A feltételezések alapja az értesülés, miszerint az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. és az E.ON Hungária Zrt. nem kötelező érvényű szándéknyilatkozatot írt alá további, az energia szolgáltató cég tulajdonában álló társaságokban történő részesedésszerzés lehetőségéről.
Az első nagy falat a magányugdíj-pénztári vagyon volt
Ez a törekvés az E.ON Hungária Zrt. hazai földgázipari érdekeltségeinek megvásárlása után egyáltalán nem meglepő. A jelenlegi kormány valójában a hivatalba lépése óta következetesen törekszik a tulajdonszerzésre. A szándék valóságos oka nem egészen világos, hiszen a rezsiharc idején következetesen hangoztatott energiafüggetlenségi törekvések számos egyéb területen történt állami tulajdonszerzést nem magyaráznak.
Az állami tulajdon erősítése során a legnagyobb falat kétségkívül a magánnyugdíj-pénztárak állami bekebelezése volt. A döntést indokló érvelés folyamatosan változott annak idején, de végül is legerőteljesebben az adósságcsökkentés fogalmazódott meg. Mára a többezermillárd forintos egykori magánnyugdíj-pénztári vagyon elfogyott, az államadósság pedig nagyságrendben vajmi keveset csökkent.
Sokba került a Mol részvénypakett megszerzése
A másik nagy falat, a Magyarország legnagyobb vállalatában, a Mol NyRt-ben történt állami tulajdonszerzés volt. Mint ismeretes a magyar a kormány kezdeményezésére a magyar állam megvásárolta az orosz Szurgutnyetyegaz nevű vállalattól a Mol 21 százalékos részvénypakettjét.
Az üzlettel valójában az orosz fél járt jól, hiszen megszabadult attól a gondtól, hogy a magyar vállalat nagyrészvényeseként nem tudta gyakorolni részvényesi jogait, s ténylegesen nem vehetett részt a cég irányításában sem. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegihez képest nagyon is jó áron szabadult meg a tulajdonától. A vesztes anyagilag a magyar állam volt. Akkoriban a Mol részvény nagyjából huszonháromezer forintot ért, tegnap az olajpapír a tizenháromezer forint közelében zárt a Budapesti Értéktőzsdén.
A Mol-ügylet kapcsán az volt az indok, hogy stratégiailag függetlenítsük magunkat a külföldiektől, az oroszoktól. Azóta ez az érvrendszer is elavult. A kormány ismeretesen megállapodott Oroszországgal a Paksi Atomerőmű bővítésében, ami államközi kölcsönök és egyéb beruházási és termelési együttműködéséken keresztül hosszú távra befolyást enged a külföld részére. Ami az állami tulajdonlást illeti, Paks fejlesztése után a magyar villamos energia termelő rendszer nagyobb része is állami kézbe kerül.
A vállalati tulajdonszerzés másik jelentős állomása volt a Rába Nyrt. megvásárlása. Ez a Mol-ügylethez képest lényegesen kisebb léptékű akció volt, de jól mutatta a kormány gondolkodásának irányát.
Általánossá vált a privatizációs hajlam
Az államosítási hajlam, talán nem túlzás, egyre általánosabb Magyarországon. Áthatja az élet számos területét, a tankönyvkiadástól kezdve a takarékszövetkezeteken, az egészségügyen át, egészen a dohánytermékek kereskedelméig, hogy csak néhányat említsünk a komolyabb rendszerek közül.
A szabadpiacok jellemezte gazdálkodási modell alapjai folyamatosan sérülnek. A profitorientált termelést folyamatosan elbizonytalanították, elbizonytalanítják a vállaltokat sújtó különadók, amelyeket kezdetben meghatározott időre hirdetett meg a politika, majd azután állandósított. A politikai okoskodás nyilván arra a hétköznapi gondolatra alapozott: vagy megszoksz, vagy megszöksz.
A jelenleg Magyarországról kivonuló, egyébként másutt a világban is sok gonddal küszködő (elszökdöső) energetikai cégek egyáltalán nem biztos, hogy rosszul jártak a tulajdonuk értékesítésével. Valójában kiléptek egy olyan környezetből, ahol esztendőről esztendőre meglepetések érték őket, ahol megtermelt profitjuk akár nem kis részét kellet a jelenlétük fenntartásáért beáldozniuk.
Központosított országot vizionál a politika
A szabadpiac gazdaság másik eleme is furcsán alakul Magyarországon. Ez pedig maga a piac. Az, amely a megtermelt árú értékét meghatározza. A nagy rendszerek, a többi között az energiatermelés és szolgáltatás, a közlekedés, a hírközlés, a posta jórészt már állami tulajdonban vannak. A kormánypolitika erős központosított országot vizionál. Nemcsak a Dunaferr elvetélt megvásárlási kísérlete mutatta ezt. Vannak apróbb jelek is, amelyeket legutóbb éppen a vájáriskolák indítása kapcsán tett politikai nyilatkozatok során tapasztalhattunk.
A tulajdonszerzés forrásai és módszerei az elmúlt esztendőkben kikristályosodtak a politika számára. Látszik az irány is. Az energiatermelés és szolgáltatás megszerzése után a bankrendszer az egyik fontos célpont, ahol az állam nagyobb szeletet követel a tortából. Messze nem csak a takarékszövetkezetekről van szó. Maga a miniszterelnök és a kormány gazdaságpolitikájának irányítói nem egyszer kijelentették: túl sok a külföldi bank. Egyesek addig is elmentek a nyilatkozatokban, hogy megfogalmazták: a külföldi bankok semmit sem tesznek a magyar gazdaságért, nem érdekük az ország fejlődése.
Húsba vágó kérdések jöhetnek a választások után
A legnagyobb kérdés azonban nyitva maradt: mit kezd a kormánypolitika az egyre nagyobbra duzzadó állami vállalati vagyonnal. Az itthoni és a külföldi példák nem igazán jók. A nonprofit szolgáltató cégek kevesebb adót fizetnek, az alacsonyan tartott árakra a fedezetet a gazdálkodás, az állami bevételek más területéről kell elvonni. A piac szűkülése nem szolgálja az egészséges versenyt, sem a szolgáltatás színvonalát.
Az országban felfokozott választási kampányhangulat van. A parlamenti választások után lehiggadva egyebek között óhatatlanul ezek lesznek a megválaszolásra váró kérdések.
