50 Mtce-re csökken. A pesszimista forgatókönyv szerint a fogyasztás 2020-ig évi 0,8 százalékkal tovább nő, és eléri az 5,81 Mtce-t.
Indiában nőni fog a felhasználás, mert a kormány új szénerőművek üzembe állításával akarja ellátni az országnak azt a 280 millió lakosát, akik nem jutnak villamos áramhoz. A kínai kereslet csökkenését azonban nem fogja tudni ellensúlyozni az indiai fogyasztás emelkedése.
Hatalmasak a különbségek
A kereslet hanyatlása és az alternatív energiaforrások térnyerése miatt alacsonyak maradnak a szénárak. Az erőművi szén ára 2008 óta 80 százalékkal, tonnánként 45 dollárra zuhant. Az olajár esésével erősen nőtt a gáz részaránya, amelynek ára az olajéhoz igazodik.
Jelképes, hogy Nagy-Britanniában, ahol a szénnel indult az ipari forradalom, Yorkshire-ben pénteken zárják be az utolsó szénbányát, és ezzel véget ér a szénkorszak a királyságban. Lengyelországban ezzel szemben az energia-termelés 90 százalékban szén alapú.
