Egyre rosszabb lesz
Thomas Piketty francia közgazdász 2014-ben megjelent könyvében arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a gazdagok gyorsabban képesek vagyont felhalmozni, mint amilyen ütemben a gazdaságok növekednek, akkor az elkövetkező évtizedekben az egyenlőtlenség az egekbe nőhet, és ennek valószínűleg destabilizáló hatása lesz a társadalmakra.
Márpedig nagyon is ez a helyzet. Egy nemrég megjelent, a Washington Post által ismertetett tanulmány szerint az elmúlt 150 évben a magánemberek tőkehozamának súlyozott aránya kétszer olyan magas volt, mint az elmúlt 150 év növekedési üteme. Ráadásul a GDP-hez viszonyított tőkeértékek összege nagyjából megduplázódott 1970 és 2015 között. Vagyis a jövedelmi olló globálisan is csak egyre nő.
Továbbá, ahogy azt a Bloomberg megjegyzi, a mai fiatal generáció kevésbé él jómódban, mint szüleik. A fejlett országokban egyre nagyobb mértékeket öltő diákhitelek, a 2008 utáni szigorúbb jelzálogszabályok, a magasabb lakásárak és a nyugdíjak bizonytalansága visszatartja a vagyon felhalmozódását.
Hamar fordult a kocka
A magas jövedelműek részesedése a nemzeti jövedelemből Németországban is jelentős mértékben növekedett a kilencvenes évek óta, miközben a lakosság alacsony jövedelmű felének a részesedése csökkent, állapítja meg a DIW Berlin (Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung) tanulmánya.
A 19. század végén bevezetett személyi jövedelemadó nyilvántartások alapján kimutatható hogyan alakult az idők folyamán a bérből, vállalkozási- és vagyoni bevételből álló bruttó jövedelem eloszlása a lakosság különböző rétegei között.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
„A kilencvenes évek elején zárult valamelyest az olló a lakosság alacsony jövedelmű fele és a legmagasabb jövedelmű rétege között. Elsősorban azért, mert a kelet-németországi alkalmazottak az egyesítéssel magasabb bérekhez jutottak, de viszonylag kevesen rendelkeztek közöttük kiemelkedően magas jövedelemmel” – mutatott rá Charlotte Bartels, a DIW közgazdásza, a tanulmány szerzője.
Nemsokára azonban fordult a kocka, mivel a keleti tartományokban csökkenésnek indult a gazdasági teljesítmény, az országos munkanélküliségi ráta pedig emelkedett. A lakosság alacsony jövedelmű felének a részesedése a nemzeti jövedelemből így az 1995-ös 26 százalékról 17 százalékra csökkent 2013-ra, a legmagasabb jövedelmű tíz százalék részesedése pedig 32 százalékról 40 százalékra emelkedett, miközben a legfelső egy százalék részaránya 8 százalékról 13 százalékra nőtt.
A felső egy százalék részaránya a vállalatok visszatartott, nyereségként ki nem fizetett jövedelmének a beszámításával még ennél is jóval nagyobb lenne.
Az exportbevételek is a gazdagoknál kötnek ki
Nemzetközi összehasonlításban a német felső egy százalék részesedése nagyjából megegyezik a nagy-britanniaival, messze elmarad azonban az Egyesült Államokétól, ahol a nemzeti jövedelem egy ötödével egyenlő.
A felső egy százalék jövedelmi részesedésének az emelkedésével párhuzamosan a vállalkozási és vagyoni bevételek gazdasági jelentősége is nőtt a bérekkel szemben. A vállalkozási és vagyoni bevételeknek a bérből és fizetésből származó bevételeknél gyorsabb növekedése a vagyonos rétegeknek kedvez.
Ugyanígy Németország exportbevételének a növekedése is elsősorban a vagyonos osztálynál csapódik le. Charlotte Bartels szerint a jövedelmi olló szétnyílását az alsó jövedelmi rétegek vállalati eredményből való részesedésének a fokozásával lehetne megállítani és megfordítani.
